Eger - hetilap, 1893
1893-07-11 / 28. szám
28-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. julius 11-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre - . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EuER. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. A női iparoktatás. A gyermek a családi élet örömének tárgya. Mennyi boldogság sugárzik ki a szülők szemeiből, ha gyermekeik testi és szellemi fejlődését látják! Azok a kedves mozdúlatok, azok a beszédes szemek, azok az okos gondolatok, melyek a gyermekek életrevalóságának jelei, mily bő forrást Ígérnek a szerető szülők tartós örömeinek, reményeinek, jövő boldogságának. . . Eltekintve az egyesek elfogultságától, méltán kérdezhetik a szülők, vájjon nem jogosultak-e ők ama föltevésre, hogy a család helyes családi érzék mellett nevelt sarjadékai egy-egy biztos élethivatás örökösei? Úgy van. A szív és ész tanúskodik amellett, hogy e föltevésre az elfogúlatlan szülők valóban jogosultak. Ki vitathatná ezt el azon szülőktől, kik a családi nevelés leghelyesebb és leghatékonyabb eszközével — a jó példával megtanítják gyermekeiket a szeretet re Isten, ember és haza iránt, megtanítják a tiszteletre, a jó, az igaz, a helyes, valódi érték, az ártatlan öröm, egyszóval a tökéletes életmód feltételeire, s a kik ezen helyes családi nevelési módszer mellett oly jellemet iparkodnak fejleszteni gyermekeik lelkében, a mely egy-egy biztos élethelyzet zálogát képezi. A szülők, kik gyermekeik jövőjének letéteményesei, helyes nevelői eljárásuk mellett, érzésök, értelmök természetes sugallatából csak azt remélik, azt értik gyermekeik jövőjére nézve bekövetkezhetőnek, ami alapvető munkájok előzményéből természetes következményképen várható. S mily boldogító az ebből származó tudat önzetlen érzelme! Hisz’ ez a biztató remény az egyedüli jutalom azon feláldozó munkásságért, melyet az apa egész életén át családjának föntartására szentel; hisz’ ez a remény teszi lélekben és testben elég erőssé a gyönge nőt arra, hogy a beteg gyermek ágya mellett éjeket virrasszon. . A dolgok fejlődésének természetes rendje szerint a gyermekek korával, az évek számával egyenes arányban kellene fokozódnia a szülők azon reményének is, a mely sziveikben helyet foglalt gyermekeik jövője, biztos megélhetése, sorsa tekintetében. Korunkban, a mint azt mindnyájan tudjuk, igen sok esetben nem találjuk fel ezen kedvező jelenséget. Igen korán, de legkésőbb a gyermekek iskolaköteles éveitől kezdődőleg, már helyet foglal a szülők szivében a kétkedés kellemetlen érzelme is, a mely aztán, fokozódó mérvű harczot folytat a reménynyel: a szülök lelkét az önbiztatás, a félelem, a bizonytalanság, a remény és kétkedés vegyes érzelmeinek kinzó, gyötrő harcza dúlja föl. Ez a lelki állapot szolgál, magyarázatúl, midőn napról-napra látjuk, hogy a szülök határozatlanok gyermekeik életpályájának megválasztásában. S ennek a határozatlanságnak nem egyedül ők, nem egyedül a szülők az okai; hiszen ők gyermekeiknek csak a jót, sőt a legjobbat akarják. Az ok tehát nem mindig a szülők szivében, s nem mindig azok balfelfogásában keresendő. A szülők a kor törekvéseinek, a felvilágosodás követelményeinek, a mindenirányú művelődési haladásnak erős hatása alatt tudják, értik és érzik, hogy gyermekeik jövő élethelyzetét egy messzebb látó, magasabb szempontból kell nézni. De épen ezen magasabbról való tekintet, az innen előtűnő lát-távol, az életnek, a megélhetés útirányainak innen belátható sokféle elágazása, hozhatja zavarba a szülőket s legkülönösebben a pályaválasztás fel-feltünő, s délibábszerűen csalogató játéka, a „fény“ tüneményei kápráztatják a szülők szemeit. Nem csoda tehát, hogy az iskolák mindenfelé túltömöttek, a kényelmesebb, előkelőbb, fényesebb élethelyzetet Ígérő tudományos pályára nagymérvű a törekvés. Sem a középiskolák tandij-felemelése, sem a felvételnek bizonyos korhoz és előismerethez való kötése nem használ; de nem használ a tananyagok keretének kiszélesítése, a tantárgyak behatóbb kezelésével előálló szigorítás stb. sem. Az iskola-termek tömve vannak ; a játékra, a testi edződésre sem jut idő; csak tanúlni mindig s mindent, a mi elmélet, ez fő; hogy megbirja-e ennek vagy amannak a tanúlónak szervezete, hogy ennek vagy amannak a felfogása, szellemi ereje, hajlamai megfelelők-e a czélba vett életpályához, — ezek mind mellékes dolgok. Iparra, kereskedői pályára csak a legvégsőbb szükség esetén gondolnak a szülők. Mintha ezen pályák nem nyújtanának teret arra, hol az értelmet, ismereteket, szellemi ügyességet, egyszóval az emberi becses tulajdonok értékét érvényesíteni lehetne. Pedig a gyakorlati életben látjuk, hogy azok, a kik az ipar és kereskedés mezején anyagi és erkölcsi magaslatra jutottak, többnyire nagyobb szellemi tőkét fektettek be saját foglalkozási körükbe. Mi volna tehát a leghelyesebb a pályaválasztás dolgában tapasztalható ingadozások legalább részben való megszüntetésére? Aziskolábólatársadalomba egyközszellemnek kellene kiindulni s a családra jótékonyan hatni arra nézve, hogy már maga a család behatóbb fogalmával bírjon a szorosabb értelemben vett munka, a tisztességes kézmü becse, értéke felől. Adjon ezen szellemnek erősebb kifej e zést tankönyvekben, tanítói előadásokban, elsősorban maga az iskola, a társadalom pedig támogassa nagyobb mértékben a hazai ipart, mint a hogyan eddig tette. És még van egy mód, a mely mindenekfólött fontos: az anyának a nőipari foglalkozásokban való jártassága, képessége. Ez nem túlbecsülése a dolognak. Neveléstani szempontokat kell tekintetbe vennünk és tisztában áll a dolog előttünk. Az anya a család sarjainak nevelője, tehát a gondolkozás, érzés, akaraterő első irányzója. Ez kétségtelen. Ahhoz, hogy az anya gyermekeinek hajlamait az ő természetűknek talán megfelelőbb ipari foglalkozások felé fordíthassa, s a pályaválasztás dolgában a szülők elhatározása a tisztességes kézműi foglalkozás irányában nyerjen kifejezést, elsősorban a szorosabb értelemben vett munka értékének ismerete tételeztetik föl. Hogy pedig az anyának a munka
