Eger - hetilap, 1893
1893-07-18 / 29. szám
227 mint kitűnő gazda, és megyének első tekintélye, hivatalos állásában annyi eszközzel rendelkezik, hogy befolyásával a vidék érdekeltségét is megnyerhetjük, és városunkat a tiszaközi gyümölcs-kereskedés fő- és középpontjává fejleszthetjük ki. ___ Ruzsin Bódog. A z egri szölö-ojtásverseny eredménye. A múlt hó 22-én megtartott zöldojtási verseny eredményének megbirálása volt — elég későn — folyó hó 16-án délután. Nehéz munka volt e buja időjárás alatt a huszonhárom napig minden gondozás nélkül elhagyott riparia között a bírálatot végezni. Ezenfelül még a jó ég is elfelejtette zsilipjeit bezárni, tehát onnan is részesültek a közreműködők bő áldásban; valóságos peronospora-gyártó időjárás volt. A felvett jegyzőkönyv sze- riut jelenvoltak: Baranyay István mint elnök, Hubert János, az egri szőlészeti telep bizottsági elnöke, Braun Károly, a telep pénztárnoka és a bizottság megbízásából önálló kezelője, Bayer Henrik, Polereczky Gyula, Polereczky József, Elek J. Budapestről, Csömör Kálmán egyesületi titkár és alólirott. A versenyzők közül megjelentek Tót, Bertalan Gyöngyösről, Gyulay Ferencz, Gyulai Sándor, Brózovics Ferencz, Rinkhy Gyula, Baan Lajos, Kelemen Antal; ezenkívül László Lehel, egri községi tanító is megláttogatta a csatatért. Az eredmény röviden ez: Miudamellett, hogy a hirdetmény szerint eredetileg csak 6 dij volt kilátásba helyezve, melyek versenykor négygyei megszaporodtak, ma 10 dij került kiosztás alá, miután Baranyai István a bíráló bizottság elnöke még 3 forintot és három koronát, és Hubert János, az egri bizottság elnöke szintén három forintot ajánlott fel dijakra. E szerint dijaztatott: 1. Van cső János gyöngyösi, 99% elért eredmény után 3 aranynyal; (hevesmegyei gazd. egyesület dija). 2. Tóth Bertalan gyöngyösi, 96% elért eredmény után 2 db. aranynyal. 3. Zilay Ferencz, 96n/0 elért eredmény után 1 db. ar. 4. Boldog Mihály gyöngyösi 95% elért eredmény után 1 db. ar. (a telepfelügyelő dij). 5. Kelemen Antal egri, 88% elért eredmény után, 1 db. arany (állami dij). 6. Einkhy Gyula egri, 84% elért eredmény után 3 ezüst frt (állami dij). 7. Bokros János gyöngyösi, 84% elért eredmény után 3 ez. frt (hevesm. gazd. egyesület dij). 8. Király Sándor 83% elért eredmény után 3 ezüst frt (az egri telepfelügyelő dij). 9. Lós Sándor, 82% elért eredmény után 2 frt (a hevesm. gazd. egyesület dija). 10. Csiba József 82% elért eredmény után 2 frt (a telep felügyelő dija). 11. Rüsz József feldebrői, 81% elért eredmény után 1 ez. frt (Baranyai dij). 12. Biró János 80% elért eredmény után 1 ezüst forint (Baranyai dij). 13. Gyulay Ferencz 76% elért eredmény után, 1 ezüst frt, (Baranyai dij). 14. Trencsényi Ferencz gyöngyösi, 72% elért eredmény után 1 ezüst frt (Hubert dija). 15. Brázovich Ferencz 60% elért eredmény után 1 ezüst frt (Hubert dij). 16. Varga András 56% elért eredmény után 1 ezüst frt (Hubert dij). 17. Márton György aldebrői 47% elért eredmény után 1 ez. korona (Baranyai dij). 18. Merczel Imre 45% elért eredmény után 1 ezüst korona (Baranyai dij). 19. Biró Ignácz 45% elért eredmény után 1 ezüst korona (Baranyai dij.) A kik ezután következnek, már csak a jelentés teljessége kedvéért emlittetnek, 20. Drinóczky András 24%, 21. Poós József aldebrői 22%, 22. Gyulay Sándor 21%) 23. Merczel Gáspár 20%, 24. Baán Lajos, 1%, 25. Huszka Pál felnémeti 0%. Végre kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy Csömör Kálmán egyesületi titkár úr a telep vinczellérjét erkölcsileg mintegy 40 fttal megajándékozta. Tudniillik a bírálat előtt néhány nappal úgy nyilatkozott a telep vinczellérje, hogy szegény ember létére 20 ftért sem adná, ha mégis egri ember nyerné az első dijat, habár tudja, hogy az csaknem lehetlen, azok közül, kik Egerből versenyeztek. De a sors úgy akarta, hogy a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület titkárának ismert hirtelen természeténél fogva tetszett a bírálat kezdetekor a szegény vinczellért némi gyanúsításokkal illetni — mire ugyan az élénken reagált is — mi különben az eredmény kihirdetése után e kijelentésben lapiKirándulás. — Guy de Maupassant. *) — Montgilet úr, mint egy jámbor, becsületben megőszült hivatalnok típusa vala széltiben ismeretes. Egyik sajátsága az volt, hogy soha se tette ki a lábát Parisból. Kirándulást is csak egyetlen egyszer tett életében. A nyár elérkezett, s mi fiatalok minden vasárnap a zöldbe siettünk, összefutkostunk erdőt, mezőt, s lubiczkoltunk a folyó üde hullámaiban. A hivatalban aztán egyébről se beszéltünk, mint hogy mily pompásan mulattunk vasárnap. Montgilet pedig gúnyosan mosolygott a mi lelkesedésünk fölött. — Sült bolondok vagytok, — szokta volt ilyenkor mondani. Mindnyájan ostobák, akik ilyetén kirándulásokat tesznek. — Ön soha se tesz kirándulást, Montgilet úr? — kérdők. — Bizonyára, én is ki szoktam rándulni, csakhogy elébb egész nyugodtan jól megreggelizek. Azután Páris térképéből kikeresek egy útvonalat, amelyen ki akarok rándulni; azután felkapaszkodom egy omnibusz tetejére, kifeszitem az esernyőmet, aztán — hipp, hopp! — neki indulok. Becsületemre mondom, hogy ily módon sokkal többet látok és élvezek, mint önök. Az utczák képe, melyeken átutazom, oly annyira gazdag változatosságban, hogy semmiféle világutazás nem mérkőzhetik vele. Senki sem ismeri Párist annyira, mint én! Mennyire mulatságos az első emelet és a földszint ablakain bekandikálhatnunk! Mi mindent lát ilyenkor az ember fia! Higyjék el önök, ez a látványosság többet ér száz színi előadásnál. Az én omnibusz-kirándulásaimat nem cserélném fel a legnagyobb élvezetekkel kínálkozó falusi kirándulásokért se! — De azért még is csak eljöhetne legalább egyszer velünk a zöldbe, Montgilet ur. — Soha! — kiáltá az öreg. Ez előtt húsz évvel ráadtam a fejemet egy ilyen falusi kirándulásra. Azzal aztán torkig jól-laktam. — Mesélje el nekünk, kedves Montgilet papa! — Nagyon szívesen. Önök még mindnyájan jól ismerték Boivin (Borisza) fogalmazót, akit mi tréfásan Boileau-nak (Vizi- szának) neveztünk. Ennek a boldogtalan embernek egy házikója volt Colombes-ban, s szünet nélkül azzal gyötrött, hogy egy vasárnapot töltsék künn nála. És én, tökfilkó, be hagytam magam ugratni, s egy szép vasárnap reggelén kibandukoltam hozzá. Azt mondá, hogy a háza olyan villa-féle. Annyi bizonyos, hogy kö- röskörül magas fal vette körül, s ugyancsak sok fáradságomba került, míg ezen a faltömegen a bejáró ajtót megtaláltam. Végre nagy sokára rábukkantam, s becsengettem. Hosszú szünet után hallottam csoszogni valakit, aki az ajtót kinyitotta. Az első pillanatban nem tudtam kitalálni, vájjon az az élő alak, aki ajtót nyitott, asszonyi állat-é, vagy majom? Vén boszorkány vala, ronda, és utálatos. Borzos, kóczos hajában egy egész váukosra való pehely fészkelt. Oly szemeket vetett rám, mintha fel akart volna falni. Ekkor rám fórmedt: — Kit keres? — Boivin urat. — Mit akar vele? A vén sárkány valóban rám ijesztett, s csak hebegve tudtam válaszolni: — Kérem, egész tisztelettel . . Boivin ur vár engemet. — Úgy? Hát ön az a vendég, aki ma itt akar ebédelni.“ Remegve mondtam igent. A boszorka pedig a ház felé fordulva elkezdett iszonyú hangon rikácsolni. — Te, Boivin, itt van a vendéged! Tehát ez a fúria felesége volt Boivinnak! A kis öreg Boivin csakhamar meg is jelent a háza krnzö* *) Az utóbbi napokban elhunyt geniális franczia iró újabb elbeszéléseiből.
