Eger - hetilap, 1893

1893-06-20 / 25. szám

25-ik szám.

32-ik év-folyam

Í893. junius 20-áu.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr,

Félévre . . 2 „ 50 „

Negyed évre. 1 „ 30 „

Egy hónapra — „ 45 „

Egyes szám — „ 12 „

EGER*

Hirdetésekért:

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr.

Negyedszázados jubileum.

Egy negyed-század leforgása nem jelentéktelen idő egy ember életében. Mennyivel jelentékenyebb, mennyivel többnek látszó idő azonban egy negyedszázad, ha azt valaki a tanügy tövisekkel bővelkedő pályáján tölti el.

Városunk egy kiváló tanügyi férfia ez isk. évben tölti be tanügyi pályán töltött működésének 25-ik évét. E férfiú a tanítóképző intézet kitűnő igazgatója s a főszékesegyház jeles hitszónoka, főt. Vincze Alajos úr.

Sokkal gyöngébb és igénytelenebb ugyan az én szavam, sem hogy a főt. igazgató úr iránt viseltető köztiszteletnek és meleg ragaszkodásnak hű és méltó kifejezéséül szolgálhatna; — de hisz a viszhang egyaránt felel a menydörgés egetrázó hangjára s a gyermek gyönge szavára, — és igy én is biztos vagyok róla, hogy szerény szavaim az általános ünnep harmóniájában élénk viszhangra találnak.

Hogy mit tett a tanitó-képző intézet érdekében e 25 év alatt, s azt mily nívóra emelte, mindezt nagyon jól tudja az a gárda, mely e 25 év leforgása alatt az ő bölcs vezetése alul kikerült, és mindazok, akik a tanitó-képző intézet beléletét ismerik.

Mert nem kicsinylendő a tanitó-képző intézet működése, hisz a növendékek mindazon tárgyakat tanulják, (különösen néhány év óta), melyeket a közép-iskolákban tanúinak, kivéve a latin és görög nyelveket, de tanúlják ezek helyett a paedagógia többfelé elágazó tanait. Azért képzelhető, mily alapos készültséggel kell birniok az intézet tanárainak, és méginkább egy azt oly nagyszerűen vezető igazgatónak.

A tanitó-képző intézeti növendékek mindig szeretettel viseltettek és viseltetnek irányában, mert benne legjobb tanárukat és bölcs vezérüket látják, aki tanít, oktat s atyai tanácscsal látja el a hozzá folyamodókat. Mélyen lelkűnkbe vésődtek ama szavak, melyeket négy éven át a kathedráról ékesszólásának varázserejével elmondott.

Az igazi vallásosságnak és a kötelességtudásnak valódi mintaképe. Valóban csodálni és magasztalni lehet ama áldásos tevékenységet, önzetlen jóakaratot és ama fáradhatlan buzgalmat, amelyet a főt. igazgató úr nemesen megfutott élte pályáján a haza, az egyház, a tanügy és a humanizmus terén általában kifejtett.

A főt. igazgató úr életrajza a következő:

Született 1839. junius hó 12-én Pélyen, Hevesvármegyében. Édes atyja kántor-tanitó volt, ki az ifjú nemzedék tanításából felmaradó szabad idejét szives örömmel fordította a tanúlásra s minden igyekezetét oda fordította, hogy fiával is megkedveltesse a tudományokat.

A szülői ház mindig nagy befolyással volt, vau és lesz a gyermek jövőjére. így történt ezen esetben is. O mint gyermek

otthon a szülői ház eresze alatt példákból tanúlta meg, hogy az ember nem tétlenségre, hanem munkára született. Erény, vallásosság, munka, szorgalom, önképzés és a kötelességek pontos teljesítése a napi rendbe voltak felvéve a pélyi kántor-tanitói lakásban. S valamint alkalmas talaj nélkül nincs virág, s nap nélkül napsugár, úgy már a kezdő paedagógus is tudja, hogy a legtöbb esetben az ismeretek virágának, a tudományok sugarának talaja, illetve kisugárzási pontja, a szülők körében található fel, azok lelkében van elrejtve. S hogy ez igy van, erre nézve bizonyságot tesz maga az Úr, ki első nevelőkül a gyermekek mellé a szülőket rendelte.

A derék atyának egyedüli vágya az volt, hogy a szó nemesebb értelmében embert képezzen fiából. E reményét a buzgón kért isteni kegyelem vizével öntözgeté. És e remény a gyermeknek édes atyja által jó eleve felismert tehetségében bírta alapját.

Otthon nyert első kiképeztetése után édes atyja a tanúlni szerető ifjút Egerbe hozta és nem kiméit semmi áldozatot, mert tudta, hogy ily korban a legszükségesebbekkel a tanúlót el nem látni annyi, mint a jövőben ígérkező életvirágok magvait már most eltaposni. A gymnásiumba járó ifjú példás magaviseletével és szorgalmával hálálta meg az apai szív szeretetét és áldozatát.

Jeles eredménynyel elvégezvén a hatodik osztályt, 1857-ben az egri papnevelő-intézetbe lépett, hogy magát a már gyermek korában mindig sugárzó arczczal emlegetett papi pályára kiképezhesse. Mint növendékpap szorgalommal hallgatta a bölcseleti és hittudományi tanfolyamokat, tevékeny munkásságot fejtve ki egyúttal az 1861-ben újra életre ébredt magyar egyház-irodalmi iskolában is.

1863-ban pappá szenteltetett és káplán volt különböző helyeken egész 1868-ig, mely évben főszékesegyházi hitszónokká és tanitó-képző intézeti tanárrá nevezte ki b. e. Bartakovics érsek. Az intézetnek egyideig tanára volt, majd igazgató-tanára lett és az volt a múlt iskolai év végéig, amikor igazgatóvá neveztetett ki, azonban kedvencz tárgyait, a vallástani tudományokat és a földrajzt, még ezen isk. évben is előadta. Ezenkívül rendes tagja a középiskolai hittanárokat képesítő vizsgáló-bizottságnak is.

Felszentelése óta széles irodalmi tevékenységet fejt ki. Munkatársa volt az „Eger“-nek, irt a „Religió“-ba, „Kelet Népé“-be, az „Egri Naptár“-ba, az „Egri Egyházmegyei Közlönyébe, „Irodalmi Szemléébe és vezeti jelenleg is a „Népújság“ országgyűlési rovatát.

Kitűnt ezenkívül a népies irodalom és a szónoklat terén is.

Népies elbeszélő irodalmunk legtöbb termékének az a hibája, hogy vagy nagyon közönségessé válik a mese folyamán, és mellőzi az eszthetikának még e téren is megkívánt kellékeit, vagy elloposodik és unalmassá lesz, erkölcsi tauúlság pedig épen nem vonható le belőle. Pedig nemcsak a parkok virágai szépek, hanem a mező és rét füvei között is találunk ragyogó szinpompájú virá-