Eger - hetilap, 1893
1893-03-07 / 10. szám
76 Erről azonban szóljanak magok a számadatok, melyek az évről-évre elért emelkedést tüntetik fel. Nevezetesen: I. A betét-állomány volt az 1873-iki első üzletévben 13,043 fit. 94 kr. Az 1892-ik évben 338,499 frt. 91 kr. II. A leszámítolt váltók kitettek az 1873-ik évben 62,790 frtot. Az 1892-ik évben 1.320,433 frt. 67 kr. — A húsz év leforgása alatt a leszámítolt váltók teljes összege tett 19.954,576 frt. 84 krt. III. A visszleszámitolt váltók összege volt az 1873-ik évben 140,246 frt. 87 kr. Az 1892-ik évben 241,930 frt. Húsz év alatt összesen 8.701,106 frt. 16 kr. IV. Osztalék volt az 1873-ik évben 2325 frt. 1892-ben 7633 frt. 34 kr. A busz év alatt osztalék czimén kifizetett a bank a részvényeseknek 108,777 frt. 79 krt. V. Tartalék-alapja volt az intézetnek 1873-ban 60 frt. 1892-ben 7104 frt. 15 kr. VI. Az intézet adója volt 1875-ben 804 frt. 10 kr. 1892-ben 1919 frt. 86 kr. Húsz év leforgása alatt adóba fizetett 36,943 frt. 04 krt. VII. Az intézet üzleti forgalma volt 1873-ban 168,161 frt. 05 kr. Az 1892-ik évben 1.967,932 frt. 29 kr. Intézetünknek legnagyobb forgalma volt az 1890-ik évben 2.291,710 frt. 91 kr. Húsz év alatt az intézet összesen 33.329,331 frt. 07 krt forgatott. VIII. Az osztrák-magyar bank számára, ama 3 év alatt (1890—92.), mióta intézetünk mint a nevezett bank fiók-intézete is működik, kasszáit összesen 1.915,433 frt. 51 kr. váltókövetelést. Legnagyobb incasso volt az 1891-ik évi (1559 db. helyi váltóra) 592,953 frt. 09 kr. íme ez, mélyen tisztelt közgyűlés, hű képe pénz-intézetünk 20 éves pályafutásának. Húsz év hosszű idő az emberi életben; de csekély arra, hogy egy intézmény a fönt elősorolt viszonyok közt a jelzett fokot elérje. Büszke önérzettel mondhatjuk, hogy mi kötelességünket hiven és pontosan teljesítettük; az elvállalt felelősségnek ügyekeztünk lelkiismeretesen eleget tenni, hogy e módon háláljuk meg a részvényeseknek irántunk tanúsított bizalmát; és most, midőn mindezekkel beszámoltunk, további jó indulatukba ajánlva magunkat, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy munkálkodásunkat a t. közgyűlés megnyugvással fogja tudomásul venni.“ Előzőleg olvastatott az igazgatóság és a felügyelő bizottság jelentése. Az igazgatósági jelentés szerint azon körülmény, hogy az 1892-ik évi forgalom 120,171 írttal kevesebb az előző 1891-ik évinél, az általános pénzbőségben, s úgy különösen a budapesti pénzintézeteknél, valamint egyes pénzembereknél is olcsó kamatláb melletti jelentékeny pénzkínálatban leli magyarázatát, minélfogva mindazon kereslet, mely jelentékenyebb hitelt vészén igénybe, e pénzforrásokhoz fordult kölcsönért. Ennek következtében intézetünk is kénytelen volt a kölcsönkamatlábat alábbszállitani. A forgalom eme csökkenése azonban az intézetünk iránt folyton tapasztalható növekvő bizalomra egyátalán nem hatott kedvezőtlenül, mert, miként a zárszámadás igazolja, a jelenévi betétösz- szeg 27,628 frt 51 krral haladja a megelőző év betétösszegét. — A zárszámadás szerint a lefolyt üzletévi jövedelem 9123 frt 09 krt teszen, melyből a köteles levonások után fónmaradó 7633 frt 34 krt az igazgatóság akként javasolja felosztandónak, hogy minden részvény után 3 frt. osztalékot számitva 2500 részvény után 7500 frt osztalékul fizettessék ki; a fenmaradó 133 frt 34 kr. pedig a jövő év számlájára vitessék által. A felügyelő bizottsági jelentés az igazgatóság eme javaslatát szintén elfogadásra ajánlja. A közgyűlés a felolvasott jelentéseket tudomásul vévén, úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak a szokásos fölment- vényt megadja, s a nyeremény felosztására vonatkozó javaslataikat elfogadja, melynek értelmében minden egyes részvény után múlt 1892-ik évi osztalékul 3 frt. fizettessék ki, s a kifizetés már f. é. márcz. hó 6-ától folyóvá tétessék. A közgyűlés az intézeti ügyész ama jelentését, hogy a lefolyt üzletévben az intézetet semminemű veszteség nem érte, — örvendetes tudomásul veszi. A közgyűlés további folyamán az alapszabályok értelmében lelépő felügyelő bizottsági tagok, s az igazgató tanácsból kilépő tagok titkos szavazás utján való megválasztása megejtetvén, megválasztattak;. az igazgató tanács tagjaiul: Mednyánszky Sándor, Fógel Ágoston, Csillag Mór dr. Kánitz Lipót és Farkas Kálmán; a felügyelő bizottság tagjaiul: Steihauser Ráfael, Hegedűs János, Kösztler József dr. Indítvány folytán az intézeti igazgatóságnak, valamint az ügyésznek, fáradhatatlan, odaadó munkásságukért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. Ezzel a közgyűlés befejeztetvén, az igazgatótanács nyomban megtartotta alakuló ülését, melyen, az alapszabályok értelmében titkos szavazással megválasztattak elnöknek: Burik István; alel- nöknek : Schwartz Dávid dr.; igazgatóknak: Burik István, Schwartz Dávid dr., Luga László. Különfélék. — Gyászhir. Az angol-kisasszonyok egri kolostorát, s leány- növelő-intézetét, mély gyász érte. Brehm Alojzia, angol-kisasszony, a nevezett kolostor egyik kiváló tagja, a köztisztelet- s szeretőiben állott jeles tanítónő, hosszas szenvedés után, f. évi febr. hó 28-án Egerben elhunyt. A boldogult az 1845-ik évben lépett a szerzetbe Szent-Pöltenben. Innét helyeztetett át az 1852-ik kát „e“ betűs szavakból összerakott rigmusokban, melyekből, — iz- leltetőül — a következő néhány strófát bocsátotta szerző rendelkezésünkre : Keszeghez. Fekete tengernek Mélységes mélyében Kesernyés keszegek Teremnek széliében. Téged se nem tenger, Se nem kender termett. Természetnek keze Embernek teremtett. Nem csekély szél lengett, Merre te termettéi, Mert teljes éltedben Mélyen szeleskedtél. Mélyen szeleskedtél . . De becses személyed Ne érezd megsértve E beszédem végett. Mert nem én — de merre Szem néz s nyelv beszélhet, Egerben e névvel Jegyeztek meg téged. Részese lettél te Hév-szeret etemnek, Mely feléd ég régen Mélyén e kebelnek. S e szerelmet bennem Még . . . még . . . gyermekévek Emlékezetének Fénye érleié meg. stb. E vers érdekes bizonysága annak, hogy kakofonikus modorban is lehet a dolgokrul élvezetes és szellemes modorban Írni, miként erről a következő beszélyke is tanúskodik, melyet derék laptársunk, a Léván megjelenő „Bars“-ból veszünk át. El nem felejtlek. — Elbeszélés. — Szerkesztette: Heléne. Enyészet lebegett feletted, kedves természet! Csendes szél letépett leveleket ejtett mellém . . . Felettem ezer fecske szelte sebesen kék ég tengerét. Messze tévedezett képzeletem merengve keresett egy helyet, melyen enyhet lelhetne. Meglelte rég lepergett, édes perczek emlékezetében. — S elfelejtem e mellettem enyészetbe lépett természetet, életet lehelt lelkiembe kedves emlékem. * * • * Lelkem szemével szemléllek benneteket, Teréz és Elemér! Egy éve . . . Kertetekben kerestetek csendes helyet. Egy érzelemmel, szerelemmel teljesen emelkedett kebletek. Nem lehetne lelnem ecsetet, melylyel lefesthetném szemetek kéjteljes nézését; Teréz képen szendeség, Elemér szemében élvkeresés. Teréz kebelén kék nefelejts kedveskedett, Elemér két repkénylevelet tépett kezével. Nem beszéltetek. Efele mély szerelem nem beszédes; végtelennek tetszett érzelmeket nem beszélhettétek el; de megtetszett szemeteken, mély melegen éreztétek. — El kell mennem, szegte meg e mély csendet Elemér. — Ne menj még, nem eresztelek el! rebegé Teréz. — Életemé e czél, mely egy évre elvet, de ennek leteltével egygyé leszek véled, szereteiett feleségemmé teszlek. Édes remény és setét kétkedés, kedves érzelem és félelmes sejtelem settenkedett be Teréz fedhetlen leikébe.
