Eger - hetilap, 1893
1893-06-20 / 25. szám
197 bejelentik, azoknak elszállásolásáról a rendező bizottság gondoskodni fog. Felkéretnek azok is, kik a f. hó 26-án este tartandó társasvacsorán résztvenni óhajtanak, hogy ebbeli szándékukat a rendező bizottság elnökénél legalább egy nappal előbb bejelenteni sziveskedjenek. Egerben, 1893. junius hó 15-én. Fejér Béla, a rendező bizottság elnöke. Grónaij Andor, rendező bizottsági jegyző. — A kath. legényegylet új alelnöke. A solymosi plébánossá kinevezett Kontra László utódját, Babik József, tanító képző tanárt a kath. legényegyletben f. hó 18-án, vasárnap délután mutatta be dr. Kozma Károly kanonok úr a legényegylet buzgó elnöke. A jelenvolt tagokhoz szívélyes szavakat intézve, ajánlotta szeretetök és tiszteletükbe az új alelnököt. Babik József megköszönve a szives bevezetést, kijelentette, hogy a rábizott feladatnak férfiasán akar megfelelni. Mint mesterember gyermeke, éveken keresztül volt szemtanúja a fáradhatatlan, becsületes munkának, s mely erre Isten áldását kieszközölte, a buzgó vallásosságnak. Vallásosság, munka —és hazaszeretet tüzet, fogja éleszteni a tagok szivében, kiknek jóakaratú közreműködését reméli és kéri. — Ez alkalommal Kozma Károly kanonok űr a fizetésben hátrálékos tagok tartozásának rendezésére 5 frtot adományozott. Isten áldja a tisztes ipart! — Az egri dalkör által f. évi ápril 29-én a tüzkárosultak javára rendezett hangverseny alkalmával befolyt tiszta jövedelmet: 431 korona 68 fillért, az egri dalkör választmánya a következő arányokban osztotta fel és küldte el: a veszprémi tüzkáro- sultaknak 150 koronát; a jászladányiaknak 140 koronát s a kalocsaiaknak 140 koronát; a fölös 168 fillér pedig a posta- költségek fedezésére fordittatott. A választmány megbízásából Kelemen Lajos, az egri dalkör jegyzője. — Az egri dalos kör, a közelebbről elhunyt Erkel Fe- rencz nyug. magy. kir. operaházi karmester ravatalára díszes koszorút küldött. — Az egri kath. legényegylet színi előadása, mely a múlt vasárnap, f. jun. hó 18-án estve, a nyári színkörben folyt le, minden tekintetben fényesen sikerült, s úgy szellemi, mint anyagi tekintetben messze fölülmúlta a megelőző évek hasonló előadásait. Színre került Bérezik „Nézd meg az anyját “ez. vigjátéka. A szereplők, kivétel nélkül, mindnyájan derekasan megfeleltek föladatuknak, sőt némelyeknél meglepő ügyesség is volt tapasztalható. Valamennyien megérdemelték a zajos éljenzéseket, tapsokat, kihívásokat és koszorúkat, melyekben a nagy számú, díszes közönség bőven részesítette őket. A jövedelem is jóval több volt, mint az előző években. — Az 1892—93. évi záróvizsga és munka-kiállítás alkalmával kitüntetett iparos-tanulók nevei: I. rendű kitüntetéssel jutalmaztattak: (5 korona.) Arlett József jó magaviselet- és munkáért. Barna Ödön jó magaviselet- és munkáért. Dienes József jó magaviselet- és szorgalomért. Slagetter János csinos megbánás az elkövetett vétket még jóvá teheti.“ — Én protestáltam, s azt mondám, hogy a feleségemmel többé nem akarok élni, de az utczára sem akarom kidobni, mert se rokonai, se barátai nincsenek.“ „Christophorné Zulrna, Marianna georgiai származású, 17 éves, imigyen vall: „Én ezt az egész dolgot nem értem. Javában aludtam, midőn a férjem hálószobámba lépett, s csak azon pillanatban ébredtem föl, midőn a grófot az ablakon kidobta. Ekkor a püspökhöz küldöttek, aki meghagyta, hogy gyónjak meg, imádkozzam, s bőjtöljek. Azt mondják, hogy büntetésre méltó bűnös vagyok; de én mindebből egy szót sem értek, mert ártatlan vagyok.“ „Christophorné szobalányának a vallomása következő: „Egyedül én vagyok a büntetésre méltó bűnös, együgyű oktalanságom miatt. Tudtam, hogy a gróf szerelmes úrnőmbe; sokszor könyörgött is, hogy bocsássam be úrnőm szobájába; de én mindig elutasítottam a kívánságát; mert ismertem úrnőm erényességét, s meg voltam győződve, hogy, ha a grófnak engedek, asszonyom teljes haragját fogom magamra vonni. Egy este azonban azt mondá nekem a gróf, hogy ezrede elhagyja a várost, s ő kétségbeesésében meg fog halni, ha legalább azzal a vigasztalással nem távozhatik, hogy úrnőm arczképét magával vihesse. „Mit tegyek?“ — kérdém ellágyulva. „Asszonyom soha sem fog beléegyezni, hogy arczképét a gróf úr magával vihesse!“ A gróf erre azt mondá: „Én tudok egy alkalmas módot, amelylyel úrnőd arczképét megszerezhetem. Kitűnő rajzoló vagyok. Bocsáss be úrnőd hálószobájába, mikor alszik, én majd hirtelen lerajzolom rajzáért. Király Gyula jó munkáért. Izsépy Gyula jó rajzáért. II. rendű kitüntetéssel jutalmaztattak: (3 korona.) Péli Antal vallástanból tanúsított előmenetelért. Hamza Gyula jó magaviselet- és szorgalmáért. Komáromy Sándor csinos rajzáért és jó munkáért. Molnár József csinos rajzáért. III. rendű kitüntetéssel jutalmaztattak: (2 korona): Bablonkay Gyula csinos rajzáért, Gissinger Béla jó magaviselet- és szorgalomért, Dienes Béla, Misitz Dezső, Erdélyi Lajos, Erdélyi Alajos, Nyeste Sándor, Vincze József, Papp József, Hüsse József, Fehér György. Kunovits Jenő jó munkájokért. Murányi Gábor szorgalmáért. IV. rendű kitüntetéssel jutalmaztattak: (1 korona): Kol- mond József, Széles István, Czimmermann Gyula, Perge Antal, Pékár István, Szabó Ignácz, Pálinkás Béla, Dallos Kálmán, Vályi István, Békeffy Alajos, Farkas József, Nemesik Dezső, Tamasy Bertalan, Urbán István, Hilkó József, Paszterik Lajos, Klein Bertalan, Fischer Manó, Ury János, Mihalicza György, Nagy Gyula, Bartha Sándor, Feczkó András, Sztojka Kálmán, Bánszky Mihály, Nemesik János, Endrész Lajos, Kállay János, Paricska Dániel, jó munkájokért. Kovács Sándor jó magaviseletéért. Kácsor József szorgalmáért. Buday József csinos rajzáért. Eóth Samu szorgalmáért. Gajdár Mennyhért jó magaviseletéért. Végűi a „Miskolczi kereskedelmi s iparkamara“ ajándékát, a „Czipész szakismertető könyv“ czimű munkát, Hüse István III. oszt. tanuló nyerte jutalmul, négy korona értékben. Eger, 1893. június hó 10-én tartott tantestületi ülésből. Sándor Ferencz igazgató. — Egyházi zene. Vasárnap, f. hó 18-án, a székesegyházban tartott ünnepélyes istentisztelet alatt két dilettáns-solot volt alkalma hallani az ájtatoskodó közönségnek. Az egyiket Staud Margitka, helybeli hölgyközönségünk egyik kedves tagja, a másikat Kracsmer Sándor tanító és amatőr-tenorista énekelte. Mindkettő igen kellemesen lepte meg a hallgatókat, mivel nemcsak az újság és változatosság kellemével birt egyik is másik is, de igen csinos hangot és már is ügyes előadást mutattak be énekükkel, mely méltán igényelheti részükre a további szakavatott vezetést és fejlesztést. — Néh. hold. eml. Cserney Mária assz., Premusits Fülöp nyug. csász. kir. százados nem rég elhunyt neje, mint biztos forrásból értesülünk, végrendeletileg az egyesült hevesmegyei s eger- vidéki jótékony nő-egyesületnek 100 frtot, az egri irgalmas-nénék intézetének pedig 30 frtot hagyományozott. A boldogult, ki nemes szive jótékonyságáról széles körben ismeretes volt, s valamennyi humánus és jótékony egyleteinket és intézményeinket bőkezüleg pártfogolta, s kinek áldásos kezét, s adakozásait mai napig is hálás szívvel emlegetik szegényebb sorsú lakói városunknak, s különösen ama városrésznek, melyben a boldogult maga is lakott, — e hagyományain kívül nemcsak közelebbi rokonairól, de valamennyi cselédéről, s mindazokról, kik környezetéhez tartoztak, vagy súlyos betegségében neki csak a legcsekélyebb szolgálatot is tették, végrendeletében valódi nemes lélekre valló bőkezűségimádott ar ez vonásait.“ — Én egy darabig még tétováztam, de oly szivrehatólag kért, hogy végre engedtem óhajtásának. Bevezettem a grófot, mikor úrnőm mély álomba volt merülve, a háló szobába, de alig fogott a gróf, gyönge lámpafénynél, a rajzoláshoz, midőn az úr berohant, s mint egy vad állat a grófra vetette magát. .“ „Ez a némber — kiáltá Christophor dühösen, — nőm és bűntársa által meg van vesztegetve. „Amily igaz, hogy a nap az égen tündöklik, s az éjszaka fekete — vallá Christophornak egy öreg szolgája, — olyan igaz az is, hogy mihelyt gazdám kitette a lábát a házából, a kapitány nyomban ott termett az asszonyságnál. Egyéb, még határozottabb vallomások kétségbevonhatatlanná tették ama viszony bensőségét, mely a gróf, s a szép georgiai nő között szövődött. Miután a tanúvallomások felolvastattak, a vádló és védő ügyvédek tartották meg beszédeiket. Ezek befejeztével az elnök háromszor csöngetett, mire a közönség elhagyta a termet s a bíróság megkezdte a tanácskozást. Mindenki feszült figyelemmel várta a bíróság ítéletét, mert az ügy igen bonyolult vala, s magok a szakemberek is erősen vitatkoztak annak kimenetele fölött. Kétségtelen volt ugyan, hogy a szegény Grodiskó a grófot, mikor az ablakon kiröpült, a vállaival fogta fel, miáltal erősen megsérült, s teljes igénye van a kárpótlásra; de — ki fogja ezt a kárpótlást megfizetni? Mindenekelőtt igaztalannak, s kemény bűnhődésnek lát-.
