Eger - hetilap, 1893
1893-09-26 / 39. szám
3U8 A meghalt nyoszolyáját, a szobában levő bútorokat, forró lúgos vizbe mártott kefével kell letisztítani, mielőtt valaki az ágyba feküdnék. Épen igy kell a padlóval bánni, fel kell súrolni forró lúggal isten igazában. A szobát, melyben betegen feküdt az elhunyt, legjobb újra meszelni vagy újra festeni, — vagy a hol ez nem lehetséges, a falakat puha kepyérbéllel kell végig súrolni. Mindenekfelett pedig gyakran és hosszasan kell a szobát szellőztetni. y. A tüdővész és általában a gümőkor mérge a tudósok állítása szerint más úton is behatolhat testünhbe, nem csak úgy, hogy a tisztátalan levegővel, együtt, beszivjuk a gümő-bacillusokat. Azt tapasztalták nevezetesen, hogy némely tehénnek a teje szintén gőmőkórossá teheti a vele táplálkozót. Az ilyen tehenek természetesen magok is gümőkórosak. Ebből az a tanulság, hogy mivel az ember nem mindig ismeri azt a tehenet, melytől az általa használt tej származik, de ha még ismeri is, nem mindig tudja, vájjon nincs-e a tehénnek gümőkórja: soha se egyék az ember nyers tejet, hanem forralva éljen vele. A forralás megöli a gümőbacillusokat. Már csak kevés mondani valóm van, s azzal bezárom előadásomat. Szinte a száján látom sok hallgatómnak azt a kérdést, hogy ha akár szüleitől örökölte, akár helytelen életmódja következtében önmaga megszerezte az ember a tüdővészre való hajlandóságot, mit tévő legyen akkor? Az én feleletem nagyon egyszerű és világos. A ki magát egészségében bármi tekintetben megrendülve érzi, folyamodjék rögtön orvoshoz, és tartsa meg az életrendnek azokat a szabályait, melyeket az orvos neki elrendel. Ne hallgasson azokra az álbölcsekre, kik azt mondják, ne menjen az orvoshoz, mert halál ellen úgy sincs orvosság. Halál ellen nincs, de betegség ellen igen is van, és az idejében alkalmazott okos gyógyítás sok embertársunkat hozta már vissza a sir széléről. Az, a ki azt, a mit elvesztett egészsége visszaszerzésére megtehet, nem cselekszi meg, önmaga és családja ellen a legnagyobb mértékben vétkezik. Igyekezzék mindenki egészségét megtartani, de különösen igyekezzék elvesztett egészségét visszaszerezni, mert az egészséges ember többet tehet egy perez alatt, mint a beteg egész nap! Uram, a szerelemben mindig mi vagyunk az együgyüek s az asszonyok az okosak. Mikor vallomásaimmal betelt, fölkelt, s visszatértünk Saint- Cloudba. Csak Parisban hagytam el. Visszatérésünk óta oly búsnak látszott, megkérdeztem az okát, igy felelt: „Arra gondolok, hogy ilyen napja, mint a mai, miért vau oly kevés az embernek életében.“ Szivem majd kiverte az oldalamat. A következő vasárnap és utána minden vasárnapon viszontláttam őt. Kirándultunk Bougivalba, Saint-Germainbe, Poissyba; mindenütt megfordultunk, a hol virágzik a külvárosi szerelem. A kis kaczér egyre jobban belevitt a szenvedélybe; végre egészen elvesztettem a fejemet s a harmadik hónapban feleségül vettem. Uram, mit tehettem volna egyebet; hivatalnok vagyok, egyedül állok, család, jóbarátok és tanácsadók nélkül. — Az ember unos-untalau ismétli magában, hogy az élet oly édes egy asszony oldalán s az a vége, hogy nőül veszi azt az asszonyt. S mi történik azután? Szidalmaz reggeltől estig, nem ért semmihez, nem lúd semmit; kornyikálja Musette dalát, czivakodik a szeszes emberrel, összeáll a házmesternével, meg a szomszéd szobaleánynyal s elmeséli neki a családi titkokat és a háztartás részleteit, a fűszeres előtt legyalázza az urát, e mellett a feje tele van olyan ostoba történetekkel, olyan egyiigyü babonákkal, olyan groteszk nézetekkel és oly csodálatos előitélekkel, hogy kétség- beesésemben mindig sírok, valahányszor beszélgetek vele. Lélekzetéből kifogyva, remegő ajakkal elhallgatott. Megsajnáltam a szegény naiv ördögöt, s épen mondani akartam neki valamit, mikor a hajó megállt Saint-Cloudban. Különfélék. Az „(Eger“ t. előfizetőihez. A mai számmal megszűnt „Eger" lap előfizetőit nyilatkozatra kérjük, vájjon ohajtják-e kárpótlásul a jövő évnegyedre az „Egri Hiradót"-t? Ellenkező esetben az előfizetési pénzt visszaszolgáltatjuk. Eger, 1893. szept. 25. (Az „jEjgei“ kiadóhivatala. — Samassa József dr. egri érsek ő exja f. évi okt. hó 26-án fogja megünnepelni az egri érseki székbe iktatásának huszadik évfordulóját. Illetékes körökben már megindultak és serényen folynak az előkészületek, hogy e jubilaeum a nagynevű főpásztorhoz, s Egerváros jó hírnevéhez méltóképeu ünnepeltessék meg. — Magas vendégek. Jozipovich Imre, horvát minister ő exja a múlt héten egy napig városunkban tartózkodott az egri előkelő Boroviczényi-család látogatására. A miniszter leánya, Jozipovich Szidónia úrnő, ugyanis tudvalevőleg, ifj Boroviczényi Gyula magy. kir. huszárszázadosnak, id. Boroviczényi Gyula hevesmegyei birtokos fiának neje, ki ez idő szerint gyermekeivel együtt a Bo- roviczényi-családnál Egerben tartózkodik. — Ugyancsak a múlt héten távozott el városunkból Vavrik Béla dr., kir. tanácsos, kir. táblai tanácselnök ő mlga is, ki mint id. Boroviczényi Gyula veje, családjával együtt több hétig tartózkodott városunkban, ugyancsak a Boroviczényi-családnál. — Szvorényi-emlék. Borsodmegyéből írják lapunknak, hogy ott néhány müveit férfiú, kik egykor a néh. Szvorényi József igazgatása alatt állott egri kath. főgymnásium tanulói voltak, a maguk körében élénk mozgalmat indítottak meg a végből, hogy egykori igazgatójuk, s illetve kegyes emlékű tanáruk, néh. bold, emlékű Szvorényi József, cist. r. áldozár, perjel, főgymn. igazgató, a magy. tud. akadémia tiszt, tagja, a jeles nyelvtudós szülőházát, borsodmegyei Sáta községben, a jeles férfiú iránt való hálás kegyelet örök emlékezetéül, díszes emléktáblával jelöljék meg. — Néh. bold. eml. Szvorényi József sok évtizeden át volt az egri cist. r. főgymnásiumnak elébb tanára, utóbb nagy érdemű igazgatója, ki iránt nemcsak Egerváro- sáuak, de úgyszólván Hevesvármegyének egy egész müveit generácziója tartozik örök hálával, s kegyelettel. Annál jobAz ifjú leány, ki annyira megzavarta fejemet, fölkelt, hogy kiszálljon. Mellettem ment el, lopva rám tekintett s mosoly futott át arczán; azok közül a mosolyok közül, melyek megbolonditják az embert. Azután a hidra lépett. Utána vetettem magamat, de szomszédom megragadott. Kirántottam magam a kezéből, de ő a felöltőmbe kapaszkodott s visz- szafelé ránczigálván, kiabált: „Nem fog utánna menni! Nem fog utánna menni!“ Oly hangosan, hogy mindenki mifelénk fordult. A közönség vigyorgott, s én mozdulatlanul maradtam, meghátrálva a botrány és a nevetségesség elől. A hajó tovább ment. Az ifjú leány a hajó-hídon maradt s hosszúra nyúlt arcz- czal nézett utánnam, kit a hajó elvitt: ellenben üldözőm kezeit dörzsölte s a fülembe suttogá: — Nagy szolgálatot tettem önnek. Egy borsószem. — Szász néprege. — Volt egyszer egy legény, a ki véletlenségből egy borsót talált. Nagyon megörült neki. Mily boldog ember vagy te! mondá magában, elveted a borsót, egy év múlva egy vékát aratsz, két év múlva négy köblöt, három év múlva száz köblöt, négy év múlva ezer köblöt és igy tovább. De egy bökkenő. Hova teszi majd a sok borsót. — Nincs más mód — gondolta magában, — mint a királyhoz menni és 1000 zsákot kölcsönözni tőle.
