Eger - hetilap, 1893
1893-07-18 / 29. szám
29-ik szám. 32-ik év-folyam 1893. julius 18-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER* Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széclienyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. a/. „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Óvakodjunk! A kolera a küszöbön. Mint a budapesti lapok újságolják, az északkeleti határszélen, Szolnok-Doboka, Szatmár, és Beregme- gyékben már jelentek föl egyes kolera-esetek, de csekély mértékben. Állítólag oroszországi Podoliából czipelték be Galiczián keresztül. Behozták a Felső-Számos völgyén Deés városába, hol ez időszerint az első kolera-tünetek jelentkeztek. Innét terjedt az inficiált folyó vizzel Szathmárra, majd a Szamos utján a Tiszába, s a Tisza melletti Kerecsenbe, s még egy pár szomszéd faluba. Nem lehet, sőt nem is szabad tehát tovább titkolni, hogy a veszedelmes járvány hazánkban is megjelent, s bár sokan helytelennek tartják, hogy az újságok mindjárt telelármázzák vele a világot: a mi meggyőződésünk az, hogy sokkal jobban védekez- hetik az ember, ha ismeri a közelgő ellenséget, semmint ha az váratlanul lep meg, s készületlenül talál bennünket. Félni jó; megijedni nem kell. Mindenekfölött szükséges azonban, hogy, ha esetleg — mitől Isten ójjon — a hívatlan vendég ellátogat hozzánk, a védelemre teljesen fölkészülve találjon bennünket. A vész közeledése ma már nem újság; s igy alig lehet kétségünk benne, hogy hatóságunk is okvetlenül tudomással bir róla. Mindenütt megtették a kellő, s legszélesebb mérvű óvó s védő intézkedéseket, a kelletlen vendég eltávolítására, s esetleg ártalmatlanná tételére. Megtették-e nálunk is? Nem tudom. Legalább eddigelé én nem értesültem róla; s nyomait se látom sehol sem. Ez okból, közönségünk érdekében is, egész tisztelettel fölkérem városunk hatóságát, különösen pedig a képviselő-testület közegészségügyi bizottságát, a központi járási orvost, a két városi tiszti orvost, — legfőképen pedig városunk rendőrhatóságát, hogy az ily esetekben szükséges és előirt intézkedéseket haladéktalanul megtenni, s azoknak legszigorúbb foganatositását kellő erélylyel biztosítani szíveskedjenek. Különösen egy igen veszedelmes körülményre vagyok bátor tisztelt rendőrhatóságunk becses figyelmét fölhívni. Nem tudom bizonyosan, de úgy emlékszem, hogy e lapokban volt nem rég fölemlítve az a különös — hogy ne mondjam: gyanús — jelenség, miként egy jó idő óta meglehetős szaporasággal tekintget- nek be városunkba kisebb-nagyobb csapatokban, rövidebb vagy hosszabb időre, az Oroszországból kiüldözött zsidók. Csaknem mindennap találkozunk utczáinkon e külsejűkről könnyen fölismerhető, pajeszes és kaftános embertársainkkal, kiknek nem épen a legkarakterísztikusabb vonásaik közé tartozik a — tisztaság. Nem nagyitok, ha azt mondom, hogy akár szabad szemmel is meg lehet rajtok látni a — kolerabaczillusokat. Mit keresnek itt? Nem tudom. Hajdanán az orosz és lengyel zsidók bort venni jártak Egerbe. A mostani e fajta vendégeink azonban aligha vannak ebben a járatban. Alkalmasint kéregetnek. De hát ehhez nekünk semmi közünk; — bár nézetünk szerint, a rendőrségnek még is csak volna némi beleszólása ebbe a dologba. De hát ebbe a boldog és szabad Magyarországba korlátlanul szabad járás-kelése van boldognak, boldogtalannak; s azt megakadályozni, vagy korlátozni, azt hiszem, a rendőrségnek sincs egészen hatalmában. De egy hatalma, sőt, hogy helyesebben fejezzem ki magamat: egy kötelessége még is van, s ez az, hogy járványnyal fenyegető időkben minden oly utast, aki a járvány által már meglepett vidékről érkezik, vagy ne ereszszen be a városba, vagy csak azután, ha elébb néhány napig vesztegzár alatt tartotta, s alaposan desin fi ciáltatta. Ismételjük: ez rendőrhatóságunknak nemcsak joga, de mu- laszthatlan kötelessége is, melynek szigorú teljesítését méltán megvárhatjuk, sőt követelhetjük tőle. Ott van a vasúti pályaháznál hivatalos funkczióban, állandóul egy rendőrközeg. Adassék ki neki szigorú utasitáskép, hogy a „kolera-gyanús“ passasirokat éber figyelemmel kisérje, igazolványaikat vegye magához, s ezeknek visszavétele végett az illetőket a rendőrhatósághoz utasítsa, melynek feladata leend azután velők szemben, a megkivántató közegészségügyi — s esetleg közbiztonsági — eljárást foganatosítani. dr. X. Gyümölcstermelésünk és forgalmunk Egerben, az 1893-ik évben. Molnár István, gyümölcsészeti miniszteri biztos, Egerben léte alkalmával egy szűkebb körű értekezlet volt összehiva, a melyre különösen a tanítók, gazdák, és néhányan a kereskedők közül jelentek meg. Az értekezlet czélja és tárgya egy Egerben felállítandó gyümölcsfa-iskolának, állami támogatás utján való létesítése, és fentartása; továbbá jelenlegi gyümölcstermelésünk és gyümölcskereskedelmünk nagyobb lendületre hozatala, valamint az e vidéken termelt gyümölcs minőségének megbeszélése volt. A gyümölcsészeti kormánybiztos némi tájékozást óhajtván szerezni az eddig elért eredményekről, felszólította a jelenvoltakat, hogy őt ezen ügyben tájékoztassák. Több felszólalás után én is, mint ki gyermekkorom óta a gazdaság, ipar és kereskedelemmel hivatásból, később mint budapesti iparkamarai tag, jelenleg pedig már 9 év óta piaczbiz- tos kötelességszerüleg foglalkoztam, szükségesnek tartottam tapasztalataimat előadni; az 1891 és 1892-ik évről gyűjtött hivatalos adatokon alapúló statisztikai kimutatásaimat pedig a kormánybiztos úrnak Egerváros polgármestere mutatta be. Az egyik helyi lapban néhány napra az értekezlet után K. J. iparkamarai tag, neheztelését nyilvánította, hogy a kereskedők az értekezletre nem lettek meghiva, ami nem az én hibám ugyan, mégis reám vonatkozólag tett azon megjegyzésére, hogy nem vagyok jogosúlt kereskedelmi ügyekben tárgyalni, vagyok bátor neki fentebb jelzett működéseim terét figyelmébe ajánlani, hozzátéve még, hogy az ügy érdekében én magam is örültem
