Eger - hetilap, 1893

1893-07-11 / 28. szám

218

tekintetében értékbecslése legyen, önmagának is munkaképességgel kell bírnia. A szakértő a legbivatottabb bíráló. Ha az anya maga is, úgyszólván, ügyes szabász, jó febérnemü-varró, jeles csipkeverő s talán más tekintetben is csaknem kész női iparos, becsülni fogja a kézműt saját munkája eredményében, helyes érzékkel fogja felhasználni a foglalkoztatást mint igen fontos nevelési eszközt — gyermekeinek jellemképezésénél. A leányokat, a leendő anyákat női-iparoktatásban kell részesíteni, hogy kifejlődjék az a közszellem, a mely a tisztességes kézmüt közgazda- sági jelentősége szerint fogja méltányolni. Ilyen messzebb ható horderőt tulajdonítok én, véleményem szerint, a női-iparoktatásnak.

Vannak azonban közelebb eső adataink is, a melyek a női iparoktatás fontos érdeke mellett szólnak. Már maga az a körülmény, hogy a nő saját ruhájának, az anya gyermekei ruházatának nagy részét maga állítja elő, bizonyos mértékű megtakarítást okoz; hozzájárul még az, hogy a sajátkezüleg készített dolgot, melyet saját, munkásságuk belső becse tesz különösebben értékessé előttök, jobban megkímélik; a megkimélés pedig, mint tudjuk, fél-takarékosság.

A kor nehéz és bonyodalmas viszonyai miatt még a fiúk legközvetlenebbül kilátásbau levő élethelyzetét sem lehet biztosnak venni. A kézben levő diploma, az elsajátított kereseti mód sem biztosítják mindig a boldog jövőt, a békés megélhetést; mert az érdekek állandó harczában sok, igen sok a sebesült. Hányszor fizetett csalódással az élet az ősz szülőknek azért az odaadó munkásságért, melyet fiaik jövője tekintetében kifejtettek. A férfiaknál azonban megvan az az előny, hogy kiemelkedhetnek ese- tenkint türhetlen helyzetűkből s más és más kereseti ághoz fordulván, helyes becsvágyukkal mégis rátalálhatnak végre azon foglalkozási körre, a hol aztán szellemi, erkölcsi és munkaképes- ségi tőkéjök kellőleg jövedelmeztethetők. „A férfinak minden jól áll“ — szokták mondani. Mennyivel nehezebb a helyzetük a jövő tekintetében a leányoknak, illetőleg a nőknek!

A leány jövő élethelyzetére, mint tudjuk, az apa és anya énje, alanyisága mellett, más, sokkal határozóbb, tényezők vannak befolyással. Nem ismert, soha nem látott emberek, előre nem látható idők, minden előzmény nélkül beállható következmények, semmiféle tudománynyal előre ki nem számítható alkalmak, esetek, véletlenek alkotják a nő jövő helyzetét, körülményeit. Már maga a férjhez menetel egy határozó eset, egy előre nem látható véletlen a nő életében. S a nőnek nincsen megengedve, hogy kellemetlen, vagy épen türhetlen helyzetét módosíthassa, csak az van neki megengedve, hogy szeressen, még akkor is, ha nem szerettetik, s tűrjön a türelmetlenek között. . . A férfi hesszú előkészület után lép az élet küzdterére s e hosszú időn át folyAz „EGER“ tárczája.

Egy darab kenyér.

— Coppée Ferencztől. —

Az ifjú Hardimout herczeg savoyai Aixben időzött, midőn esetleg egy újságból a reichshoffeni esetről értesült.

Kiürítette chartreuse-el tölt poharát, letette asztalkendőjét, s megparancsolta inasának, hogy azonnal csomagoljon. Két órával későbben már az expressvonat röpítette Páris felé, aholott egy gyalogezrednél mint önkéntes nyomban jelentkezett.

Bármily kedélyes életet folytasson is valaki tizenkilencz- husz éves korában, fordulhatnak elő pillanatok, mikor az ember hazájára gondol. Alig értesült a herczeg, hogy a francziák, fran- czia földön csatát vesztettek, vére fejébe tolult, s oly érzés fogta el, mintha arczul ütötték volna.

Az 1870-iki november havában az ifjú Hardimont Henrik, ezredével, melyben a III. zászlóalj második századába volt beosztva, Párisban maradt s századával egy hirtelen épült torlasz, az úgynevezett hautes-bruyéresi sánczok védelmére lön vezényelve. E sánczoknak a bicétrei erőd ágyúit védelmezni vala feladata.

Az egész környék sivár vala. Egy utcza, néhány fatuskóval, a társzekerek által teljesen szétrombolva; egyik oldalán egy magánosán álló csapszékkel, melyben a katonák voltak elszállásolva. Pár nap előtt itt ütközet volt; a szóró lövegek a fákat szertezuzták, fehér kérgökön mindenütt láthatók valának a golyók nyomai. Maga a korcsma is szánalmas állapotban vala; födelét egy bomba szétrombolta, az ablakok üveg és keret nélkül meredtek a pusztába, mely fölé ónszürke égboltozat borult.

ionosán edzi, képesíti testi és szellemi erejét, fegyverkezik a bekövetkezendő megélhetési harczra. A nőnek is elő kell készülnie, fel kell fegyverkeznie az életküzdelemre. De csak neméhez, élethivatásához illő fegyverkezést értünk. Milyen legyen az? Az erények áthatlan vértje legyen ruházata, szivének védelmére baljában a vallásosság paizsát tartsa, edzett jobbjával pedig a munkának éles kardját f o r g áss a.

Műveltségre és munkaképesitésre van szüksége korunk leányainak. A műveltséget megadja nekik a családi és iskolai nevelés, a munkaképességet önmaguknak kell megszerezniük saját szorgalmukkal. Nem azokat a korszerűnek látszó, de életirányuktól eltérő foglalkozásokat értjük, minőkre p. u. a vasúti, postai és egyéb tanfolyamok képesítenek, hanem a női ipari foglalkozások azon nemét értjük, a melyek a családanyai hivatással, nemük egyéniségével nemcsak igen szépen öszszeférnek, hanem a nelyekre mintegy a természettől ráutaltatnak. Csak tekintsünk tiszta látóképességgel mélyebben a dologba, látni fogjuk, hogy mi vár az életmódok fokról-fokra nehezedő viszonyai között a vagyontalanabb családok leányaira akkor, ha szülőik, férjeik elhalnak. A beállható elemi csapások veszélye, valamint a halálozások lesújtó ereje a legérzékenyebben és legközvetetle- nebbül mindig a nőt érinti hatásával.

Adják tehát a szülők örökségül leányaiknak az összhangzó értelmi és érzelmi nevelés mellett a nemükhöz illő munkaképességet. Ez soha el nem tulajdonítható, sőt folytonosan gyümölcsöző tőkéje lesz úgy az egyesek, valamit a nagy nemzeti családnak is. A munkakedv megédesíti a nő családi helyzetét, s biztosítja a nőnél oly fontos kelléknek, a kedélynek, a családi életben való érvényesülését. Kenyér, öröm, vigasz vannak e fogalomban — munka.

He *

*

Örömmel konstatálom, hogy Eger városának, melynek sajátlagosan nehéz anyagi viszonyai a fentebbiekben fejtegetett eszmék megszivlelésére utalnak, már van egy női ipariskolája. A fentebbiek után, úgy hiszem, szükségtelen ezen iskola jelentőségét magyarázni. Hogy erre kiválóan szükség van, a mellett tanúskodhatnak mindazon számos látogatók, kik ezen iskola közelebbről rendezett szép munkakiállitását megtekintették. Hogy hölgyközönségünkben nem hiányzik ezen eszme iránti fogékonyság, az fényesen igazoltatott az által, hogy e szóban levő kiállítás naponta oly tömegesen látogatott volt, hogy e sorok Írója alig-alíg volt képes mozogni. A női szorgalom és a nőt oly szépen jellemző tartós türelem és kitartás eredményeinek gyönyörű halmaza volt itt látható, melyet csupán anyagi érték szerint bátran lehetett

A csapszék ajtajában mozdulatlanul állt a fiatal herczeg, kezét fegyverére támasztva. Merengve bámult maga elé, mialatt a szürke ködben minduntalan fólgomolygott egy-egy elsütött ágyú kékes-fehér füstje. Egyszerre éhséget érzett. Tábori tarisznyájából darab kenyeret húzott elé, s mert nem volt kése, mohón harapott belé. De csakhamar megelégelte a falatozást, mert a kenyér kőkemény, s kesernyés izű vala. A café anglais fölséges souperjeihez szokva, undorral dobta a kenyérdarabot a sárba.

E pillanatban egy gyalogos lépett ki a csapszékből, fölemelte az eldobott kenyeret, s miután zubbonyával letörölte róla a sarat, mohón harapott belé.

Hardimont Henrik nyomban megbánta cselekedetét, s szégyenkezve, részvéttel bámulta a páratlan étvágyú szegény ördögöt.

— Éhes vagy, czimbora? kérdé a katonát, közelebb lépve hozzá.

— Amint látod! — viszonzá a gyalogos, tele pofával.

— Bocsáss meg. Ha tudtam volna, hogy örömet okozok neked vele, nem dobtam volna a sárba a kenyeret.

— így is jól esik az nekem. Én nem undorodom tőle.

— De azért még sem volt szép tőlem, amit cselekedtem. S miután nem akarom, hogy felőlem roszul vélekedjél, itt a palaczkomban van még egy kevés cognac. Igyuk meg együtt.

S úgy tőnek, ahogy mondá.

— Hogy hinak, pajtás? — kérdi a katona.

— Hardimontnak, — válaszolá a herczeg, szándékosan elhallgatva teljes nevét és czimét ... és téged?

— Jean-Victornak. . . Engem is épen ebbe a századba dugtak. . . Most jöttem a kórházból. . . Chatillonnál megsebesültem. Ott lehet aztán jól falatozni! . . De sebem csak súrolás volt, s megint be kellett rukkolnom. Sajna! . . itt éhen kell elvesznem