Eger - hetilap, 1893
1893-03-21 / 12. szám
91 egylet s ajogliceumi ifjúság, azóta — bár még mindig reformot igényel, — mind impozánsabbá és széleskörűbbé válik az, ékesszólóan bizonyítván amaz örvendetes valóságot, hogy az ideálisabb eszmék és érzelmek iránt nem fogyatkozott még meg a szivekben a fogékonyság. Az idei ünnepség lefolyásáról a következőkben adhatunk számot a t. olvasó közönségnek. Szerdán délután 5 óra felé szép számú közönség gyűlt a lyceum elé, s mind sűrűbb tömegben hullámzott fel s alá, vagy foglalt helyet a lyceum előtti téren. Öt órakor az egri dalkör rázendítő a „Marseillaiset“ s nagy tűzzel és a szokott szabatossággal éneklé el kétszer. Az ének elhangzása után taraczklövé- sek és a zenekar Kossuth-indulója közt megindult a menet, s a Káptalan- és a Német-utczán keresztül a piacz-térre vonult az emléktábla elé, útközben hazafias dalokat énekelve, s Kossuth Lajos nagy liazánkfiát, s Kossuth elveinek és eszméinek leglelkesebb hívét: Kapacsy Dezsőt, a menet-rendezők tevékeny elnökét és Szederkényit, ez elvek egyik harczosát lelkesülten éltetve. A városház előtti téren az emléktáblánál Min ez ér József joghallgató erőteljes hangon és nagy hévvel szavalta el Petőfi „Talpra magyar“-ját. Utána Héray Andor joghallg. lépett az emelvényre, s lendületes beszédben fejtegető azon vívmányok jelentőségét, melyeket ünnepiünk, s a szabadságharcz magasztos vrltát; és buzditá a mai nemzedéket, hogy az elődök dicső erényeit önmagukban s egymásban ápolják. Harmadiknak Ebneth Lajos joghallg. szavalta el Rudnyánszki Gyula „Márcz. 15.“ ez. költeményét bensőségteljes hangon, igen szépen és lelkesítő hatással. A szavalatok közt a tauitóképző-intézeti növendékek derék énekkara ifjúi hévvel és elismerést érdemlő sikerrel hazafias férfikarokat énekelve emelte az ünnepség fényét. A szavalatok és beszéd elhangzása után a menet a Kos- suth-utezán keresztül a kaszinó elé vonult, melynek erkélyéről Horváth József ügyvéd, 48-as honvéd szólott a közönséghez, szónoki erővel előadott szavait többször viharos éljenzés szakítván félbe. A szónoklat befejezte után az ünnepség első része véget érvén, a közönség szétoszlott. Az ünnepség második részét azon nagy társasvacsora képezte, mely a kaszinó disz-termében este 8 órától kezdve folyt le. E társas vacsorának mintegy 150 főnyi közönségét Eger in- telligentiája adta, élükön Zalár József alispánnal és Grónay Sándor polgármesterrel s a különböző egyesületek elnökeivel, a megyei és városi tisztikar, az ügyvédi, bírói, orvosi, tanári, tanítói kar, s a felmérési hivatal, polgárság stb. számos tagja. Az egri dalkör testü 1 eti 1 eg jelent meg, a rendező-bizottság fölkérésére. A pohárköszöntők sorát Babócsay Sándor, az ügyvédi kamara ügyésze s a kaszinó igazgatója nyi'otta meg, kit erre a mozgékonyságát megcsudálnunk, ha tudjuk, hogy mutatványaiban semmi természetfölötti nincsen, hanem minden csupán a kéz rendkívüli ügyessége, gyorsasága, s szemünk, különösen pedig figyelmünk tévedésbe ejtése utján történik, mely utóbbit főleg ügyes, eleven, a figyelmet s képzelődő tehetséget lekötő, megtévesztő, tréfás fecsegése, bohókás mókái, s a véletlen körülmények elmés kihasználása által éri el. Emellett azonban kitünöleg képzett segédekre is van szüksége, kik közöl egyik-másik, mint vendég, a publikum körében foglal helyet; továbbá elmés szerkezetű bűvészi gépezetekre, s készülékekre, melyeknél nem ritkán veszi igénybe vegytani, fizikai, különösen optikai, villamossági s delejességi ismereteit. A szemfényvesztés mesterségének története, mely egyik legérdekesebb fejezete az emberi megtévesztés történetének, már a legrégibb időkre vezethető vissza, amaz ősegyiptomi „bűvösök és tudákosok“-ig, kik Mózes és Áron idejében Pharao kiiály előtt produkálták csudás mesterségüket. A régi szemfényvesztők bizonyos titokszerű nimbuszszal ve!ték körül magukat, s azt állították, hogy természetfölötti erőkkel bírnak, s szellemekkel vannak összeköttetésben. Családfájok messze túlterjed a középkori bűvészeken, kik közé a hires doktor Faust is tartozott, s a múlt század ördögűzői, minők voltak Schrepfer és CaUiostro, a mai spiritistákban mutatják be utódjaikat. A módéin salonbüvészek és prestidigitateurök azonban a korábbi szemfényvesztőktől erednek, kik nyíltan bevallották, hogy az ő kézügy-sségökben semmi boszorkányság sincs, egyedüli czéljok a közönség mulat tatása. Kiváló szeretettel s buzgósággal művelik a bűvészeiét a keleti népek, s a khinai, valamint az indus bűvészek méltán örvendenek bámulatra méltó hírnévnek. A régi görögök és rómaiak szintén nagy gyönyörűségüket találták a büvészi mulatványokkaszinó részéről a rendező-bizottság kért föl. Babócsay mindig le tudja kötni a hallgatóság figyelmét rendkívüli nagy olvasottságról tanúskodó eszmedús, a szívhez-, de még sokkal inkább az észhez szóló, alakilag inkább a kassztkus mint a virágos és köny- nyed felé hajló beszédeivel. Most is feszült figyelemmel hallgatá végig a közönség a tisztán és pompás érthetőséggel elmondott mesteri beszédet, s többször szakitá félbe zajos éljeneivel. Beszédében mint mindig, most is több volt a meggyőző argumentum, mint a költői frázis; s ezen argumentumokat annak a bebizonyítására csoportositá, hogy a márcz. 15-iki ünnepségen politikai pártkülömbség nélkül lehet és kell résztvennie mindenkinek. — Szónok szerint márcz. 15-ike kettőt parancsol minden igaz magyarnak; az egyik: a magyar nemzetnek ezredéves önállóságát az idők végtelenségéig fentartani; a másik: a valódi liberális eszméket híven ápolni. Ezen alap-tételek körül csoportositá argumentumait, melyeket kiváló politikusok és államférfiak szavaival tett meggyőzőbbé. Utána Pogonyi Nándor joghallgató emelt szót, tartalmas beszédben éltetvén Kossuth Lajost. Zalár József, Hevesvármegye alispánja, beszédében hivatkozott azon megjegyzésekre, amelyeket az „Eger“ legutóbbi számában egy 48-as honvéd irt le a márcz. 15-iki ünnepségekre vonatkozólag. Szónok nagyon megszívlelendőnek véli az ott jel vetett eszméket; különösen óhajtanáénak tartja, hogy a hölgyek is bevonatnának az ünneplésbe, úgyszintén hogy a nép nagyobb számban venne részt a menetben. Hogy az utóbbi időben oly szépen sikerültek a márcz. 15-iki ünnepségek, ebben nagy érdemet tulajdonit koszorús dalkörünknek, amely remek dalaival éleszti a hazafias érzelmek lángját és íolséges élvezetet is szerez. Éli éti a dalkört és zseniális karnagyát. — A többször felharsanó éljen bizonyitá, hogy jelesünk szava most is megtalálták az utat a szivekhez. Zalár beszéde után a közönség a legnépszerűbb szónokot, Kapácsy Dezsőt ohajtá hallani, és meg-megujuló lelkes felkiáltásokkal provokálta szólásra. Kapácsy a többször zajosan felhangzó felhívásnak engedve, egy szívből jövő rögtönzött szép beszédben, az igazi lelkesedés bensőséggel-teljes hangján élteté a nap szónokait, akik annyi magasztos eszmének adtak kifejezést. A közönség a közkedveltségü szónok szavait tüntető zajos éljenzéssel fogadé. Imre Miklós, a dalkör elnöke, a dalkör nevében emelt szót, megköszönvén a közönségnek az egylet iránt nyilvánított rokonszenvét. Élteti a város és megye büszkeségét, az aranytollú jeles költőt; Zalárt. Közben az egri dalkör énekelt, oly szépen, hogy a hallgatóság elragadtatással beszélt még másnap is felőle. Talán kevesebb volt a finomság most mint hangversenyek alkalmával s igy keban, melyeknek mesterei praestidigitatores, pilarii, saccularii nevek alatt kóborolták be Itáliát, s az Alpokon áthatolva, Galliát és Germániát. Rendszerint a középkori lovagvárakban, fejedelmi udvarokban, vagy a vásári csődületek előtt produkálták magokat. Egynémelyik közülök az énekes, zenész és pojácza (joculator) mesterségéhez is értett; innét nyerték a „Kókhr“ (Gaukler, jongleur) népies elnevezést. Összes utipogyászukat egy könnyen czipelhető tarisznya képezte, mely összes büvészeti készülékeiket magában foglalta. Ez okból nevezték őket tarisznya-játékosoknak (Taschenspieler), mig az ujabbkori bűvészek „physiciens“ vagy „escamoteur“ névvel szeretik magokat nevezni. De Rouére Gyula volt az első, aki magát „Prestidigitateur“-nek nevezte. Az előkelőbb bűvészek csakhamar utat törtek magoknak a szalonokba, s a színpadokra; sőt mesterségükkel a tudománynak, különösen a tehnikának is hasznos szolgálatot tettek. A múlt század második felében találkozunk először bűvészekkel, kik világraszóló hírnevet vívtak ki magoknak. Ilyenek voltak a régi büvésziskoláhól: Pinetti, Eckartshausen, de Rovére, Olivier, Préjean Chalons, Brazy, Comus, Adrien, Courtois, Comte és Philadelphia. Leghíresebb volt köztök Philadelphia Jakab, ki a reklám minden eszközét felhasználta hírneve emelésére. Á múlt század elején Philadelphiában született, ezért vette föl művészi körútja közben szülőföldje nevét. Az 1757-ik évtől kezdve, mint „Mathematikai művész“ tartott Angliában mennyiség-természettani előadásokat, melyeket utóbb Európa csaknem minden országában bemutatott. Falragaszhii detései valódi mintái voltak a nagyhangú reklámplakátoknak. Hol halt meg? nem tndni. Századunk leghíresebb bűvészei voltak: Bosco, Döbler professor, Becker, Philippe és Torrini. Bartolomeo Bosco, kinek *
