Eger - hetilap, 1893

1893-06-20 / 25. szám

196

tóttá meg, melyen ft. Kozma Károly dr., prépost-kanonok, lyceumi prodirektor ő nsga, teljes egyházi adstancziával celebrált, s melyen a jogakad. tanárkar s az akad. polgárság testületileg vett részt. Istentisztelet után az akad. tanárkar s az akad. ifjúság, élén prodirektor ő nsgával a jogakademia üléstermébe vonult, hol Kozma Károly dr. jogakad. igazgató ő nsga lelkes és buzditó beszédet intézett az ifjúsághoz, a szeretett haza, s az emberiség nemes és odaadó szolgálatában továbbra is lankadatlanul kitartó szorgalomra, munkásságra, s előhaladásra serkentve azokat, kik ez intézet szentelt falait immár elhagyják, s a nagy világba lépnek, hogy kitűzött pályájukon haladjanak az életben,

— valamint eddig tanúsított ügyekezetre, s a tudományok és nemes erkölcsökben való állandó s lankadatlan előhaladásra buzdítva azon ifjakat is, kik ez év fáradalmait kipihenve, annak idején újból visszatérnek a tudományok e csarnokába. Kihirdette továbbá akad. igazgató ő nsga azok neveit, kik az idén a Raj- ner-alapitvány szorgalmi jutalmaiban részesítettek. Ezek: Hé- ray Andor IV. é., Csopey János, III. é., Gruden Dezső II. é. és Kanyó Géza I. é. joghallgatók. Végül kihirdettetett ez idei pályázatok eredménye. A lefolyt isk. évben t. i. négy pályakérdés tűzetett ki, nevezetesen: I. Az egyházjogból: „Fejtessék ki az egyházépitési kötelem a közönséges és hazai kath. egyházjog szerint.“ Jutalmat nyert Halászy Cézár IV. hittanhallgató.

— II. A pénzügytanból: „A hitel, s a hitelt előmozdító intézmények.“ Jutalmat nyert Lovas Mihály II. é. joghallgató. III. A közjogból: „Az 1867-iki osztrák-magyar kiegyezés micsoda változásokat tett az 1848-iki magyar alkotmányon?“ Jutalmat nyert Boross Gyula III. é. joghallgató. IV. A közigazgatástanból: „A szegényügyi igazgatás elveinek ismertetése, tekintettel hazánk idevágó intézkedéseire.“ Jutalmat nyert: Héray Andor, IV. é. joghallgató. A nyertes pályaművek szerzői Sa- massa József dr. egri érsek ő exja adományából egyenkint 5 darab aranynyal jutalmaztattak. Különösen kiemelendőnek tartjuk, hogy a pályamüvekről felolvasott tüzetes bírálatok a szerzők gondos munkásságáról, a pályatételeknek legtöbbnyire helyes felfogásáról, s a források szorgalmas átanulmányozásáról igen szép elismeréssel nyilatkoznak, mi örvendetes jele jogászaink komoly s öntudatos előretörekvésének.

— Hivatalos szemle. Zalár József, Hevesmegye alispánja, Klasánszky László dr. I. megyei aljegyző kíséretében f. hó 7-én Tisza-Füredre érkezett az ottani főszolgabírói hivatal megvizsgálására. Az alispán a hivatali ügyvezetést kifogástalan rendben találta, s e fölötti elismerésének kifejezést adott. A közkedveltségü megyei alispán tiszteletére Tisza-Füred intelligencziája még az nap estve a „Bika“ szálló helyiségeiben társas lakomát rendezett, melyet számos talpraesett pohárköszöntő fűszerezett.

— Kinevezés. Király ő felsége a vall. és közokt. magy. kir. minister előterjesztésére Kemény Ferenczet, az egri áll. alreáliskola ideiglenes igazgatóját, ugyanazon intézethez rendes

tettem a házi gazdámnak, hogy neki és feleségének órákat fogok adni a zenéből és a franczia nyelvből. Christophor ur, ki csupán az üzérkedés iránt bir érzékkel, a maga részéről megköszönte ugyan ezen ajánlatomat, azonban beleegyezett, hogy feleségének az említett tárgyakból leczkéket adhassak. Egy reggelen, rendszerint, szintén órát adtam az asszonyságnak, s épen egy zenedarab ismétlésébe valánk elmerülve, midőn a házi úr egyszerre a szobába rohan, s megfoghatatlan örült dühében elkezdi a feleségét ütni verni, azután engemet galléron ragad, letépi rólam ruháimat, s mint egy csupasz kutyát kidob az ablakon. Szerencsétlenségemre, épen erre a szegény jámborra estem, akit életemben sem az előtt, sem azután, soha sem láttam. Ennyi az egész, amit ez eseményről vallhatok.

„Christophor Nikolás, örmény kis-ázsiai Krivánból, ki tiz év óta lakik Kaminietzben, 56 éves, szabadalmazott kereskedő, ki kázsmirral, s keleti ékszerekkel üzérkedik, ezeket vallja:

„Négy év előtt Trapezuntban egy tizenhárom éves geor- giai rabszolganőt vásároltam, gondosan fölneveltettem, s úgy őrködtem fölötte, mintha édes atyja lettem volna. Hogy jótettemet bekoronázzam, a múlt évben feleségűi vettem, habár ismertem a közmondást, hogy: „Aki húsz éves koráig meg nem okosodik, harmincz éves koráig meg nem házasodik, és negyven éves koráig meg nem gazdagszik, az egész életén át mindvégig — bolond marad.“

„Mindemellett dolgom teljesen rendben folyt, s feleségem iránt határtalan bizalommal viseltettem. Ekkor érkezett a városunkba egy huszárezred, s Bobyscheff századost hozzám szálláigazgatóúl véglegesen kinevezte. Nincs kétségünk benne, hogy e kinevezésnek, velünk együtt, szívből örülni fognak mindazok, kik reáliskolánk e kiváló műveltségű, finom, megnyerő modorú, s közügyeink iránt már is oly melegen s lelkesen érdeklődő derék igazgatóját személyesen ismerni szerencsések.

— Az egri föszékesegyházmegye köréből. Keszier Bertalan edelényi lelkész keresztespüspöki lelkészszé neveztetett ki; helyére Koncz Á. sajöszentpéteri káplán küldetett Edelénybe ideiglenes lelkész-helyettesnek. — A legújabb kanonoki kinevezés folytán megürült Hiskolcz-alsó városi plébániai állásra, valamint az országos kath. tanítói segélyalapból nyerendő ösztöndíjakra és segélypénzekre pályázat hirdettetik.

— Huszonöt év a tanári pályán. Az egri tanítók egy része f. hó 14-én bizalmas értekezletet tartott azon czélból, hogy Vincze Alajos egri tanitóképzőintézeti igazgató negyedszázados tanári jubileumának méltó megünnepelésére a szükséges előkészületeket megtegye. Az értekezlet, melynek derék kezdeményezője Fejér Béla tanító, a jubiláns igazgató legrégibb tanítványa volt, egyhangúlag kimondotta, hogy Vincze Alajost jun. 26-án a tanítóképző intézet évzáró ünnepélye után az ünnepelt férfiú volt tanítványainak lehető belevonásával üdvözölni fogja, ünnepi ajándékot nyújt át, ugyanaz nap este 8 órakor pedig tiszteletére a Korona-vendéglőben társas vacsorát rendez. Hogy az ünnepély minél méltóbb kifejezése legyen a tanítók hálájának, felhivatnak mindazok, kik Vincze Alajos úrnak tanítványai voltak, hogy az említett napra szíveskedjenek Egerben megjelenni. Kik megjelenésüket három nappal előbb bejelentik, elszállásolásukról gondoskodni fog a rendező bizottság, melynek elnöke Fejér Béla, közs. isk. igazgató-tanitó.

— Meghívó. Főtisztelendő Vincze Alajos egri érseki fitanitó- képző intézeti igazgató úr 25 éves tanárságának betöltése alkalmából tanítványai által rendezendő ünnepélyre. Az ünnepély a következő rendben fog megtartatni: 1. Folyó hó 26-án reggel 8 órakor a képzőintézeti növendékek által a lyceumi zeneteremben tartandó évzáró ünnepély után a képzőintézeti tanárkar részéről ft. Babik József, a legrégibb tanítványok részéről Fejér Béla egri közs. isk. igazgatótanitó, s a legutóbbi tanítványok közül pedig egy most végzett képzőintézeti növendék fogja a ünnepeltet üdvözölni. 2. Az ünnepeinek hálás volt tanítványai a „Szent írás“ diszkötésbe foglalt példányát nyújtják át. 3. Az ünnepélyen megjelenő volt tanítványai és a képzőintézet tanárkara az ünne- pelttel együttesen lefényképeztetik magukat. 4. Este 8 órakor a „Korona-vendéglő“ nyári helyiségében az ünnepelt tiszteletére társaslakoma rendeztetik. Felkérjük tehát volt tanítványait, hogy tekintettel az ünnepeinek a tanügy érdekében egy negyedszázad folyamán kifejtett buzgó és sikerdús működésére, f. hó 26-án Egerben, a lyceumi zeneteremben minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek; megjegyezvén, hogy a kik megjelenésöket 3 nappal az ünnepélyt megelőzőleg alulirt rendezőbizottsági elnöknél

solták. Igaz, hogy a százados űr rendkívül udvarias volt, mi a tiszt uraknál ritka eset, de egyúttal feleségemre szerelmes pillantásokat vetett, melyek mindegyike nyílként sebzette szivemet. Szerencsétlenségemre, nem őrizhettem folyton a feleségemet, mert üzleti ügyeim gyakori elutazásomat tették szükségessé. Megtiltottam tehát neki, hogy a kapitány látogatásait ne merje elfogadni; mert senki sem tarthat oly együgyünek, mikép beleegyeztem volna, hogy a kapitány, amint állítja, a zenéből és franczia nyelvből leczkéket adjon a feleségemnek; annál kevésbbé, miután a feleségem nemcsak kitűnőn játszik zenét, de teljesen jól beszél francziául.

„Bizonyos azonban, hogy Éva ősanyánk óta a tilalom csak még jobban ingerli a nőket, hogy azt áthágják. Feleségem és a kapitány tehát annál gyakrabban találkoztak; cselédeim czélzá- sokkal adták ezt tudtomra, s szomszédaim a szemembe kaczagtak.

„Ekkor elhatároztam magamban, hogy személyesen szerzek meggyőződést a dolgok állásáról. Egy este, elutazás ürügye alatt távoztam hazulról, de kora hajnalban visszatértem, s titkon lo- póztam házamba. Feleségem háló szobájába lépve — mit látok? A kapitányt a legbizalmasabb társalgásban a feleségemmel. Meglepetésemben megsemmisülten dermedtem meg egy pillanatra. De a másik pillanatban a düh egyszerre visszaadta minden erőmet. A csábitóra vetettem magamat, nyakon ragadtam, s az ablakon át kidobtam az utczára. Ami a feleségemet illeti, ő bevallotta nekem a bűnét, s az én kezem egy hajszálát se görbítette meg. Ekkor elmentem a püspökhöz, aki, mikor a dolgot elbeszéltem neki, igy válaszolt: „Az elválás lehetetlen, s az őszinte