Eger - hetilap, 1893
1893-03-07 / 10. szám
10-ik szám. 32-ik év-folyam 1893. márczius 7-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr, Félévre , . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 ., Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széclienyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Középületeinken gyászlobogó leng. Szomorú hirdetője a snlyos veszteségnek, mely az egri egyházmegyét, közvetlenül az egri mélt. főkáptalant, s vele Heves vármegyét, s székvárosát, Egert érte. Zsendovics József, az egri mélt főkáptalan őrkanonoka, a sz. Erzsébetről nevezett szepesvárallyai prépostság prépostja, a múlt szombaton, f. márcz. hó 4-én, az estéli órákban, hosszas, kínos, szenvedés, — s a haldoklók szentségeinek buzgó felvétele után, jobb világba költözött. Nemes lelke visszaszállt Alkotójához! . . . A boldogűlt hamvainak koporsóba tétele, s beszentelése, az elhunytat, mint előkelő állású egyházi férfiút megillető díszes egyházi gyász-szertartással, — melyet, a főegyházmegye érseki székvárosa papságának, s nagy közönségének fájdalmas részvéte mellett, fényes papi segédlettel, Szele Gábor, fölsz. püspök, érs. helyettes, főszékeskáptalani kisprépost ő mlga végzett, tegnap, hétfőn, f. márcz. hó 6-án, a déli órákban ment végbe. E gyász- szertartás alatt az egri fóegyházmegyei növendékpapság énekkara megható gyászéneket zengett. Az üdvözölt temetése, ma, kedden, f. márcz. hó 7-én a főszékesegyházban regg. 9 órakor az elhunyt lelke üdvéért tartandó ünnepélyes gyászmise után fog megtörténni, amidőn is hűlt tetemei az egri főszékesegyház sírboltjában fognak örök nyugalomra tétetni. Néh. bold. eml. Zsendovics József, az 1831-ik év jun. 17-én született, abaujmegyei Nagy-Kéren, tisztes polgári szüléktől. Az ötvenes évek elején az egri egyházmegyei papnövendékek közé vétetvén föl, e minőségében philosophiai s theologiai tanulmányait az egri érseki lyceumban fejezte be. Áldozó-pappá az 1855-ik évben szenteltetett föl. Az 1856-ik évi november hótól az 1857-iki febr. haváig, mint káplán Miskolczon működött. Innét rendelte be az érsek-udvarba néh. b. e. Bartakovics Béla akkori egri érsek maga mellé a jeles tehetségű ifjút, ki, mint érseki titoknok, az egri érseki egyházmegye ügyeinek intézésében főpásztorának kiváló szolgálatokat tőn; s úgyszólván jobb keze volt az érseknek. E minőségben szerzett érdemeinek jutalmául az 1872-ik évben az egri székesfökáptalan kanonokává neveztetett ki. Mint kanonoknak számos, nagy fontosságú állásokban volt alkalma sokoldalú tehetségeit s fáradhatatlan munkásságát érvényesíteni. Az utóbbi években, mint főkáptalani dékán, nagy lelkiismeretességgel, és soha nem lankadó ügyszeretettel, s buzgalommal vezette a főkáptalani jószágok kormányzását. — Számos éveken át volt egyszersmind az egri főegyházmegye főtanfelügyelöje is, mely fontos és nehéz tisztjének betöltésében az egri főegyházmegye iskoláinak gyarapítása, fejlesztése körül örök becsű érdemeket szerzett magának. Tanítóinak ügyét és sorsát a legodaadóbb szeretettel s atyai gondoskodással viselte szivén, s elmondhatni, hogy ez képezte nemes lelke gondjainak legfőbb tárgyát. Soha nem fordult meg nála kérelmező tanító, kit vigasztalás és segítség nélkül bocsátott volna el. Az egri tanitó-képző-intézet fejlődése, s ez intézet növendékeinek sorsa iránt szintén a legmelegebb érdeklődést tanúsította. Számos tehetségesebb képző-intézeti növendéket, azonkívül egri főgymnásiumi tanulókat is részesített anyagi segítségben, s a megbetegült, szenvedő képezdei növendékek, kiknek orvosi ápolásáról, s gyógyszerekkel való ellátásáról saját költségén gondoskodott, ma is hálás szívvel áldják nagylelkű atyai jóltevőjoket. Ezeken kívül számos másokkal is megszámlálhatatlan esetben éreztette nemesszivű áldozatkészségét, s nem volt jótékony, humánus intézmény, melynél neve ott ne diszlett volna az adakozók névsorában. Szóval mindenütt ott működött áldásos keze, hol az emberiség segítségért kiáltott, s mindezt tette zajtalanul, feltűnés nélkül, mintegy észrevétlenül, az írás szavait tartva szem előtt: „Ne tudja a balkezed, mit a jobb teszen.“ — A kath. tanügynek hozott tetemes áldozataiból folyó halhatatlan érdemeire azonban alig pár év előtt tette föl a koronát, midőn az egri angolkisasszonyok intézeténél egy óvó-képző helyiségeinek fölépítésére 10,000 frtot adományozott. A kényelmes épület immár át van adva rendeltetésének, magasztosan hirdetve az utónemzedéknek, hogy alkotója „exegit sibi monumentum, aere perennius.“ E sokoldalú s bokros elfoglaltsága, melyhez papi kötelmeinek mindenkor lelkiismeretes és buzgó betöltése is járult, — mindamellett sem gátolta őt abban, hogy úgy Hevesvármegye, valamint Egerváros közügyeinek menetét is folyvást éber figyelemmel kisérje, s azok intézésében élénk, tevékeny részt vegyen. Mint Hevesmegye közigazgatási, s számos más bizottságainak tagja, s mint a megyei közegészségügyi bizottság elnöke, soha semmi fáradságot nem kiméit, hogy e bizalmi állásainak kifogástalan hűséggel megfelelhessen, s úgy Hevesmegye, valamint Egerváros közgyűlésein elmondott tárgyszerű, alapos, átgondolt, s meggyőző érvekkel támogatott felszólalásai mindenkor határozott sulylyal bírtak, s folyton növelték közügyeink intézése körül egyre emelkedő tekintélyét. E tekintély, közügyeink iránt való eme kitartó, lelkes érdeklődés, s különösen széles körben ismert lángoló hazafisága, s e mellett higgadt, ovatos és előrelátó politikai gondolkodása szülték iránta ama bizalmat, s ragaszkodást, melynek a megye közönsége körében örvendett, s mely akkor nyilatkozott meg legeklatánsabban, midőn a legutóbbi képviselő- választások alkalmával Gyöngyös város kormánypárti választó polgárai diszküldöttség által ajánlták föl a boldogultnak a képT ZSENDOVICS JÓZSEF. 1831—1893.
