Eger - hetilap, 1893

1893-01-03 / 1. szám

5

— Az egri cist. r. fögymn. igazgatójává, s egyszersmind az egri cisterci rendház főnökévé, egyelőre ideiglenes minőségben ft. Kassuba Domonkos, az egri főgymuásium nyilv. rend. tanára, s eddigi tanárszéki jegyzője neveztetett ki, aki bold. Szvorényi József házfőnök s főgymn. igazgató elhunyta óta az intézet kegyuraságának rendelkezése folytán az igazgatói teendőket eddigelé is kiváló buzgalommal s tapintattal vezette.

— Rendjel-viselési engedély. Király ő felsége megengedte, hogy Pásztor Bertalan dr. egri ügyvéd, az egri önk. tűzoltók tevékeny főparancsnoka a török császári Tachlissie-ér- demrendet elfogadhassa s viselhesse.

— Az egri korcsolyázó-egylet választmánya az 1893-ik évre a f. január hó 1-én tartott szavazás eredménye szerint a következőleg alakúit meg: elnök: dr. Pásztor Bertalan; pénztárnok: id. Gröber Ferencz; alelnök: ifj. Gröber Ferencz; jegyző: Ligethy Gyula; háznagy: Mintzér József; választmányi tagok: Gröber Jolánka, Kovách Etelka, Köllner Ilonka, Berghammer János, Danilovich Gyula, Dusárdy István, Ficzere Béla, dr. Glósz Kálmán és Pototschnik Károly. A f. január hó 2-án tartott választmányi ülésből kifolyólag dr. Pásztor Bertalan elnök egy jéggyaloló bevásárolásával bízatott meg.

— Korcsolya bál. Az egri korcsolyázó-egyesület saját pénztára javára rendezendő szokásos bálját, mely egyike lesz a farsang legkedvesebb mulatságainak f. 1893. évi január hó 21-én fogja megtartani.

— Kinevezés. A magy. kir. igazságiigyminister Singer Lajos egri kir. törvényszéki aljegyzőt, ugyanazon törvényszékhez kir. törvényszéki jegyzővé nevezte ki.

— Kinevezés. Némethy Elemér, gyöngyösi kir. járásbiró- sági segédtelekkönyvvezetőt az igazságügyminiszter a f. 1893-ik év január 1-től telekkönyvi hatósággal felruházott hatvani kir. járás- birósághoz telekkönyvvezetővé nevezte ki.

— Halottaink az 1892-ik évben. Társadalmi életünk ismertebb alakjai közöl a lefolyt 1892-ik évben a következők hunytak el: Szőllősy Amália, özv. Hobor Györgyné; Bábli Gáspár iparos; Lestál Ágostonná, Kelemen Mária; Mező Ignácz ügyvéd; Gáhy Ferencz ügyvéd; Gáhy Ferdinand iparos; Csiky Sándor ügyvéd; Derszib Rudolf igazgató-tanitó; Bogos Katinka, angol-apácza, tanítónő; Okolicsányi Celesta, Gáspárdy Gézáné; Kürbiss Katalin, irgalmas-nővér; Frantz Lajos iparos; Quintus József őrnagy; Péter Ferencz megyei hivatalnok; Steimmelvöger Rudolf építész; Karpfel Teréz irgalmas-nővér; RudnyánszkyPál káptalani erdész; Rózsa Gusztávné, Reitzenauer Anna; Szvorényi József, főgymn. igazgató; KempelenRadó, ny. pénzügyi igazgató; Lieb Károly ügyvéd, pénztáros; Dely

begyülekezve. A társalgás kezdett akadozni, olykor-olykor egyikmásik vendég ajkáról egy-egy elfojtott ásitás is lebbent el, a száj elé tartott tenyér mögül, — szembetűnő tiltakozásául éhes gyomroknak.

Minden figyelmetlenségek közt egyike a legelterjedettebbek- nek, másoknak az ebéddel való megvárakoztatása, miközben rendszerint az történik, hogy jobb tárgy (péld. az asztali élvezetek) hiányában az illetők azzal ügyekeznek az időt elölni, hogy a magára várató vendéget elkezdik szapulgatni, mikor is odatörekszenek, hogy minden hátrányos tulajdonságait a legélénkebb színekben tárják fel. Ez történt a késedelmes minister úrral is; s a legéhesebb, s ép ezért a kandalló körül csoportosult éhes társaságban a legkíméletlenebb ócsárlók egyike maga a házi ur, Trémoille vicomte vala.

Nos hát, az epedve várt vendég, mint már említem, egy minister vala, a szépmüvészetek ministere, tehát befolyásos egyéniség. Kétségtelen, hogy a nem épen szeretetreméltó s hízelgő kifejezések, melyekkel ezúttal Trémoille vicomte a minister urat illette, ennek elébb-utóbb fülébe jutnak. Ennek tudatában a ház úrnőjét, a vicomtenét, nem csekély aggodalom szállta meg, s minden áron azon törekedett, hogy férjét hallgatásra bírja. De hasztalan. Végre Duperréhez fordult kérő tekintetét felé irányozva, mely világosan ezt jelenté: „Az istenért, jöjjön segítségemre!“

Duperré rögtön megérté a tekintetet, fölállt, s hátát a kandallónak vetve, igy szólt a házi úrhoz:

— Önnek tökéletes igaza van, kedves vicomte, hogy a késlekedő embereket nem kedveli, s e részben osztom önnek érzelmeit. Engem is keserű tapasztalás juttatott e kellemetlen érzéshez.

Nem rég a magányosság, melyben addig éltem, unalmassá kezdett válni, s szükségét éreztem egy hü barát folytonos közel- létének. Ez óhajtásomat, köztudomásra hoztam ismerőseim körében, akik igy szóltak: „Duperré — derék ficzkó; szabadjegyeket

Győző városi hivatalnok; Gümöry Már ton földműves, megyebizottsági tag; Hickmann Károly, városi mérnök.

— Gyászhir. W i n d s o r i Hickmann Károly, Eger város tiszti mérnöke, életének 64-ik, boldog házasságának 18-ik évében, a múlt 1892 ik év deczember hó 28-án hosszas szenvedés után Egerben elhunyt. Temetése ugyanott, m. é. decz. hó 30-án, közrészvét mellett ment végbe. Á boldogult, 1848/9-ben a magyar szabadságharczban, mint egyik tagja vett részt a „bécsi légiónak“, mely Erdélyben, a Bem hadseregében hősi bravúrjai által lett nevezetessé. Elhunytét mélyen sújtott özvegyén s árván maradt leánykáján kívül, széles körű rokonság gyászolja; ezek közt Várady Antal dr. budapesti középiskolai tanár, ismert jeles fiatal Írónk is, ki veje volt az elhunytnak.

— Gyászhir. Zsasskovszky János, végzett VII. o. gymn. tanuló, néh. Zsasskovszky Ferencz volt egri székesfőegyházi karnagy reményteljes fia, élete 20-ik évében, hosszas szenvedés után múlt évi decz. hó 24-én Egerben elhunyt. Temetése ugyanott, m. é. decz. hó 26-án közrészvét mellett ment végbe. A boldogult elhunytét a fájdalmasan sújtott özvegy édes anyán kiviil testvérei s számos rokonai fájdalmas szívvel gyászolják.

— Köszönetnyilvánítás. Fogadják mindazon ismerősök és jóbarátok, kik felejtlietlen jó fiam, Zsasskovszky János gymnásiumi VII-ik oszt. végzett tanuló végtisztességtételén megjelenni, s ezáltal súlyos fájdalmamat enyhíteni szívesek valának, magam és családom részéről legforróbb hálás köszönetem. Eger, 1892. deczember hó 26. Özv. Zsasskovszky Ferenczné és családja.

— Tánczestély. Az „egri állandó műkedvelő társaság“ az egri jótékony-czélű nőegylet s a szegény gyermekeket téli ruhával ellátó „Goromba-egylet“ segélypénztára javára, holnap, szerdán, f. 1893-ik évi január hó 4-ik napján a törzskaszinó összes helyiségeiben táuczmulatságot rendez. Beléptidijak: személyjegy 2 frt., családjegy 5 frt. Jegyek előre válthatók Bauer H., Hoffmann Sándor, Spieler Ferencz és Rózsa Alajos üzleteiben. Fölülfizetések köszönettel fogadtatnak.

— A magyar római zarándoklat. Az új esztendőnek világra szóló eseményei közt XIII. Leó pápa püspöki jubileuma fogja foglalkoztatni a sajtót s ennek közvetítésével nemcsak a földnek 200 millió katholíkusát, hanem mondhatjuk az egész világot. Mert XIII. Leó pápa általános rokonszenv és tiszteletnek örvend, bölcseségét és rendkívüli lelki erejét, melyen tekintélye alapul, elismeri különbség nélkül minden vallásfelekezet. XIII. Leó pápa ezelőtt öt évvel 1887-ben mondotta 50 éves papi miséjét, úgynevezett aranymiséjét. Ez ritka esemény volt, mert 19. század alatt mindössze 11 pápa érte meg aranymiséjét. Akkoriban megmozdult úgyszólván az egész világ. — Magyarországból két zarándoklat is indult azon évben, az egyiket Dr. Való Simon pápai

osztogat a színházakba, s pompás szivarjai vannak.“ — A jelöltek en masse jelentkeztek.

A barátságom után pályázó kandidátusok közöl kiválasztottam kettőt, kik czélomra legalkalmasabbaknak látszottak. Meg- hittam őket, hogy egy kitűzött napon látogassanak meg. Eljöttek ; s miután legkényelmesebb zsöllyéimben elhelyezkedtek, s legfinomabb szivarjaimra rágyújtottak, igy szóltam hozzájok:

„Uraim, a barátság szent dolog, melyet nem lehet könnyelmű módon elajándékoznunk. Mielőtt tehát a választásra határoznám magamat, szükséges hogy mindkettejüket jól ismerjem. Önök közöl mindkettőnek akadhat valamelyes gyarlósága, mely aztán a barátság megkötését, lehetetlenné teszi. Jól tudom, hogy az ember nem tökéletes lény, s az a gyarlóság, amelyet magokról bevallanak, hihetőleg nem lesz oly természetű, mely a baráti frigynek komolyan útját állhatná. Kérem tehát önöket, vizsgálják meg önmagukat szigorún, s mondják meg nekem teljes nyiltszivűséggel, melyik az a főben járó gyarlóság, melyben leledzenek. Mert ha önök ezt előttem eltitkolják, én egy napon mégis reá fogok jönni, s az eredmény komoly czivódás lesz közöttünk. Fontolják meg, hogy a barátok, kik gyakran czivódnak, utoljára halálos ellenségekké lesznek. Hogy e csalódást kikerüljük, kérem önöket, nyilatkozzanak- tartózkodás nélkül. Ön, Galbois ur, legyen szives mindjárt elkezdeni.

Galbois ur mély gondolatokba látszott elmerülve lenni. Végre igy szólt:

— Becsületemre azt hiszem, hogy nekem semmiféle gyöngesé- gem nincs. Biztosítom önt, hogy a legszigorúbb vizsgálat mellett sem találok magamban semmiféle gyarlóságot.

— Gondolkozzék csak — viszonzám. Ha valakiben nincs is épen aggasztóbb gyarlóság, lehet valamelyes apróbb hibája, vagy rossz szokása, — s a rósz szokás gyakran tűrhetetlenebb, mint valamely gyarlóság.