Eger - hetilap, 1893
1893-03-07 / 10. szám
mes ízlést terjesztették, s a nemzet erkölcseit megnemesiteni igyekeztek. Mutassák be, hogy Európa éléstárának földjét hogyan munkáltuk a múltban, mint haladtunk mindig a korral és miképen érvényesítjük ma a tudomány vívmányait, hogy a nemzeti termelést fokozzuk. Tér jut a hazai ipar összes tényezőinek, melyek a múltban nem egyszer versenyeztek a nyűgöt legkitűnőbb szaktársaival. Tárják fel szorgalmuk és ügyességük müveit. Az elmúlt századok mestereinek remekeit, a napról-napra izmosodó és gyarapodó modern gyári ipar termékeit állítsuk sorba, hogy tanúságot tegyenek a magyar munka, a magyar vállalkozó szellem erejéről és versenyképességéről. A kormány gondoskodni fog, hogy a nemzeti munka taéltó keretben legyen bemutatva, hogy a kiállítók erkölcsi sikerét előmozdítsa. Tárja ki mindenki szorgalma, Ízlése, leleményessége eredményét. Lépjünk mindnyájunk sorompóba, a kik dolgozunk észszel, kézzel, vagy géppel, egyért — a hazáért! Ám lássa a mai nemzedék, miket teremtettek az apák az uttörés súlyos viszonyai között; ám érezzük át, hogy az ősök verítéke árán megtört sima utón milyen feladatok hárulnak reánk és a jövendő nemzedékre! Nagy, ritka családi ünnep lesz az, melyet még nem sok nemzet ülhetett meg. Gyűljön a nemzet oda a felséges uralkodó köré, a ki hazánkat oly atyai gonddal és bölcseséggel vezette az áldásos béke utjain, a haladásnak magaslatára és a ki — egy dicső ezredéves múlt hű letéteményese — oda vezeti a magyar népet egy szebb évezred küszöbére! Budapest, 1893 február havában. Lukács Béla s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister. Az egri kereskedelmi bank közgyűlése. „Az egri kereskedelmi és ip a r hi t elintéz et,“ városunk e nagy hézagot pótló s életrevaló pénz-intézete a múlt vasárnap, f. márcz. hó 5-én tartotta saját helyiségében az 1892-iki üzletévet bezáró rendes közgyűlését, Burik István intézeti elnök vezetése, s szép számú részvényes tagok részvéte s élénk érdeklődése mellett. Elnök konstatálván, hogy az intézetnél a szabályszerű határidő alatt deponált részvények száma az intézeti alapszabályok értelmében a közgyűlés határozatképességét biztosítja, — a köznes évek végén, vagy a hatvanas évek elején egy kötetnyi vers jelent meg egy költőnőtől (neve bizony már nem jut eszembe), melyben minden egyes vers ugyanazon egy hangzós szavakból volt összeállítva. így például — a többek közt — az „U“-hang- zós rigmus következőkép kezdődött: Túl fuss utrúl, Túl fuss kútrúl Ujbul rugult nyúl stb. A negyvenes években számos előkelő birtokos élt Hevesme- gyében; névszerint Keglevich Gábor gróf, Almássy Pál, Orczy báró, a hírhedt tiszafüredi Nabob: Józsa Gyuri, Németh Albert, stb. kiknek sok kedélyes, néha drasztikus tréfáit jegyezték fel krónikás adomáinkban. Méltóképen sorakoztak közé- jök Pappszász I. szárazbeői nagybirtokos, és Papp Pál, az elmés rögtönzéseiről széles körben ismeretes kápolnai birtokos és pósta-mester is, mely utóbbi, az 1848/49-iki szabadságharczban mint kormánybiztos is nevezetes szerepet vitt. Égy alkalommal Pappszász ötven görögdinnyét küldött Papp Pálnak ajándékba s kisérő levele csupa „a“ hangzós szókbúl volt összeállítva. Papp Pál erre a következő „ö“ betűs válaszban köszönte meg az ajándékot: Ökröktől dőlódőtt göröngyös földödön nőtt ötször töbszörözött zöld görög töködöt köszönöm. Tőlök tőltözött böndőm bő özönt önt.“ Nyelvünkben különösen a tömérdek „e“-hangzós szók idézik elő a nem épen kellemes kakofóniát. Néhai való jó Heringh József, nem rég a honvédmene- dékházban elhunyt 48—49-iki szabadságharczos, volt hevesmegyei tisztviselő, annak idején ismert alakja volt városunknak. R. László, fókáptalani mérnök, t. barátunk, ki, köztudomás szerint gyűlést a megjelent tagok meleg hangú üdvözlésével megnyitja, s a közrebocsátott tárgysorozat rendjén fölkéri Schwartz Dávid dr. igazgató-társát, hogy az imént zárult 1892-iki üzletév forgalmáról s beléletének fontosabb mozzanatairól szóló igazgató- sági jelentést előterjeszteni szíveskedjék. Schwartz Dávid dr. az intézet igazgatóságának egyik fáradhatlan buzgalmű tagja, a lefolyt év üzletforgalmáról szóló igazgatósági jelentést a következőkben terjeszti elő: „T. közgyűlés! Az 1873-ik évben, tehát húsz év előtt, abban az időben, midőn a gründolási szédelgés az országban, sőt mondhatni : Európában, tetőpontját érte el, és ugyanazon év julius havában bekövetkezett óriási bukás millió embert a véginségre juttatott, — alakult Egerben egy szerény pénz-intézet, e czim alatt: „Egri kereskedelmi és iparhitelintézet.“ Két, már fenálló és jó hírnévnek örvendő pénz-intézet mellett néhány lelkes egyén, a helyi viszonyokkal számolva, szükségesnek, sőt elkerülhetetlennek látta, egy oly részvénytársulatot alakítani, mely feladatává tűzte ki, hogy hitelnyújtás által egyrészt az akkor még nagyban grasszáló, semmiféle törvényes intézkedés által meg nem gátolt uzsoi-át fékezze, sőt megszüntesse, másrészt, hogy az Egerben és vidékén fenálló ipart és kereskedelmet támogassa, sőt minden rendelkezésére álló eszközökkel elémozditsa. E vállalat nem csekély aggodalmak közt látott szervezkedéséhez, mei't a közönséget a nagy pénzügyi krach nemcsak óvatossá, és tartózkodóvá tette minden keletkező vállalattal szemben, hanem mondhatni, hogy bizonyos ellenszenv mutatkozott, sőt szánalmas mosolylyal fogadtatott minden ilynemű tervezgetés, és daczára eme felsorolt, kevésbbé biztató körülményeknek, mégis nemcsak a részvénytőke 30%-éka, és pedig 75,000 frt. gyűlt egybe, hanem még a piaczra került részvények is rövid idő múlva, a kibocsátási áron fölül vétettek. Ez utóbbi kedvező helyzetet azon körülménynek tudhatni be, hogy oly egyének álltak az ügy élére, akikről bátran s minden hizelgés nélkül elmondhatni, hogy a nagy közönség meg volt győződve, miszerint azokat a legjobb intenczió vezette ezeu intézet életbeléptetésére. Intézetünk az 1873-iki augusztus havában kezdte meg működését és már a négyhavi zárszámadás 2325 frt. osztalékot tüntetett fel. Ez pedig elég buzdítás volt arra, hogy az alapítók, kik egyszersmind a közgyűlés által az igazgató-tanácsba is beválasztattak, fokozott erővel lássanak az intézet fölvirágoztatásá- hoz, — és hogy ezt az intézőknek elérniük valóban sükerűlt is, legjobban bizonyítja a közönségnek évről-évre növekvő bizalma, mely a betevők számának, és a betétösszegeknek folytonos gyarapodásában nyilvánul. a nyelvi s szójátékoknak nagymestere, egy alkalomból egy több strófára terjedő, s igen elmés versben örökítette meg Heringh József emlékezetét. A vers tisztán „e“-hangzós szókból van ösz- szeállitva, s keletkezésének históriája a következő: Az ötvenes években He ring nevű fiskális azzal volt vádolva, hogy egy izraelita menyecskével tilos szerelmi viszonyt folytat. E virtusán kívül Hering fiskális arról is nevezetes volt, hogy folyvást „e“ hangzós szókkal szokott volt beszélni. Mikor a kérdéses kényes ügyben mint vádlott a bíróság elé került, s a biró azt kérdezte tőle, hogy: Mi a neve?“ — Hering fiskális azt felelte, hogy: „Kesernyés keszeg“. Mikor pedig a biró az ellene emelt vád ügyében védelmére hívta fel, imigy védelmezte magát: „Kérdéses esetben ennen védelmemre ezeket felelem: kérdéses némbernek legfelebb nyelvemet értettem képéhez; ennél egyebet nem cselekedtem stb.“ Ez a história az akkori szépirodalmi lapok egyikében, a „Délibáb“ divatlapban volt ismertetve, s névrokonának ez a specziális tulajdonsága annyira megtetszett a mi Hering Jóskánknak, hogy utánzójává szegődött, s azontúlt, — ameny- nyire tudott, — ő keme is mindig „e“ betűs szavakkal szeretett volt beszélni. Ez időben találkozott egyszer R. László t. barátunkkal, aki ismervén Hering Jóskának ezt a bogarát, tréfálkozva igy szólította meg: „Rég nem lehetett szerencsém becses személyedhez, szeretett kedves emberem.“ Mire H. Jóska nagy hirtelen igy válaszolt: „Nem tehetek róla!“ Ez inczidens folytán énekelte meg R. László Hering Jós-
