Eger - hetilap, 1893

1893-01-03 / 1. szám

4

A tanítói állomások tömeges szervezése nagy arányú iskolai uj építkezést tett szükségessé. Múlt évi jelentésemben részletesen kimutattam, hogy 1888-tól bezárólag 1891. évig összesen 154.100 frt költséggel építtettek uj iskolákat. — Most pedig közlöm az 1892. évben foganatosított uj iskolai építkezéseket: Csányban rom. katli. iskola Verpeléten „ „ „ . .

Szurdokpüspökiben rom. katli. iskola

Vámosgyörkön rom. katli. iskola Nagy-Ivánban „ „ „

Tarna-Erken „ „ „ . .

Gyöngyös város a közs. iskola átalakítására Eger város a községi iskola és ipariskola rajz

terem átalakítására

................................................

G

yöngyös-Tarján a községi iskolánál Tiszafüredi ev. ref. egyház uj tanterem .

Kaal község iskolai czé.lokra az uradalmi korcsma épületet megvásárolta

Lelesz község rom. kajtli. iskolaház Kompolt község a kántortanitói lak javítására Ezeken kívül 11 község az 1892. évben isko lai javításokra fordított összesen

13.000 frt.

5.000 frt. 2.256 frt. 1.755 frt.

1.300 frt. 500 frt.

8.000 frt.

3.000 frt. 758 frt.

5.300 frt,

2.000 frt.

3.000 frt. 500 frt,

849 frt.

Összesen

47.218 frt.

Megállapítható tehát, hogy Hevesvármegye községei és hitközségei az utóbbi 5 év alatt összesen 201.318 forintot fordítottak uj iskola építkezésre.

*

.. * *

Örömre szolgál hogy minden évben nyílik alkalmam kiemelni egyes nemeskeblii egyéneknek népoktatási czélokra tett áldozat- készségét, így ez évben Dán kő Mihály egri kanonok a verpeléti rom. katli. iskola felépítésére összesen 2400 frt adománynyal járult; Graefl Károly nagybirtokos a poroszlói kisdedovoda javára egy beltelket adományozott; Hatvani Deutsch Bernát a hatvani r. kath. iskola szegénysorsu növendékei felsegélésére 200 frtot; tornyai Schossberger Rezső az apczi iskolánál hasonló czélra 50 frtot adtak.

Poroszló község elhatározta, hogy 5350 frt regále-kár- talanitási tőkéjének kamatjövedelmét az ott létező ev. ref. rom. kath. és izr. elemi népiskola segélyezésére fordítja mindaddig, inig községi iskola létesül. A község ezen határozata legfelső fokon jóváhagyást nyert. Ugyancsak kulturális czélokra engedték át regáletőkéjöket: Pétervására község 1600 frt, Feldebrő 1000,

Tisza-Örs 1500 frt,, Tiszafüred 3926 frt értékben.

*

* *

Népesebb pusztáinkon most már csekély kivétellel jól szervezett népiskola van. Ez első sorban az illető birtokosok hazafias áldozatkészségének köszönhető, a kik felkérésemre 1888-tól kezdve a következő pusztákon állítottak rendszeres iskolát. 1889/9-ben Hatvanhoz tartozó Sashalom pusztán Csányi Ágoston; Adács községhez tartozó Kenyérvár pusztán Jaulusz Ferencz ; — 1889/90-ben Heveshez tartozó Sárgapusztán Bischitz Dávid; 1890/91-ben Hatvanhoz tartozó Nagy-Gombos pusztán Hatvani Deutsch József; 1891/92-ben Horth községhez tartozó puszta Horthon Winterberg Gyula; Kompolt községhez tartozó Erzsé- bettér és Tarnócza pusztákon gróf Károlyi Mihály ; Hasznos községhez tartozó Hasznos Hután az egri érsek ur jelentékeny hozzájárulásával a közokt. kormány; végre Tiszafüredhez tartozó Kócs,pusztán az ottani közbirtokosság. — Jövő évben uj iskolát állít Átány község Szárazbeő pusztán. (Folyt, köv.)

(-Előfizetési fölhívás.

Tisztelettel kérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfize- tésök a f. deczember hó végével lejár, előfizetéseiknek idejekorán való megújítására.

Előfizetési föltételek:

Egész évre Félévre Évnegyedre . Egy hóra

5 frt.

2 „ 50 kr.

1 „ 30 „

Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra f é 1-á r o n fizethetnek elő.

T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala.

Különfélék.

— Sz. Szilveszter ünnepét, mint az 1892-ik év utolsó napját, szokott áhítattal üllötte meg városunk kath. közönsége. Ez alkalomból az esti órákban a féuvesen kivilágított székesfóegyházban, melynek csarnokait az ájtatos közönség teljesen betölté, ünnepies hálaadó istentisztelet tartatott, mely alkalomból Debreczeni János kanonok ő nsga lendületes és hatásos évzáró egyházi beszédet intézett a hívekhez.

tartozom neki. Megfizetem hát ezt is, mintha élne. Adok neki annyit, a mennyit egy eleven embernek adnék.

És mig a bárka közeledett, Mózes belenyúlt a zsebébe, kivett egy aranyat és nagy komolyan belecsiptette Krisztus jobb kezének a szegre hajló két ujja közé.

— Nem tartozunk egymásnak semmivel; szólt aztán és magához szorítva kincses bőrtarisznyáját, félájultan rogyott a révészek karjaiba.

Avignonban a fütött szoba, jó ágy csakhamar magához téritette. E városban telepedett, meg egy hónap múlva, miután vityillója romjai alatt megtalálta az aranyokat is és itt halt meg, százesztendős korában.

Az árvíz után való esztendőben egy falusi kis leány került Avignonba, Angyélikának hívták, szép volt, becsületes volt. A korcsmárosnál szolgált, ennél a kemény, szigorú embernél, a ki mindenkiről azt hitte, hogy meg akarja őt lopni. A szegény Angyélika egy nap a piaczra menve, ki veszítette a zsebéből gazdája tiz frankját. Hova legyen? Mit csináljon? A korcs- máros soha nem fogja elhinni, hogy az a pénz csakugyan elveszett. Börtönbe záratja őt mint tolvajt. A kis leány bánatában kiment a kálváriára, odaborult a feszület elé, homlokával érintette a Megváltó lábát és gyermeki bizalommal rebegte:

— Én Istenem, segíts meg, vagy meghalok.

És im a régi Krisztus jobb kezéből egy arany hullott le a gyermek ruhájára. Egy XVI. Lajos korabeli kopott, százesztendős arany. Angyélka meg sem lepődött. Hiszen az olyan természetes dolog, hogy Isten meghallgatta őt. Fölvette a pénzt, hálásan megcsókolta a jó Krisztus lábát és boldogan sietett vissza a városba.

Az apagyilkos.

Vig beszély.

— Anatole Granger u. —

— Szerencséd, hogy csak néhány perczet késtél, — üdvözlő Lacroix barátját, Charette-t, kinek megjelenésével kiegészült a kisded asztaltársasága amaz Írók- és művészeknek, kik a „Café anglais“ egy külön szalonjában szoktak volt naponkint estebédre összegyűlni.

— Terringettét! Talán bizony a legújabb drámádat akartad nekem felolvasni? — kiáltott fel Charette jól utánzóit rémülettel.

— Soh se ijedj meg, barátom. Hanem szerettem volna neked a Duperré apagyilkosának a históriáját elbeszélni.

— Duperréét? A Duperré Móriczét? A hires Duperréét, Páris leghirhedettebb mókázójaét? Mi történt az apagyilkosával? — kiálták az asztaltársaság tagjai kórusban.

— Ejnye! milyen kiváncsiak vagytok! Nos hát, tudvágya- tokat szívesen kielégítem, de csak — ebédután, ha szabad kérnem. Éhes gyomorral a beszéd sem esik jól.

A fekete kávénál aztán Lacroix következőképen fogott elbeszéléséhez :

— Nos hát mindnyájan ismeritek Móriczot, s nem mondok előttetek újságot, ha konstatálom, hogy Duperré ragyogó társalgási talentuma, s találó élezés elméssége folytán egyik legkeresettebb vendége ez előkelő körök asztalainak. Az utóbbi napok egyikén de la Trémoille vicomte hívta meg dinerre. Duperré pontosan megjelent az ebéd kitűzött órájára, s a többi vendégek is követték jó példáját, — egy meghívott vendégen kívül, aki nem volt más, mint a szép művészetek ministere. Élmult egy negyed, majd egy félóra, s a minister ur még mindig nem jött. A meghívott társaság az elfogadó teremben a kandalló körül volt egy-