Eger - hetilap, 1893

1893-09-26 / 39. szám

309

ban kell tehát csudálkoznunk, bogy a jeles férfiú iránt való kegy eletes megemlékezés megörökítésének eszméje nem Egerben, sőt nem is Hevesvármegyében hanem — Borsodban született meg. No de hát hogyan is emlékezzék meg hős Dobó városa egy Szvórányiról, mikor annyi és anyi jóakaró felszólalás után még ma sem akarja tudni, hogy Magyarországra, s a magyar irodalomra s közművelődésre nézve kicsoda meg micsoda — Jókai Mór?!

— Az egri érseki joglyceumon a f. 1893/4-iki tanévre a mai napig összesen 60 joghallgató iratkozott be, és pedig az I. évi tanfolyamra 19, a II. évire 20, az államtudományi tanfolyamra 11, a jogtudományi tanfolyamra 10. E létszámban foglaltatik három olyan hadköteles is, kik a folyó iskolai évben fogják egy évi önkéntesi szolgálat-idejöket, kitölteni. A létszám tehát a folyó évben eddigelé épen annyi, mint a múlt iskolai évben, csakhogy a beiratás ideje a f. szept. hó 30-áig, sőt a katonai szolgálatból most szabadulandókra nézve egész október 8-áig lévén kiterjesztve, az eddig beiratkozottak számának még néhány további jelentkezővel szaporodása igen valószínűnek mutatkozik.

— Az egri kath. főgymnásiumnál, az 1893/4-iki iskolai évre máig bejegyzett tanulók összes száma 433. Ezek közöl nyilvános rendes tanuló 427, magántanuló 6. A rendes tanulók száma az I. osztálybaii 68 (2 mag. t.); a II. oszt.-ban 67; a III. oszt.-ban 68 (1 mag. t.); a IV. oszt.-ban 51 (3 mag. t.), az V. oszt.-ban 45; a VI. oszt.-ban 35; a VII-ben 47; a VIII ban 46.

— Ismerkedési estély. Az egri jogakademiai polgárok a múlt szombaton, f. szept. hó 23-án, a „Hungária“ szálló termeiben igen szépen sükerült ismerkedési estélyt rendeztek. Az estélyen jelen voltak a meghívott tanári karból: Hubert János dr. senior professor, Kiss István dr., Martinovics József, dr. jogakad. rend., — Burik István, Falcsik Géza dr. jogakademiai tanárok, valamint Szabó Ignácz és Glósz Kálmán dr. jogakad. magán-tanárok, s a jogakademiai polgárság, csaknem kivétel nélkül, teljes számmal. Az ízletes fogások, valamint Balog Gábor jól szervezett népzenetársaságának lelkesítő zenéje által is fűszerezett lakoma egyre növekvő fesztelen jó kedvvel, s animóval, de a nemes fiatalság részéről mindvégig tiszteletteljes és elegáns magatartással folyt az éjfél köze- ledtéig, mikor a tanárok, kik a derék ifjak körében folyvást igen jól érezték magokat s látható örömmel s lelkesedéssel vettek részt kedvelt tanítványaik nemes mulatságában, — távoztak. Mindjárt a lakoma kezdetén megindult a pohárköszöntők szakadatlan sora. Az első tósztot Komáromy István, IV. éves jogakad. polgár mondotta, igen szépen sükerült beszédben üdvözölve az akadémia uj polgárait, az I. éves joghallgatókat, a „jogász nyelven“ úgynevezett „gólyákat“, a régibb akad. polgárok nevében is baráti jobbot nyújtva feléjök, s egyetértésre, s összetartásra és lelkes közremunkálásra buzdítva őket az egri jogakademiai polgárok nemes és hazafias czéljainak elérésében. Az üdvözlő szavakra Fenyvessy Sándor, I. éves jogakademiai polgár válaszolt, szintén igen szépen átgondolt beszédben köszönve meg, s fogadva el, társai nevében is, a feléjök nyújtott baráti jobbot, s felajánlott nemes baráti érzelmeket, Ígérvén, hogy minden tehetségök szerint ügyekezni fognak magokat e barátságra érdemesekké tenni, s veterán társaikat hazafias törekvéseik elérésében, odaadó közremunkálásukkal legjobb erőik szerint támogatni. Majd Farkas Dezső, IV. éves jogakademiai polgár, a jogászsegitő egyesület e. i. elnöke üdvözölte a tanári kart szónoki hévvel előadott, lelkes pohárköszöntőben, melyre a tanártársak nevében is, Hubert János dr., a kar idősbje válaszolt, megköszönve az ifjaknak tanáraik iránt tanúsított őszinte, hű ragaszkodását, s meleg üdvözletét, egyszersmind kitartó szorgalomra, s tántoríthatatlan hazaszeretetre buzdítva a nemes fiatalságot. Minczér József a jogakademia nemeslelkii igazgatóját, ft. Kozma Károly apátkanonok, prodirector ő nságát, mint az ifjúság lelkes pártfogóját, s kegyes atyját, — Horváth Géza, Samassa József, dr. egri érsek ő exját, mint az egri jogakademia nagylelkű fentartó pártfogóját, üdvözölték lelkes pohárköszöntőkben. Felköszöntötték még a tanárkar legifjabb tagjait, mit Falcsik Géza dr., az egri jogakademia tanárkarának legifjabb tagja viszonzott lelkesítő beszédben; — továbbá a jelenvolt tanárok egyes tagjait, — utóbb, rövid felkiáltással, Kossuth Lajos nagy hazánkfiát, stb. — Igen szép és megható momentum volt a speechek során, Komáromy István ékes ajkú felköszöntője melyben szívből fakadt kegyelettel emlékezett meg, társai nevében is, az imént távozott Szolcsányi Hugó dr. volt egri jogakademiai r. tanárnak az ifjúság szeretetében s oktatásában tanúsított kiváló érdemeiről, lelkes szavakban éltetve a távozottat. Az ifjúság a beszéd hatása alatt közlelkesedéssel határozta el, hogy ez alkalommal meleg üdvözletét sürgöny utján fogja az eltávozott t. tanárnak tudomására juttatni. A baráti s bajtársi nemes érzelmek által mind szorosabban egybefüzött nemes ifjúság e vidám, kedélyes és emlékezetes lakomája a kora hajnali órákban ért véget.

— Áthelyezés. Eisenmann Oszkár, egri pénzügyi titkár hasonló minőségben a lévai kir. pénzügyigazgatósághoz helyeztetett át. Helyébe az egri kir. péuzügyigazgatósághoz T ontanék Lajos, pénzügyi titkár helyeztetett át az árvamegyei alsó-kubini kir. pénzügyigazgatóságtól.

— A Keresztény iparos kör részéről könyvtára javára f. évi szeptember hó 10-én az érsekkertben rendezett nyári táncz- mulatság alkalmával felülfizetni szíveskedtek. — Nsgos Dankó Mihály, Stephanovszky Sándor 5—5 frt., Kozma Károly 2 írt. T. Zander Nándor 7 frt, Müller Gusztáv 1 frt 30 kr, Tancsa Lajos,

ügy is tett, amint beszélt.

— Minek neked az a sok zsák ? kérdé a király.

— Borsómat akarnám beléjök tölteni.

— No, nekem most hamarjában nincs annyi zsákom, várj reggelig.

A királynak szép leánya volt, a kit örömest férjhez adott volna, valami gazdag legényhez.

— Éppen kapóra jött ez a legény — gondolta magában a király, — a kinek annyi borsója van, az bizonyosan igen gazdag lehet.

Estére szalmazsákot tétetett ágyába, hogy megtudja, csakugyan gazdag-e ? Ha gazdag, nem fog rajta aludni nyugodtan, ami legbiztosabb jele lesz annak, hogy selyemben szokott lefeküdni. Egy szolgálót bízott meg a leselkedéssel.

A legény, amint lefeküdt, elejtette borsóját a szalma közé, Ez egészen kétségbeejtette a legényt, széthányta a szalmát, s úgy kereste féltett kincsét.

A szolgáló rögtön a királyhoz szalad a jó hírrel. A király most már nem kételkedett, hogy ha nincs ellene kifogása, nőül adja hozzá leányát, mert azt hiszi, hogy ő nagyon gazdag lehet.

— Semmi kifogásom a házasság ellen, mondá a legény. A királyleányt feleségül venni, a ki hozzá még szép is, gondolá magában. épen nem mindennapi szerencse, hogyne kapnék hát két kézzel rajta.

Még az nap megtartották a menyegzőt. Mind a királyleány, mind a mi legényünk igen boldognak érezték magukat. De a következő reggel a király befogatott a kocsiba és mondá: Nagyon szeretném látni várkastélyodat, ha semmi kifogásod nincs ellene, elindulhatunk.

A legény kénytelen-kelletlen beült a kocsiba feleségével, mikor kérdezték tőle, hogy merre hajtson a kocsis? ő felemelte kezét s jobbra mutatott, hogy csak arra egyenesen; pedig jobb sze- szeretett volna akárhol lenni, csak a kocsin nem.

Amint egy erdőbe jöttek, leszállt a kocsiról; szökni akart. A félelem és borzadás vett rajta erőt, mit csinál vele fölséges ipja, ha újra körmei közé kerül.

Már jó darab ideig szalad, midőn hirtelen előtte termett az ördög, és kérdezte tőle, hogy is lehet olyan bolond, hogy szép feleségétől, a ki még hozzá királyi leány is, elszalad.

— Hát mit csináljak ? A király várkastélyomat akarja látni, holott nekem még kunyhóm sincs.

— Lesz várkastélyod, — mondá neki az ördög — még 9 disznót is találsz az ólban, de csak egy feltétel alatt, ha hét év múlva kilencz kérdésemre megfelelsz. Ha csak egyre nem tudsz megfelelni, akkor a lelked az enyém.

A legény nem sokat gondolkozott rajta, hamar a tenyerébe csapott az ördögnek. Az ördög ezután egy dombra vezette.

— Látod ott azt a várkastélyt, az a tied, csak bátran hajtass oda.

A legény lélekszakadva futott kocsijához, a hol a király és a királyleány már türelmetlenül várakoztak reá. Rögtön tovább hajtatott, egyenesen a várkastélyba, a mit az ördög mutatott neki. A királynak nagyon megtetszett a kastély, meg volt elégedve ve- jével. Pár napi időzés után elutazott, magukra hagyva a fiatal párt.

A legény vidáman s boldogan élt feleségével. így telt el az egyik év a másik után s közeledett a hetedik.

Ez roppantul aggasztotta legt nyűnket. Borzadva gondolt a