Eger - hetilap, 1893
1893-02-21 / 8. szám
59 fel az egyletnek, s hogy azokat ő sajátkezűleg készítette, mi végből, ülésen kivül azonnal jegyzőkönyvi köszönetét szavaztunk Gröber Anna ő ngának, s méltó elismeréssel adóztunk, a virág- készitésben kifejtett ügyességéért. A többit talán mondanom sem kell, hogy a bál V^lO-kor vette kezdetét, hogy a tourokat a helybeli katonai zenekar, a csárdásokat meg Balog Gábor húzta mindnyájunk megelégedésére — igazán talp alá ; hogy ragyogó jókedv, páratlan fesztelenség és faradliatlan animóban nem volt hiány, s hogy ez a souper-csár- dásban — mely másfél óráig tartott — tetőpontjára hágott, s hogy a bál hajnali 6 órakor ért véget; — hiszen ezek mind obiigát dolgok s kérdés tárgyát sem képezhetik ily kedves mulatságon. Inkább elbeszélem, kik képezték azt a szép hölgykoszorút, melyből 32 pár került, ki az első négyesben: Ott voltak leányok : Borhy Ilonka, Dobos Etelka, Éder nővérek, Gebhardt Pannika, Imre Leona, Kovács Etuska, Köllner Ilonka, König Ilonka, Kormos Irén, Kovásy Margitka, Mátéko- vics Irénke, Marzsó Hermin, Nagy Erzsiké, Neichel nővérek, Pozsgay Margit, Stand nővérek, Veidl Hedvig. Asszonyok: Akantisz Jusztinná, Boxicsevichné, Borhy Adámné, Buzáth Lajos- né, Ficzere Józsefné, br. Fiedler Henrikné, Gencsiné, G bhardtné, Imre Miklósné, Kállay Zoltánná, Kovács Kálmánná, Köllner Lörinezné, Kovács Domokosné, Kormosné, Légman Imréné, Marzsó- né, Nagy Ferenczné, Simkovicsué. Staudné, Veidl Gyuláné. Szóval ott voltak az egri bálok szépeinek legszebbjei . . . . Ilonka, .... Etuska, .... mindketten valóságos kis tündérek voltak, milyenek csak piros pünkösd napján hajnalban születnek; a sok szép leány s asszony közül valóban azt sem tudta az ember, melyiknek tegye jobban a szépet ......................Csak egyedül mag a hiáuyzott, a szeretet és jóság kedves kis angyala, báljaink ünnepelt jelensége, kinek aranyos lényét, vidám mosolyát, édesen csengő szavát, és kecses tánczát — daczára hogy bájos szép sou- per csárdás tánezosnőm isteni táncza mindenkit elragadott — egy pillanatra sem bírta felejteni piczi rózsás kacsóit csókoló-------------- Bébéje. A hatvani czukorgyár. A magyar mérnök- és épitészegylet gépészeti és gyáripari szakosztálya deczember bó elején testületileg megtekintette a hatvani czukorgyárat, melyről az egyesület közlönyében a következő érdekes leírást találjuk : A modern berendezésű és a gyáripar rendkívüli tökélyéről tanúskodó gyártelepen a nyers anyagnak minden legkissebb része is értékesíttetik és a gyártás oly körfolyamot képez, melyben a kifejlett munkának csak jelentéktelen része megy veszendőbe. Maga a gyártelep, azaz a bekerített és pénzügyőri felügyelet alatt A század vége. (Fin de sieele.) A pénz elnevezésére használt szavakon kivül mai napság alig van egy is, melyet a beszéd közforgalmában oly gyakorta emlegetnének, mint a „fin de siede.“ Unos-untalan találkozunk e kifejezéssel a komoly beszédben, tudományos iratokban, a napi sajtóban, a könnyed társalgásban. Van fin de sieele idő; fin de sieele férfi, nő, leány, menyecske, férj, atya, anya, gyermek, ifjú, agg; fin de sieele jellem, gondolkozásmód, életnézet, morál és a többi, és a többi . . . Még „Fin De Siede“ czimü magyar lap is. S ha legalább e kifejezés a neki tulajdonított értelemben valami szépet és jót jelentene. De nem. Még is fülünkbe cseng szünetlenül, mint, annak idejében a „körösi lány“ és a „szép halászlányka“ előbb fülbemászó, később megunt és végre a dühös- ségig bosszantólag hatott dallama. A két hires hölgyet a verkli- nyuzás és zongoraklimpirozás segélyével sükerűlt kiverni a divatból, (hogy mindig a lányok vénülnek ki leghamarabb) és semmi kétség benne, hogy a most oly igen torokra és lábra kapott „Tarara bumm di ay“ láza is csöndes végelgyengülésben koptatja el magát. . . De a „fin de siede“ élni fog, élni legalább a jövő századig s még azon túl is emlegetni fogják jó darabig, ha nem épen a jó tulajdonságairól is. Mert ennek a mi megvénhedett századunknak most folyó utolsó tizedével nem igen van mit dicsekednünk. A közállapotok részleges javulásával szemben óriási a visz- szafelé haladás. Korunk olyan, mint egy uj könyv, melynek lapjait, ha fogatjuk, megütközve látjuk, hogy a könyv-pactor itt-ott valami rég elavult, dohosszagu foliánsokból is kötött belé néháálló terület körülbelül 50 kát. holdat foglal magában és 30 különböző épületből áll, mely számban a tiszti és munkás lakóházak is bennfoglaltatnak. A hatvani állomással külön vágány köti össze, melyből a gyártelepre kilencz vágány ágazik el. A gyár részére biztosított répatermő-terület évente 9000— 10.000 kát. hold között változik és annak egyes legtáyolabbi részei Hatvantól, mint középponttól, mintegy 200 km. radiussal leirt körön belül esnek; az átlagos termést, holdankint, 100 q véve föl, az éveukint feldolgozott nyerstermény 900.000—1,000.000 q, a mi a gyárnak átlagos 10.000—11.000 n ra rugó napi gyartóké- pessége mellett 100—120 napra terjedő gyártó évadot tételez föl. A gyártás szeptember elején kezdőnk. A répa szállítása nagyobbrészt vasúton történik , de közel 200.000 q mezei vasúton és kocsin kerül a gyártelepre. Legnagyobb nehézséget képez a tömegesen beérkező répaszállitmányok raktározása. A naponta szállított répa 100—300 waggon-szállit- rnányra tehető; legtömegesebb a szállítás október hónapban, amidőn mintegy 5000.000 2-1 vesznek át és közel 300.000—350.000 q-t raktároznak. A raktározás a gyártelep szomszédságában levő és azzal vágánvnyal összekötött úgynevezett prizma-telepen történik. Ezenkívül van a gyárnak a vasutak mentén mérlegekkel fölszerelt 20 átvevő telepe, hol a répa szintéu raktároztatik : azonkívül még úgynevezett mozgó (szállított) mérlegekkel is vesznek át anyagot. A földolgozandó répa a waggonokból egyenesen (Kidinger), illetőleg a deszkalapokkal elfödött csatorna feletti 45° hajlású és 1.5 m mély kifalazott árkokba kerül,a melynek keresztmetszete úgy van számitva, hogy azokba a waggon hosszában éppen egy waggon tartalma könnyen elhelyezhető. Ily csatorna öt van a wag- gon-rakományok, egy a szekerek és mezei vasnti rakományok, számára és azok fölé összesen 150 waggon-rakomány répa helyezhető el. A csatornák esése 6.5—7.0%o; úgy, bogy a viz megeresz- tése és a csatornákat fedő deszkalapok eltávolítása után azokban a répa akadálytalauul uszhatik és az alatt a rátapadó föld egy részétől is megtisztul. A csátornahálózat vize a répát egyenesen az emelő kerékhez szállítja, a mely a mosóhengerbe és innét mosás s a velejött, kavics s egyéb tisztátlanságok eltávolítása után paternoster segítségével a gyár legmagasabb részében elhelyezett vágógépekbe kerül. A három vágógép közűi kettő a főtranszmisz- szóival van összekötve s egyenkint és 24 óránkint 4000—5000 q répát képes feldolgozni, egyet pedig külön álló hármas (120° szöglet alatt elhelyezett) hengerü kis gőzpad kétszeres áttétellel hajt és 24 óra alatt 8000 q-t vág meg. A répát korongra erősitettro- vátkás kések vágják és a vékony szeletek síneken mozgatható billenő kocsikba helyezve a szomszédos áztató telepre kerülnek. Az áztató telep két battériából áll, melyek mindegyike 13 edényt nyat. Hol a régen letűnt, ókor durva erkölcsei, hol a középkor rothadt eszméi ütögetik föl magukat, anélkül, hogy koruk szép ideáljait is magukkal hoznák. így a közfelfogás ethikai tisztasága elvész a zűrzavarban; az eszmék hatása és a morál visszafelé fejlődik, a létért való küzdelem nem válogat az eszközökben és ez az élet minden helyzetére és követelményeire fonákul hat. E közrehatás bűnében pedig részes a társadalom, a szerepet vivő egyének, az irodalom . . . csaknem mindenki. Bizony-bizony a fin de sieele nem a legrokonszenvesebb sem eseményeiben, sem a kor szellemét tekintve, sem pedig mint fogalom. Idestova az émelygésig jól lakunk vele; (ez is fin de sieele jóllakás) én kimondani már is csak némi ellenszenv legyőzésével bírom, pedig igazán csak most derül közkeletüségének hajnala. A fin de sieele fogalma mai értelme és jelentőségében (segítek elcsépelni) nem sok jót, azaz hogy sok nem jót jelent. . . . Demonstráljuk egy kissé részletesen. A fin de sieele férfi és nő élvhajhász, főczél a biztos és jól megélhetés; mily eszközökkel? az mellékkérdés, csak a közmorálba ne ütközzék . . . nagyon. A fin de sieele papa kinézi a vőnek valót, szivarokkal, pezsgővel traktálja és pártfogolja vagy protectio után lát, hogy állásba juttassa. A fin de sieele mama ügyesen keríti a fiatal embert előbb a maga, azután a leánya hálójába, inig nyakába varrhatja. Persze uéha valami nem várt, véletlen meglepetés is közrejátszik, hogy a két szerető szív nem csak imigy-amugy, hanem istenigazába összeköttessék. A fin de sieele leány, már tiz éves korában komolyan udvarokat magának, feslő leány korában epedő szerelmes, nagy lány korában már kész diplomata, ki nem gyermek-ábrándjai után eped, de férjre vadászik. Gyermekes ártatlansága csak jól *
