Eger - hetilap, 1893
1893-03-07 / 10. szám
74 viselőjelöltséget, — sőt ugyanez alkalommal az egri kormánypárt kebelében is élénk megbeszéllés tárgyát képezte, hogy az egri kormánypárti képviselőjelöltség elfogadására is fölkeressék. Mindeme kitüntetéseket azonban sükerült a boldogult szerénységének magától elhárítania. S e csodás szellemi munkásság soha nem ismert nyugvást, — pihenést. Magát az üdülést is a — munkában kereste a boldogult, s kevés szabad óráit nagy szeretettel s lelkesedéssel szentelte a nemzeti irodalomnak. Mint az „Egri egyházmegyei irodalmi egylet“ buzgó elnöke, az egylet közgyűlésein jeles szónoki tehetségről tanúskodó tartalmas megnyitó beszédeket mondott, melyek az „Egri egyházmegyei közlöny“ s „Irodalmi Szemle“ hasábjain jelentek meg. A magyar orvosok és természettudósok Egerben tartott XIII. nagy-gyülésén „Egerváros tudományos és jótékony intézeteiről“ tartott a boldogult avatott értekezést. — A „Bartakovics-emlékkönyv“-ben pedig „Foglár György és az egri jogiskola“ czimű jeles értekezésével tűnt ki. Ezen kívül nemcsak lapunk, az „Eger“, melynek a boldogult kezdettől fogva egyik leghívebb támasza, s buzgó szellemi munkása volt, — de az „Egri egyházmegyei közlöny“, s az egri „Elemi tanügy“ czimű szaklapok is alapítójukat s áldozatkész Mecénásukat gyászolják és siratják a boldogultban. Néh. b. e. Zsendovics József a társadalmi életben is kimagasló közkedveltségnek örvendett. Magas műveltsége, előkelő tudományos készültsége, rendkívül finom, tapintatos, mindenki iránt leereszkedő, lekötelező, barátságos, nyájas és szeretetreméltó társalgási modora mindnyájunkat megnyert, lebilincselt iránta. Általán tiszteltük, becsültük, s lelkünk igaz, őszinte melegével szerettük őt mindnyájan! S ép ezért, mit elhunyta okozott, a veszteséget, az űrt és sajgó fájdalmat mindvégig érezni fogjuk lelkünk mélyében! Az igazak és jók Angyala őrködjék drága hamvai fölött! A millenniumi kiállítás. Lukács Béla, kereskedelemügyi m. kir. minister ő exja, egy, 1893-iki febr. hóról 1 sz. alatt kelt, s szerkesztőségünkhöz intézett meleghangú levélben, melyben a sajtónak a hazai ügyek elémozditása körül kifejtett munkásságáról kitüntető elismeréssel Az „EGER“ tárczája, Nefelejcs. Zsendovics József prépost-kanonok koporsójára. Ott pihen már ravatalon, Ki annyit tett és fáradott . . . Koporsóján egész halom A koszorú, mit rárakott Igaz tisztelet és hő szeretet . . . Eger méltóbbat ritkán temetett. Néma az ajk, nem szól többet, Mely oly lelkesen buzdított; Merev a kéz, — nem ültetget, Mely oly sok gyomot pusztított . . . Ültete erényt szivek kertébe . . . Kesergi hunytát Eger hű népe. — Megkondúlnak a harangok, Gyász-zenéjök oly szomorú! Beleolvadnak bús hangok, — Siratja árva s nyomorúlt: Ki nekünk atyánk s jótevőnk valál, Ah mért ragadt el tőlünk a halál ?! . . . Öltözzetek feketébe Ti tanítók s kesergjetek! . . . Letűnt a nap, sötét éjbe nyilatkozik, — a következő „Fölhívás“ közlésére kért föl bennünket: Fölhívás a közönséghez! A magyar állam megalapításának ezredik évfordulóját készül megünnepelni a nemzet. Hazánk törvényhozása elhatározta, hogy az ezredéves ünnepélyek keretében országos kiállítás tartassák. 0 cs. és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk ezen kiállítás védnökségét elfogadni kegyeskedett. A törvény e kiállításnak 189ö-ban, Budapesten, az illetékes ministerek és egyéb szakkörök közreműködésével leendő rendezését reám ruházta. Kettős czélja lesz ezen kiállításnak. Első sorban emlékeztetni a nemzetet az ezredéves múlt nagy eseményeire és alkotásaira és megmutatni a külföldnek is, hogy a magyar nemzet hasznos tagja volt az európai népcsaládnak a haladás együttes munkájában. Második feladata a kiállításnak az lesz, hogy megismerjük a magyar államot alkotó összes erőket; megismertessük önmagunkkal és az idegenekkel a szellemi, anyagi és erkölcsi téren való munkálkodásnak összes vívmányait. Felhívom az ország minden polgárát, hogy ezen feladatban a kormányt hazafiui lelkesedéssel támogassa és hozzájáruljon a nagy nemzeti mű sikeréhez. Része fog jutni az ország minden polgárának a munkában, valamint része lesz a sikerben is. A kiállítás sikere által növekedni fog hazánk tekintélye és fokozott lelkes bizalommal fogunk haladni a nemzeti megerősödés nagy munkájában. A kiállítás programmja felöleli a nemzeti munka minden nyilvánulását; tervezete megadja a kereteket mindazok számára, a kiknek ősei, vagy a kik maguk bármely téren tevékenykedtek. A törvényhatóságok, a városok és a családok, melyekhez történelmi emlékek fűződnek, állítsák ki az okmányokat, műtárgyakat, ereklyéket, melyek nagy események, virágzási korszakok emlékét kelthetik fel; melyek jellemzik állami szervezetünk, ősi alkotmányunk és önkormányzati életünk fejlődésének menetét, a magánéletnek egyre gyarapodott igényeit és a nemzeti erő egyéb megnyilatkozásait. Az egyházak mutassák be működésük és tevékenységük tanujeleit, történelmi emlékeiket, melyekre kegyelettel tekint a nemzet és a művészet remekeit, melyeknek megalkotása, gyűjtése és megőrzése az ő érdemük. A tudósok, a művészek, az irók, a tanférfiak, szóval a nemzet szellemi fejlődésének összes tényezői mutassák be az eszközöket, melyekkel egy évezreden át a felvilágosodást és a neKöltözött kit szerettetek . . . A tanügy szilárd oszlopa ledőlt, Halál borított rá gyász-szemfedőt. Viszik testét a sírboltba A csöndes emberek közé . . . Heves és Borsod gyászolja, Hisz’ nevét fénysugár körzé . . . Csillag futott le a mi egünkről, Dús lomb szakadt ki a mi szivünkből. Pihenj ott a síri ágyon, Álmodjál édes-szépeket! Szenderegj társid közt lágyan, Béke lengjen porod felett! Nem feledünk el tanítók apja, Ragyogjon reád üdvösség napja!! Eger, 1893. márcz. 7. Babik József. Nyelvtudósok mondják, hogy magyar nyelvünk eufonistikus szépségének, a halló érzékre kellemesen ható széphangzásának igen nagy ártalmára van az úgynevezett kakofonia: ugyanazon hangzóknak szókban és mondatokban való fülsértő összetorlódása. S ebben sok igazuk van. Innét magyarázható, hogy magyar nyelven kakofonikus beszédet vagy verseket összegalya- bitani nem jár nagy nehézséggel. Emlékszem rá, hogy az ötveri
