Eger - hetilap, 1893
1893-07-04 / 27. szám
211 magyar 396; német 8, tót 4. — Az egri főgymnásiumhoz kötött ösztöndíj-alapítványok legújabban néh. Práff József keresztes-püspöki plébános ösztöndij-alapitványával gyarapodtak, ki 1869-ben kelt végrendeletében iskolai családi alapítványul 700 frtot hagyományozott, mely összeg a hagyaték letárgyaló saig 1018 frt. 25 krra növekedett. Néh. b. e. Kempelen Rudolf nagy értékű lepke- és rovargyüjteménye élete utolsó hónapjaiban adományozott, s a hagyatékából átvett ujjabb gyüjteménynyel együtt 1152 lepke- és rovarpéldánynyal gyarapodott. — Szabó Ferencz, to- rontálmegyei németeleméri plébános, az általa kiadott „Történeti, nép- és földrajzi könyvtár“ egy-egy példányával ajándékozta meg az intézetet, mely mü 54 kötetből áll s 142 frt. értéket képvisel. A főgymnásiumnál közelebbről lefolyt érettségi vizsgálatok eredményéről lapunk egyik utóbbi számában tettünk részletes jelentést. II. Az egri állami reáliskola évzáró ünnepe. Az egri magy. kir. áll. reáliskola szintén a múlt csütörtökön, f. é. jun. hó 29-én, sz. Péter és Pál ünnepén tartotta, a reggeli órákban évzáró ünnepségét. Az intézet ifjúsága regg. 8 órakor „Tedeum“-os misére gyűlt egybe a minorita-kolostor templomában, melynek végeztével, a tanári kar élén az intézet földszinti nagyobb termébe vonult, aholott a záró ünnepség, szép számú, s díszes közönség részvéte mellett, a következő sorrendben folyt le: 1. Ének. 2. Igazgatói megnyitó. 3. Szavalatok, magyarul, németül, francziául. 4. A tanárszéki jegyző jelentése az iskoja lefolyt évi beléletéről. 5. A jutalmak ünnepélyes kiosztása. 6. Ének. 7. Zárszó. Az egri magy. kir. állam 1 áliskola 1892—3-ik isk. évi III. Értesítőjéből, melynek gazdag és változatos tartalma 104 VIII. r. lapra terjed, közöljük a következő fontosabb részleteket: Az Értesítőt Kemény Ferencz igazgató tollából kegyeletes emléksorok nyitják meg a nemrég elhunyt néh. bold, emlékezetű Szvorényi József egri főgymn. igazgató, czimz. kir. főigazgató, a magy. tud. akadémia tiszt, tagja stb. felett. — Ugyancsak az igazgató kegyeletes és hálás sorokat szentel a szintén közelebbről elhunyt néh. Kempelen Radó nyug. kir. pénzügyigazgató, mint az egri áll. reáliskola nemeslelkű jóltevője emlékezetének. Végül ugyancsak az igazgató „Schwartz István emlékezete“ (1813 — 1869) ez. alatt szintén hálás kegyelettel emlékezik meg a czimzettről, mint elsőről, ki egy Egerben fölállítandó reáliskola czéljaira ösztöndij-alapitványt tett. — A következő sorokban a Kempelenféle rovar- és lepkegyüjtemény nomenclaturáját ismerteti 17 lapon Orlovszky István szaktanár. E gyűjtemény áll 4 rend, 27 család, 169 nem, 427 fajból 1442 példányban, 100 frt. értékben. — Ezek után ugyancsak Kemény Ferencz igazgatónak találjuk egy igen érdekes és tanulságos essayjét 25 lapon e czim alatt: „A reáliskola viszonya a gymnásiumA csillagász mosolyogva válaszolt: — Kedves tábornok ur, úgy szokott ez lenni, ha valakinek kedvelt csillaga van, és ha nem ért a csillagászathoz. Az ön csodás tüneménye nagyon természetes jelenség, melyről fölvilágosíthatom, mert 1849. április 13-án csillagvizsgáló tornyomban valók, hogy a holdváltozást tanulmányozzam távcsövemmel. — Ugy-e bár, féltizenkettőkor történt a csoda? — Igen, — viszonzá a tábornok komolyan — pont féltizenkettőkor. — Nos, a rejtélyes eltűnés úgy történt, hogy a csillagot a hold korongja elfödte. Kmetty közbeszélt: — Az lehetettén, mert én és Szabó ezredes, ki szintén szemlélte a csillagot, láttuk, hogy az előbb tűnt el, mint a félholdat elérhette volna. — Értem, — monda a csillagász- mosolyogva. — Ami az ön bámulatára adott alkalmat, az könnyen érthető. Első negyed volt, a hold korongjának sötét része kelet felé volt irányozva és fénylő része hátat fordított a csillagnak. Ezért tűnt el a csillag a hold láthatlan része mögé. Ha tábornok ur még egy negyed óráig várt volna, akkor a csillagot meglátta volna, amint a holdnak nyugati korongján ismét előjött és teljes fényébén ragyogott. A tábornok viszonzá: — Nagyon köszönöm a szives felvilágosítást. Azt hiszi, hogy én képzeletben ringattam magam, s hogy Isten engem, egyszerű teremtményét, megintett? Az ön tudományos magyarázata, melyet sejtenem kellett volna, hogy úgy fog történni, nem oszlatja el ama feltevésemet, mely szerint a csillag eltűnése megjohoz és a csonka középiskolák.“ Továbbá 12 lapon ugyancsak az igazgató érdekes fejtegetéseit „Az egri áll. reáliskola fejlesztésének kérdéséhez“ ez. alatt. — Ezt követik a következő rövid czikkek: „Adatok az intézet 1892—3-ik évi történetéhez.“ A reál-iskola és a város.“ A tanárkar az igazgatóval együtt 5 okleveles nyilv. rend. tanárból s 4 hitoktatóból állott. Az Értesítő a továbbiakban ismerteti a tanári s ifjúsági könyvtár, s az intézeti szertárak állapotait. A tanári könyvtárban van ez idő szerint 579 kötet, 851 frt. 20 kr. értékben; az ifj. könyvtár áll 276 kötetből 340 frt. 55 kr. értékben. A földrajzi szertár 37 dbból 141 frt. 72 kr. ért. A természetrajzi szertár 279 dból 467 frt. 27 kr. ért. (A Kempelen-féle gyűjtemény nélkül.) A termé- szettani szertár 157 dbból 952 frt. 30 kr. ért. A rajz-szertár 29 darbból 70 frt. 30 kr. ért. Az éremgyüjtemény 253 dbból. — A tanuló ifjak közöl ösztöndíjat élvezett 6; tandíjmentességet 35 tanuló; teljes ellátásban, részint ingyen élelmezésben részesült 12 tan.; pénzsegélyben 2 tan.; ruházatban 3; aranyjutalomban 4, könyvjutalmakban 5 tanuló. Jutalmazottak: dr. Scwartz (Setét) Sándor 1 db. aranyával: a történelemből tanúsított legjobb előmeneteléért Fridmann B. III. o. t.; az intézeti igazgató 3 db. aranyával: Mohr M. I., Reich S. II, és Blau L. III. o. tanulók. Az ekkint kedvezményezett tanulók összes száma 62 (az összes tanulóknak körülbelül minden másodika); az általuk élvezett kedvezmények pénzben kifejezett értéke 3177 frt és 4 db arany. — Az év végén, a három osztályba bejegyzett összes tanulók száma volt 119. Ezek közöl vallásra nézve rom. kath. 55; ág. evang. 1; ev. reform. 1; izraelita 62. Anyanyelvűkre nézve: magyar 117; német 2. Illetőségre nézve, helybeli 81; hevesmegyei 18; más megyebeli 20. — Az Értesítő végén a jövő iskolai évre vonatkozó tudnivalók közöltetnek. Huszonöt év múltán. Századunk utóbbi évtizedeiben egy ép oly szép, mint kegyeletes szokást honosított meg nálunk a tanuló ifjúság. Azon ifjak t. i., kik egyazon intézetnél egyidejűleg fejezték be középiskolai pályájukat, s különösen azok, kik együtt tették le az érettségi vizsgálatot, sokhelyütt fogadalmat tettek egymásnak, hogy bizonyos évek múltán újra találkozni fognak. Ez a szép szokás nemcsak intencziójára nézve nemes és megható, mert főczélja, hogy a tanulótársak között évek során át mind szorosabbra fűződött, s bensőbbé vált ifjúkori barátságot, rokon- szenvet, s szeretetet, az adott szó és Ígéret emlékezete kapcsán, továbbra is föntartsa, s istápolja; de igen sok esetben az életbe lépő fiatal ember egész jövőjére s pályájára is bir több-kevesebb hatással, mert mindenkiben felkölti azt a nemes ambicziót, hogy majdan a jubiláris találkozásnál minél előnyösebb helyzetben, s solta hazám veszedelmét. S hogy akkori szavaim beteljesedtek, azt a csillag rejtélyes eltűnésével hozom kapcsolatba, mely mintegy prófétaszerüleg figyelmeztetett engem. Muszáj megvernie! Nem rég egy barátomat látogattam meg. Midőn szobájába léptem, — torka szakadtából való kaczagásban találtam. Előtte a földön egy darabokra tört sétapáleza hevert, melyet inasa feltűnő serénységgel szedett föl. — Gyorsan, a reggelimet! — kiáltá barátom, midőn enge- met megpillantott. — Ebben a perezben, — mondá az inas, s a pálczatöredé- kekkel együtt elégült mosolygás kiséretében osont ki a szobából. Alig távozott az inas, — a görcsös nevetés okát csakhamar megtudtam. Halljuk, mi történt. Ez az én barátom egy igen élénk, ideges természetű fiatal ember, kinek ereiben délszaki vér pezseg. Egy napon, haragjának hirtelen, heves kitörése következtében, összes cselédségét elkergette. Egy uj inas, ki legelőször jelentkezett nála szolgálatra, a következő vallatást állotta ki. — Hogy hiják kendet? — Vendel. — Jó. Bizonyítványainak alapján felfogadom kendet inasomnak. De értésére kell adnom, hogy egy igen nagy hibával bírok. A legcsekélyebb ok is dühbe hoz, s ilyenkor — ütök. Néha fölragadom a botot, vagy akármit, ami kezem ügyébe esik, de van eset, mikor hátbarugással vagy egy két poflevessel is lecsillapítom a haragomat. *
