Eger - hetilap, 1893
1893-07-18 / 29. szám
226 volna, ha a kereskedőket az értekezleten nagyobb számmal láttam volna képviselve. Az értekezleten felszólalók azon óhajnak adtak kifejezést, hogy a polgármester úr tegyen lépéseket Egerváros képviselő testületénél, a város, részéről egy alkalmas telep átengedése érdekében, úgy szintén a szőlészeti és kertészeti telep-kezelő bizottság szólittassék fel, hogy Egerváros gyümölcsészete érdekében időnként adatokat gyűjtsön, és a gyümölcsöt, gyümölcs-nevének szakszerű meghatározása végett, a gyümölcsészeti miniszteri biztosnak mutassa be. Hogy történt-e ez ügyben valamelyes intézkedés, arról tudomással nem bírok; kötelességemnek tartom azonban, hogy mint a múlt évben is tettem, gyümölcstermelésünk terén, ez évben eddig elért eredményt köztudomásra hozzam. A f. 1893-ik évben a hosszú tavaszi hideg a cseresnye-érést, mely a piaczon rendesen május első vagy második hetében szokott megjelenni, 14—16 nappal hátra vetette; hegyeink egy részén pedig 3/é-ed részben megrontotta. E miatt az első cseresnye csakis május hó 22-én lett bemutatva, és pedig özv. Pallaginé rakottyási szőllőjéből. Néhány napra már kosarakban és puttón számra árúitatott 5—6 írt árban. A termés az ostorosi oldalról, a Mészhegyről és a Sikhegyről került a piaczra. A behozatal junius 10-éig lassan emelkedett, ezen napon lengyelországi vevőink már Krakóból és Lembergből megérkeztek négy bandában; néhány nap múlva Nagy-Kőrösről érkezett két banda vevő, Budapestről szintén kettő és Gyöngyösről egy, mit örvendetes tu- domásúl vehetünk. Az egri kofa-szállitók, a tavalyihoz képest szintén megsokszorozódtak; a szoros értelemben vett egri kereskedők azonban a gyümölcs-exportban, tudtommal még soha sem vettek részt. F. évi junius 10-étől junius végéig, mely időről adataim szólnak, a gyümölcs piaczra hozatala naponta fokozódott, és pedig oly nagy választékban és mennyiségben, a milyet és a mennyit eddig egy év sem közelitett meg. A nedves időjárás a messze- szállitást akadályozta ugyan, tekintve azonban termésünk nagy választékát, úgy a fajokban mint a szépségben, valamint az eladók már több éveken át szerzett okúlását, ügyekeztek a piaczi szállításra lehetőleg alkalmas egyforma, kifogástalan válogatott minőségű árút hozni, mely körülmény úgy az eladóknak mint a vevőknek nagy előnyére szolgált, és igy a piaczra került meny- nyiség naponta kész vevőre talált és készpénzzel fizettetett. Az elszállítás kosarakban naponta reggel 4 órakor kezdődött, 10—50 kiló súly-tartalommal. Az ár junius 10-étől nagyon keveset változott, egy 18—20 kilogramm súlyú puttón 80 krtól 3 írtig emelAz „EGER“ tárczája. Pyrgosból Athénbe. Athéné jul. 1. 1893. Junius 29-én este l/é 8-kor robogott be vonatunk Athénbe. Heggel 7 órakor indultunk Pyrgosból, Peloponnesus nyugati részéről. Egy egész napon éreztük a nap gyilkoló hevét, melyet csak a korinthi öböltől jövő meglehetős erős szél tett türhetővé. Poloponnesus északi részén viruló szőllőtelepek, a zsendüléshez közel álló bő termés gyönyörködtetik az utast s e telepek alatt a végtelenbe nyúló tenger sötétkék vize oly képet rajzol a szemlélő elé, minőt festő ecsetje sohasem vetett vászonra, minőt csak egy mindenható teremtő erő „legyen“ szava alkothatott. A távol ködében látszik a szerencsétlen Zante sziget, mely néhány hónappal ezelőtt oly sokat szenvedett földrengések következtében. A vasút egyenesen keletnek fordul, eléri Patrost, Peloppenus legnagyobb kikötő városát. Hamisítatlan typusa a keleti városoknak. Lakói legnagyobbrészt kereskedők; tele vannak panaszszal, s van is elég okuk reá, mert Görögország pénzügyi viszonyai annyira ziláltak, hogy fizetéseiket aranyban, pénzük 60 perczent- jével kell megtoldaniok. Természetes, hogy a panaszt nem lehet ingyen végig hallgatni; jól megfizettetik a leghitványabb portékát is. Patrasnál öböllé szorul össze a tenger. A túlsó oldalon látszanak Thessalia déli részének hegyei. A nap mind égetőbben szórja sugarait, a viruló szőllőtelepeket itt-ott már sárguló levelű szőllőrészletek váltják fel, kiszáradt folyóágyak egymást váltogatják, mig végre Uj-Korinthban, e Saharára emlékeztető sivatagban mintha szemfedő borulna az egész természetre, oly sivár, oly száraz itt minden. Vonatunk északkeletnek fordúl. Előttünk, helyesebben alattunk van a korinthi csatorna, melynek megnyitása jul. 20-ára van kitűzve. Az aegei és ioni tenger mintegy kíváncsian lesnek kedik. A legszebbet a lengyel vevők szedik össze, utánok a pestiek és más vidékek szállítói. A harmadrendű árú tengelyen szál- littatik a vidékre. Forgalomba kerül naponta elszállítás végett a vasúton 450—800 kosár cseresnye, 50—100 puttonnal a közel vidékre, hacsak az idő a szedést nem akadályozza. Úgy hiszem, adataim eléggé meggyőzők arra nézve, hogy gyümölcstermelésünk már ez ideig is, annélkűl, hogy legkisebb támogatásban részesült volna, mintegy önmagától fejlődött ki. A további haladás azonban már ezen úton nem várható, tenni kell valamit mentül előbb; meg kell az alkalmat ragadni, melyet a kormány épen a legalkalmasabb időben nyújt felénk, annál inkább is, mert a szállítással foglalkozó vidéki kereskedők, kik között Lembergből és Pestről igen értelmes szakemberek vannak, előttem oda nyilatkoztak, hogy Eger e téren első városa lesz Magyarországnak, mert kivált cseresnyéből ily mennyiséget, ily minőségűt, és ennyi fajtát az országban egy város sem produkál. Hogy más fajta gyümölcsünkkel mily eredményt leszünk képesek elérni, azt ez év, mely a legszebb kilátással kecsegtet, próbára fogja tenni. A sárga baraczkot, melyből már néhány évben nagy meny- nyiséget szállítottunk el, a cseresnye után, a legkedvezőbb export- czikknek tekinthetjük. Vevőink oda nyilatkoztak, hogy addig maradnak városunkban, mig szállítani való gyümölcsünk lesz, vagyis késő őszig. A görög- és sárga dinnye, továbbá a szőllő-szállitásra különös súlyt fektetnek. Figyelmeztettek azonban, hogy ügyekezzünk fekete spanyol meggy termelésére, azon fajtából, mely leginkább Kecskemét város környékén termeltetik. Hihetőleg ezen faj nálunk még korábban meg fog érni és zamatosabb is lesz. Ez a legdrágább cseresnyefaj, mely kilónként jelenleg is a helyi piaczon 35 krjával fizettetik, és bármily mennyiségben elszállittatik. Ezen fajból vidékünk alig tud egykét fát felmutatni. Ily körülmények között nagyon üdvös dolog lenne, ha már is ily szép haladásnak indúlt termelésünk, a fejlődésnek minden kellékével rendelkeznék. Tekintve azonban termelőinknek a filloxera-vész által erősen megzavart helyzetét, és társadalmilag ez okból származott személyi bizalmatlanságot, mely megzsibbaszt minden kezdeményezést minden téren, még legalább néhány évig alig lesz reá kilátás, hogy az ügynek önáldozatunkból nagyobb lendületet adhassunk. Erre, nézetem szerint, csak egy mód lehet: ha az ügynek főispán ő méltóságát megnyerhetnénk, ki, ha az ügynek élére áll_ be a roppant mély árokba, hol hullámaik néhány nap múlva ősz, szecsapnak. A munka még mindig folyik; zakatoló gépek hordják apró kocsikon a földet. Türr tábornok, a hatalmas mű lelke, meghívta társaságunkat a munkálatok megtekintésére s egy kis magyar gulyásra. Hamarjában nem tudnám megmondani: melyik fog jobban vonzani? Találja ki az olvasó! Előttünk a Saroni öböl, “mindjárt Attilla földjén leszünk. Azt mondják, hogy tavaszszal gyönyörűséges ország ez. Én csak annyit mondok, hogy próbáltam erőltetni képzeletemet, de nem sikerült rá disputálnom, hogy ez szép vidék. Mindent adott a természet, mi vidéket széppé tehet; adott hegyet, völgyet, tengert, szigetet, csak egyet felejtett el: zölddel bevonni a hegyeket. Vonatunk közvetlen a tenger partján, merész viaduktokon, szédítő magasságban rohan Megara felé. Már látszik Salamis, már- már kivehető a hely, hol Themistokles dicső győzelmet vívott Xerxes fölött; látni vélem, amint az éj csöndjében a görög hajóhad megkerüli a perzsa flottát; fülembe csengenek Aeschylos szavai, midőn a görögök ez éjjeli vonulását leírja; látom a szökevényt, ki Xerxessel elhiteti, hogy a görögök „titkos futással akarják meg- mentni él töket;“ hallom a riadót, mely a nap első sugárinál végső küzdelemre tüzeli a görögöket. Nem a menekülők jajkiáltása, es- deklése volt e hang, egy szabad nép riadó lelkesedése, oly harczra hívó szózat, melynek bére a szabadság, a haza, a nők, gyermekek, az ősök sírjai: szent dolgok, melyeknél szentebbet görög sohasem ismert. A perzsa hajóhad fejét vesztve hátrált s a szent nap,, leáldozó sugarai bíborban füröszték“ a diadalmas Athént, a menekülő Xerxesnek megmutatták, merre van kelet. Eleusisban — most Lafoina — néhány perezre megállott vonatunk, majd megindúlt s megállás nélkül vitt Athénbe. Az állomásnál a követség képviselője, Athén város küldöttje, egy hazánkfia, Fodor István, a Guna ezég athéni elektrotechnikus igazgatója várta társaságunkat. Hatalmas kocsisorban vonultunk Görögország fővárosába, melyben főczélunk: megnézni azon óriási temetőt, melynek romjain évezredek lelke jár. S. H.
