Eger - hetilap, 1893
1893-02-14 / 7. szám
a magyar parlament s a fővárosi társadalmi élet némely kitűnőségeit. Ez alkalommal a meghívottak közt voltak: Bottlik Lajos, Ernuszt Kelemen, Kovács Albert, Lévay Antal és Szederkényi Nándor országgyűlési képviselők; továbbá Fenyvessi Adolf, Mar- kovics Iván és Maszák Hugó. Az ebéd folyamán a házi úr vendégeit köszöntő fel, mire Kovács Albert, Ernuszt Kelemen, Maszák Hugó, Markovics és Fenyvessi emeltek poharat, éltetve az igazi magyar vendégszeretetéről országszerte ismert népszerű főpapot. — Pápai ünnep az egri cist. r. fögymnásiumban. Az egri kath. főgymnasiumban, 1893-ik évi február 19-én, dicsőségesen kormányzó szentatyánk, XIII. Leó Pápa, felszázados püspöki jubileuma alkamából tartandó iskolai ünnep rendje. A 3 órakor kezdődő délesti ajtatoság után gyülekezés a főgymnasium tornatermében, hol pontban 2 órakor 1.* Király-hymnus, Mihalovics- tól. Előadja az énekkar. 2. Üdvözlet XIII. Leó pápa 50 éves püspöki jubileumára, Komócsy Józseftől. Szavalja, Göndör Gábor VIII. o. t. 3. XIII. Leó pápa és a művelődés. Ertekező-beszéd. Tartja dr. Greksa Kázmér főgymn. tanár úr. 4 * a) A várhalmi zárda. Attenhofertől b) Vineta, Abttól. Előadja az énekkar. 5. Menekvés a Boldogságos-Szűzhöz. XIII. Leó pápa költeménye. Szavalja Lippai György VIII. o. t. 6. * Pápai üdvözlet, Gounod- tól. Előaája az énekkar. Ez ünnepre a t. c. szülőket s az intézet és az alkalom iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja. (Külön meghívók nem küldetnek). Egerben, 1893. február 16 án. A főgymn. tanári testület. — Gyászhír. A ft. zircz-cisterczirendet újból gyász érte. Szerencse Menyhért Márton, cist.-rendü áldozár, nyug. főgymnásiumi tanár, munkás életének 51-ik, áldozó papi tisztjének 26-ik évében, hosszú szenvedés után, f. hó 7-én Zirczen elhunyt. Hült tetemeit febr. hó 9-én ugyanott, díszes egyházi szertartással, a zirczi rendtársak s a városi közönség nagy részvéte kisérte az örök nyugalom helyére. A boldogult, mint a klasszika- filologia nyilv. rendes tanára s az ó-klasszikai irodalom s műveltség kiváló képzettségű s ritka buzgalmú művelője, évtizedeken át volt a cist. r. egri kath. főgymnásiumának úgy rendtár-- sai, valamint tanítványai által is nagyrabecsült, tisztelt és szeretett tanára, valamint az egri müveit társas köröknek is közkedveltségnek örvendő tagja. A boldogultban a zircz-cisterczi Rend egy derék tagjának, egykori tanítványai a lelkes és tapintatos, atyailag szerető, s íiuilag szeretett tanárnak, az egri előkelő társas körök a müveit, kedélyes és szellemes férfiúnak, lapunk, az „Eger“ pedig egy buzgó barátja- s munkatársának emlékét fogják az idők hosszú során át őrizni. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Új negyedmesterek. Eger város 12 negyedében az 1893-ik évre szóló negyedmesteri választások e hó 6-án fejeztettek be. A választások eredménye a következő: Város I. n. Zander pirosak, mint egy baraczk, s fecsegők, mint egy szarka. Egész udvart képeztek körűié az urak: Préval, Faverolles, Lansac, s köztök Prégilbert, a legkitartőbb, legbeszédesebb, s — mint a rósz nyelvek állították, — a legkitüntetettebb a többiek között. De a rossz nyelveknek ez esetben nem volt igazuk. Prégilbert kétségkívül élethalálra udvarolt a kis bárónénak, ki azonban mind e pillanatig erősen ellene tudott állni a hódításnak. Szóval a kis báróné tökéletesen megőrizte jogát arra nézve, hogy heves udvarlójának bátran, s elpirulás nélkül nézhessen a szemébe. Nem tennők tűzbe érte kezünket, hogy a kis báróné ne érzett volna hajlandóságot e jogát feladni, mert szivecskéje ugyancsak hevesen dobogott, valahányszor Prégilbert mindenféle bohóságokat suttogott a fülébe. De hát mindannyiszor üdvös félelem fogta el férje, a báró megpillantására, aki erős volt mint egy bika, szerelemféltő mint egy tigris, és gyanakodó, mint aminők a féltékenyek szoktak lenni. Tíz órakor történt az indulás a nagy társas kocsiban, a mai l-coach“-ban, melynek hatalmas lovait maga a gróf bámulatra méltó ügyességgel hajtotta. A gyönyörű reggel, s az igéző utazás! A sárga jármű villámgyorsasággal röpült az erdőben. A napsugarak a szerszámok fényében verődtek vissza; enyhe szellő játszott a hölgyek fátyolaival, s elkapta arczaik elül az urak czigaretta-füstjeit. Egy ügyes csatlós kellemes fanfarét harsogta- tott. útközben, hosszú fénylő vadászkürtjéből; s közben-közben egy-egy fölriadt nyúl vagy őz futott el előttük, s tűnt el villámsebességgel az erdők sűrűjében. Rózsás bárányfelhőkkel tarkított halványkék ég mosolygott le a vidám társaságra. Nándor. Város II. n. Korponay István. Város III. n. Dallos Mihály. Város IV. n. Akantisz Jusztin dr. Hatvan I. n. Bucher Gusztáv. Hatvan II. n. Csúf órás László dr. Hatvan III. n. Hám Lajos. Hatvan IVT. n. Szmerkovszky János. Felnémeti n. Nagy Gáspár. Czifra-Sáncz n. Kormos Mátyás. Makiári I-ső n. Tóth József és Makiári II. n. ifj. Mózer Antal. — Az uj negyedmesterek ünnepélyes eskületétele f. hó 9-én ment végbe a városház nagytermében. — A nö-egylet kartonbálja. Ma tartja a Hevesmegyei és Eger-vidéki jótékony noeg.vlet szokásos karton-bálját, mely a rendező bizottság ismert tevékenysége s az előkészületek után Ítélve, igen kedvezőnek Ígérkezik. — Az egri szölöszeti s kertészeti telep felügyelő bizottságát, elnöke, Volf Károly, ajr. alapítványi ügyész, az utóbbi hetekben egymásután két Ízben is egybehívta tanácskozásra, hogy egynémely kiváló fontosságú s halasztást, nem tűrő ügyben határozatot hozzon. Ez ügyek egyike volt a f. évi költségelőirányzat megállapítása, mely a földmivelési magy. kir. ministeriumhoz sürgősen vala fölterjesztendő. Az első egybehivásra a felügyelő bizottság tagjai oly botrányosan kevés számmal jelentek meg, hogy az ülésnek eredménytelenül kellett elnapolta!nia. Valóban megfoghatatlan a bizottság tagjainak ez életérdekeinkbe vágó intézmény iránt igazán megdöbbentő közönye s indolencziája ugyannyira hogy nagyon is heL esnek, indokoltnak tartjuk a bizottság egyik nagy buzgalmú, s az ügy iránt kiválólag érdeklődő tagjának amaz expectorátióját, hogy: a bizottság tagjai vagy teljesítsék nagy jelentőségű feladatukat, s kötelességöket, vagy mondjanak le, s engedjenek helyet olyanoknak, kik az egri szőlőszeti s kertészeti telep ügye s felvirágoztatásában városunk egy nagy fontosságú intézményét ismerik föl, annak sü- keres jövője iránt élénkebben érdeklődnek, s az ügy előmozdításához, s a telep felvirágoztatásához fűzött feladatuk, s köteles ség teljesítéséből lelkiismeretet csinálnak. Mert hogy ez a szép telep, melynek lelkiismeretes, és szakszerű kezelésétől s fölvirágzásától, főczéljára, szőlőink rekonstrukcziójára nézve oly sokat reméltünk, s melynek prosperálásához városunk súlyos adókkal anélkül is túlterhelt közönsége évente oly jelentékeny áldozattal járul, az utóbbi időkben, nagyrészt épen a felügyelő bizottság megfoghatatlan indolencziája folytán megdöbbentő hanyatlásnak indult, köztudomású dolog. Közelebbről — szakavatott toliból — leplezetlenül s kíméletlenül tüzetesen fel fogjuk tárni az e telep körüli szomorú állapotokat, melyeket a bizottság egy szakképzett és lelkes tagja, méltó felháborodásában, oly jellemző-találón nevezett el „egri Panama-ügynek“ — Ily sajnos viszonyok közt nem csuda, hogy a felügyelő bizottság lelkiismeretes, buzgó, s telepünk fölvirágoztatása iránt igaz bensőséggel érdeklődő elnöke, látva a szomorú állapotokat, s tapasztalva, hogy a bizottság tagjai részéről a legjobb akarata s iigyekezete sem talál támogatást, A farkas-domb nincs nagyon távul a Roche-Praline-kastély- tól. Háromnegyed óra alatt ott volt a társaság. Regényes zug ez a farkas-domb, óriási ős tölgyek által félkörben körülvéve, melyek tövében egész tengere özönlik szét a sűrű, illatos csalitoknak. A környékben kalandos eseményeket mesélnek erről a farkas-dombról, ahol gonosz szellemek, kisértetek, boszorkányok, manók szoktak tanyázni. Éjnek évadján egy jótét lélek se merészkedik e hely felé közelíteni. A dologban annyi az igaz, hogy e tanyát gyakorta fölkeresik a farkasok, melyek az erdőség e részében még mindig nagy számmal vannak, daczára a gyakori hajtóvadászatoknak, melyeket a kerületi farkasvadász szokott rendezni pusztításukra. Csak alig pár hét előtt is összetéptek egy ittas favágót, aki késő éjjel e helyre talált tévedni. A kocsi a farkasdomb alján állott meg; az inasok kiszedték az élelmi szerekkel tölt kosarakat, s fólteritettek a buja gyepen. A vendégsereg asztalhoz telepedett — asztal nélkül, — s vidáman folyt a lakmározás. A Yeuve Cliquot (zárójelben mondva: egy özvegy asszonyság vidám neve) dugóinak pattogása, a hölgyek tréfái, s harsogó kaczagá.sa tölté be a léget. Prégilbert nem tágított a kis báróné mellől. Oda telepedett a lábaihoz, s egy perczig sem szűnt meg szolgálatára állani, s poharát töltögetni, daczára a báró ur komor, gyanakvó pillantásainak, aki különben keveset beszélt, de annál többet evett, s úgy hadonázott a villájával, mint egy háztulajdonos, aki egyáta- lán nem hajlandó ajtaját albérlők számára kinyitogatni. A kis báróné pedig ez alkalommal imádásra méltó volt. Arcza üdeségét a reggeli lég méginkább felélénkítette; a pezsgő habjaitól megnedvesitett piczi ajkai oly pirosak voltak, mint a *
