Eger - hetilap, 1893
1893-01-03 / 1. szám
6 kamarás, a másikat Dr. Wolafka Nándor, a jelenlegi debreczeni ez. püspök vezette Rómába. A kik a pápa miséjén jelen voltak, most is szivdobogva gondolnak vissza azon leirhatlan jelenetre, mikor a Szt.-Péter templomban 80.000 ember várta a pápa megérkezését a Vatikánból. A mint a pápa alakja látható lett, egyszerre mintegy varázsütésre kitört a lelkesedés és 80.000 ember, mindenki a maga nyelvén, éljenzett és kiáltott, kendőjét lobogtatta, s mire a pápa az oltárhoz ért, beállt az áhitat csöndessége, és mindenki sirt és zokogott. Ezen jelenet az új évben február 19-én ismétlődni fog Rómában, a mikor a pápa mint 50 éves püspök fog bevonulni a Szt.-Péter templomba, a mely alkalomra a vatikáni káptalan 80.000 belépő jegyet fog kibocsátani. Együtt lesz a világ minden nemzetségének képviselete, és nem fog hiányozni Magyarország sem. A pápát magyar éljenek is fogják üdvözölni! A magyar zarándoklatot hetek óta König Gusztáv budapesti hittanár és t. lelkész készíti elő fáradtságot nem ismerő buzgósággal. Ő már kétizben tartózkodott Rómában hosszabb ideig, jól ismeri az örök város nevezetességeit, könyvet is irt a Vatikánról és a Szt.-Péter dómról, tavaly tevékeny részt vett a dr. Robitsek Ferencz által rendezett ifjúsági zarándoklat rendezésében, a mikor a pápa külön kihallgatáson is fogadta, és a fővárosban több felolvasást is tartott Rómáról. A rendezés tehát ez idő szerint jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. A programmot, melyet a készülő zarándoklat alkalmára kiadott, illetékes helyen is a legnagyobb elismeréssel fogadták, olyan világosan és szépen van az megszerkesztve, — úgy, hogy a zarándoklatban résztvevők csakugyan gond nélkül indulhatnak a nagy útra és lelki nyugalommal fogják átélni a római szép napokat. A zarándoklat sikeréhez hozzájárul a jó hírnévnek örvendő fővárosi menetjegy-iroda, mely most már harmadizben gondozza a római zarándoklat anyagi ügyeit és eddigi tapasztalásait a zarándokok kényelmére értékesíti. Már az nagy előny, hogy az utazás külön gyorsvonaton, kényelmes kocsikban, minden átszállás nélkül Budapestről egyenesen Rómáig történik. Útközben a megszokott időben mindenki jól étkezhetik. Rómában elsőrangú szállókban lesznek elszállásolva és öt napig teljesen ellátva, úgy, hogy a részvételi jegyek ára csakugyan olcsónak mondható: I osztály 140 frt II. oszt, 110 ft, ide számítva a vasúti jegyet Rómáig és vissza Budapestre és a római öt napi teljes ellátást. A zarándoklatban résztvehetnek férfiak és nők is. Forduljanak első sorban a saját plébánia-hivatalukhoz, a hová a rendezőség a programmot már elküldötte, és bizonyára szívesen fognak útbaigazítást adni. Jelentkezni lehet és programra kapható a főrendezőnél, (czime: König Gusztáv Budapest, I. krisztinavárosi plébánia) és jelentkezéseket elfogad a magy. kir. államvasutak fővárosi menetjegy-irodája (Budapest, Hungária szálló.) — Nem állítom, hogy nincs úgy. De azt tudom, hogy nekem se hibám, se rossz szokásom nincs. De mégis! — ha egyátalán be kell vallanom, hogy az embernek utóvégre is lehet valamelyes gyöngesége, — de hát ez oly jelentéktelen, semmitmondó. . . — Mindegy. Halljuk, mi az? — Nos hát, kedves Duperré ur, ámbátor oly jámbor természettel birok, mint egy maszületett birka, egy kissé mégis hirtelen természetű, —- sőt heves vagyok, de a legcsekélyebb rossz szándék nélkül, — csupán, ha valaki fólbosszant (pedig igen hamar ingerültségbe jövök), akkor elvesztem az öntudatomat, s nem vagyok többé ura cselekedeteimnek. Hogy példával szolgáljak: egy napon én és atyám egy kis vitába ereszkedtünk; s én megfeledkeztem magamról. Apám kissé fölbosszantott, s miután épen egy kés akadt a kezem ügyébe, felkaptam azt, beleszurtam apámba, aki nyomban holtau rogyott össze. Mély bánat fogott el, mert egyátalán nem volt szándékom apagyilkossá lenni, s ismétlem, — e kis hirtelen természetet leszámítva, — olyan türelmes és szelíd vagyok, mint egy bárány. — Jól van, uram — mondám, — ennyi az egész ? — Ennyi az egész! S amint ön látja, alig volt érdemes szóba hozni. Most Ruoult úrhoz fordultam, barátságom másik aspiránsához. — Ami engem illet, kedves Duperré, tiszta igazság, hogy én magamat sem valamely gyarlósággal, sem rossz szokással nem vádolhatom. Még csak azzal sem, hogy az apámat megöltem, — jegyzé meg hamiskás pillantást vetve vetélytársára. Én se hirtelen haragú, se veszekedő nem vagyok s igy valódi mintaképe egy igaz barátnak.-- Megengedem. De ha mélyebben kutat, mégis lehetséges, hogy találni fog magában valamely csekély hibáeskát; mert hát utóvégre még sem állíthatja, hogy ön az egyedül tökéletes ember a világon. — Irányi Dániel síremlékére, az országos függetlenségi párt a következő sorokban hivja fel adakozásra a közönséget: Irányi Dániel nincs többé! Elsiratta a függetlenségi és 48-as párt, amelynek köztiszteletben álló elnöke volt, amelyet sokszor vezetett dicső ütközetre és diadalra s a mely megnövekedett számban és erőben bölcs vezérlete alatt. Eltemette a képviselőház, amelynek pártkülönbség nélkül, osztatlanul elismert fénylő dísze és ékessége vala. Gyászolja az egész magyar nemzet hű fiát, aki örökre példányképe marad a szilárd jellemnek, a nemes szívnek, a magasra törő léleknek, az emberbaráti érzelmeknek s az alkuvást nem tűrő meggyőződésnek. Egyszerű ravatalát a koszorúk egész halmaza diszesirette — közöttük Kossuth Lajosé is, — amelynek virágait az igaz tisztelet, a benső szeretet hálás könnyei óvták meg a hervadástól. Mi ezen szeretetnek és tiszteletnek a megdicsöült iránt, állandó és maradandó kifejezést akarunk adni síremlék alakjában. És ez a síremlék annál megfelelőbb lesz az ő egész életének, egész élete minden gondolatának, mentői több tisztelőjének fillérjeiből létesül az. Azért felhívunk, felkérünk minden igaz magyart, aki Irányi Dánielt, az ő nemes elveit és eszméit érteni és érezni tudja, járjon bármi csekély adománynyal is ahhoz, hogy a jelesnek sírhelyét hozzá méltó emlék örökítse meg! Budapest, 1892. november hó. Hazafias üdvözlettel az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nevében Justh Gyula, biz. elnök. Hentaller Lajos, Kállay Leopold, Horváth Adám, Páz- mándy Dénes, biz. tagok. — A nemes czélra adományok szerkesztőségünk aláírási ivén is elfogadtatnak. — „Marina“ regény két kötetben, irta Gunter A. G. Az amerikai humor abból a szeretetreméltó fajából való, mely az élet legsötétebb jeleneteit is aranyos derűvel bezománezozza. E genreból való Gunter A. regénye is, mely a korzikai nép egyik legkegyetlenebb szokását, a vérboszut, tárgyalja, de éppen a hős kedves alakja az, mely nem engedi az ilyen megrögzött szokásokkal szemben felülkerekedő kellemetlen érzést felülkerekedni, hanem mindvégig, még az erős konfliktusok ellenére is nyájas benyomást tesz. A mese a legérdekesebbek egyike, s egy tekintetben még a franczia iskola kiváló Írói is tanulhatnának a szerzőtől. A jellemzés olyan, hogy valósággal megelevenednek előttünk az alakok s a nyelvezet, amellett hogy költői, zamatos és erőteljes is. A díszes kiállítású két kötet, mely az Egyetemes Regénytár ez idei évfolyamának 5. és 6. kötete, együttvéve kapható 1 forintért. Megjelent Singer és Wolfner kiadásában. — „Beniczkyné válogatott regényei.“ E czim alatt indította meg az ismert Singer és Wolfner jónevű könyvkiadó s könyvárus ezég Beniczkyné Bajza Lenke előkelő regényirónőnk válogatott regényeinek füzetes kiadását, melyből közelebbről már a 4-ik füzet jelent meg. E füzetben folytatását találjuk a kiváló — Miért ne ? Azonban mégis — most jut eszembe, hogy van egy szokásom, amit más emberek talán némi hibául róhatnának fel, s ez az, hogy a meghívásoknál vagy végkép elfeledkezem, vagy elkésem rólok. Ha megígérem, hogy ebédre okvetetle- nül elmegyek, néha-néha — bár igen ritkán — megtörténik, hogy a kitűzött időnél pár órával előbb, vagy később, vagy épen el se jövök. Ez a szórakozottság már igen sok bajba és kellemetlenségbe kevert; ámbátor egyébként előzékeny, udvarias és szolgálatkész vagyok. . . Most fölkeltem. — Ennyi az egész? — kérdém Ruault urat. — Ez az egész — viszonzá, s amint ön beláthatja, nem is volt érdemes szóbahozni. Ekkor határozott hangon kiáltám: — Én az apagyilkost választom! A vendégek harsány kaczaja üdvözölte Duperré elmés rögtönzését. E pillanatban lépett be az elkésett miniszter, jól-rosszúl mentegetőzve. Zavarából azonban csakhamar kisegité a szétnyitott szárnyajtók közt megjelenő szolga, az ismert fölkiáltással: — Madame la vicomtesse, tálalva van ! A vicomtesse Duperréhez sietett, s karon fogva őt, e szavakat suttogta fülébe: — Nagyon — nagyon köszönöm. A lábbeli históriája. Talán nem érdektelen dolog, figyelemmel kisérni a czipő- müvészet haladásának történetét. Eredetileg a lábbelinek nem volt egyéb czélja, mint a láb talpát megóvni a sérülésektől, és
