Eger - hetilap, 1893

1893-06-20 / 25. szám

194

gocskákat. „Mezei Virágok“ ez. elbeszélésében megjelölte amaz irányt, mely az egyszerűség mezében is szép tanúságokban bővelkedő, az elmét és szivet nemesen képző olvasmányokban kell, hogy nyilvánuljon. Természetesség és keresetlen egyszerűség ömlik el többi elbeszélésein is; nem vadász hatást, hanem gondolkozását müveivel mintegy átönti olvasói leikébe.

Mint szónok előadásának erejével, tartalmas beszédeivel és szép csengő hangjával hódit és kedvelt szónoka az egri műveltebb közönségnek. A szószéken szerzett tapasztalatait a maga gondolataival és hírneves szerzők eszméivel egybevetve, három vaskos kötetnyi „Vasárnapi és ünnepi egyházi beszédek“ ez. alatt közrebocsátotta.

Elbírálására az egri egyházmegyei irodalmi egyesületet kérte fel, mely kiemelte szépségét, szabatosságát e müveknek. Természetesség, gyöngédség, a lelki állapotok alapos ismerete, mélység, a szeut atyák tanűlmányozásán alapúló otthonosság jellemzik beszédeit. Beszédei egyéniségének hű productumai. Valamint tőle, úgy beszédeiből is tanulhat mindenki, sőt utóbbiak nagyon alkalmasak arra, hogy az emberi lelket közelebb hozzák az Isten szivéhez és megnyugvással töltsék el a háborgó lelkeket.

A városi polgárság ügyei iránt mindig élénk érdeklődéssel viseltetett. Egy időben elnöke volt a kath. legényegyletnek, melynek gyűléseit nagy buzgalommal látogatta, tagja jelenleg is a „Keresztény Iparos Kör“-nek és elnöke a „Keresztény Szövetkezetnek.“ Hogy a polgárok némileg kimutathassák hálájukat iránta, a f. évi városi képviselő választásnál a város III-ik negyedben megválasztották képviselőnek.

Müvei a következők:

/. Szentbeszédei: „Ünnepi egyházi beszédek.“ (Megjelent 1877-ben 264 lap.) „Vasárnapi egyházi beszédek.“ (Megj. 1880-ban, 347 1.) „Vasárnapi és ünnepi egyházi beszédek.“ (Megj. 1882-ben, 548 1.) „Vasárnapi és ünnepi egyházi beszédek.“ (Megj. 1885-ben 606 1.)

II. Elbeszélései, körülbelül 70—80 darab, részint a „Népujság“- ban, részint a „Legényegyleti 01vasótár“-ban s az „Egri Naptáriban jelentek meg.

III. Életrajzok: Maskovics Mihály. (1871.) Koval esik József. (1873.) Bartakovics Béla emlékezete. (1873.) Mindhárom életrajz az „Egri Egyházmegyei Közlönyében jelent meg.

IV. Elbeszélések könyv-alakban: „Nép él et.“ Beszélyek.

(1871. 143 1.) „Mezei Virágok.“ Beszélyek a nép számára. (1875. 166 1.)

Ezeken kívül a „Népújságéban 1869-től Csepregi Dániel név alatt országgyűlési leveleket irt és ir a nép felfogásához mérten. Ugyanezen lapban százakra menő czikkeket irt Csernely és Tiszai nevek, s . . . e . . . s jegy alatt.

Az „EGER“ tározója.

Haszontalan lim-lom.

— Oros/i fenyitö tárgyalás. —

Kaminietz régi erődített városa Podoliának, s székhelye a kormányzóságnak. Az 18*-ik évi január hó első napjaiban egy különös esemény hozta szokatlan izgalomba e város lakóit.

Egy csinos, fiatal orosz tiszt ugyanis egy ház első emeleti ablakából kiesett, vagy kiugrott, s esésében egy szegény oláh kézművest, ki történetesen épen akkor haladt el a kérdéses ablak alatt, s kire a tiszt egész súlyával ráesett, veszélyesen megsértett anélkül, hogy magának a tisztnek legkisebb baja esett volna.

Ennek a furcsa újságnak a hire egyszerre villámként terjedt el a városban, s minden ember a maga egyéni felfogása szerint magyarázgatta a pikáns kalandot. A ház, melynek ablakából a fiatal tiszt a fónebb leirt kéjutazást tette, a Kavassard nevű külvárosban volt, s tulajdona Christophor nevű dúsgazdag örmény kereskedőnek, ki alig pár hó előtt egy ritka szépségű fiatal georgiai nőt vett el feleségül. A pletykának, mendemondának se hossza se vége nem volt, midőn hire ment, hogy Christophor a püspökhöz benyújtotta a kérvényét a váló per iránt. A feszült kíváncsiság azonban nem sokára kielégítést, s a kényes és bonyolódott ügy megoldást vala nyerendő, midőn köztudomásra jutott, hogy Grodisko, a sérült oláh munkás, Bobyscheff

Mi, akik az ő kitűnő tulajdonságait közelebbről ismerni tanultuk, azt kívánjuk, hogy a Mindenható a haza, az egyház és a tanügy javára igen-igen sokáig boldogúl éltesse.

Szabó Vilmos.

Adatok a palócz nép babonáihoz.'«')

Irta: Istvánffy Gyula.

Az őspogány vallás megmaradott emléke valószínűleg a mát- raalji palócz népnek azon ma is élő hite, hogy gonosz szellemek még mindig vaunak, a kik szüntelen az emberek megrontására törekszenek, hol közvetlenül, hol pedig közvetve papjaik és papnőik a „bibányos emberek és asszonyok“ által.

A „megrontás“ titkaiba beavatott ilyen vén asszonyoktól s férfiaktól irtózik is a palócz.

Ha valakiről megtudják, hogy „a rosszakval czimborásko- gyik“, igyekeznek annak a kedviben járni, mert „az ilyen bibányos asszony, ha megboszankogyik valakire, elmegy hozzá éccza- kának vadán a kúcs’-likon keresztül is, a mellire ül, s me’nyomja“. A kit meg akar rontani, elég annak, ha csak elmegy is mellette, vagy valami rongyot a földre hajit s az ember keresztül lép rajta. Némelyik még a szemivei is úgy megveri az embert, hogy holtra beteg lesz.

„Szegény ángyomat is — mondta egy palócz asszony — úgy tették semmire a rosszak.“

Ecczer, mikaó od’alá a zúgaó felett a fogásná’j a malaczot hajtotta haza felé, e’kkis galyba úgy megütte a jobb lábát, hogy attú’ fogvást mindé’ hibádzott, utóllyára bele is hótt.“

Az ily bűbájos asszonyok vagy férfiak szent György nap éjszakáján kimennek a szántóföldre, s ott kilencz borozdán keresztül „hamvas“-t (lepedőt) húzogatnak, hogy a mi harmat csak ott van, azt mind fölszedjék, odahaza aztán kicsavarják s porrá tört fűvel összekeverik és ha e keverékkel megkenik a tehén tőgyit, „soh’se adja a’lle többet a tejet.“ Hogy mely növényfajok használtatnak e keverékhez, nem sikerűit megtudnom, mert az egyedül a bűbájosok titka. Ha pedig e harmattal rozslisztből bo- dakot (pogácsát, vakarót) gyúrnak s azt a borjas tehén sójába reszelik, attól meg a tehén teje nagyon tejfeles lesz.

A palóczok babonás hite nagy hatalmat tulajdonit az ilyen bűbájosoknak, némelyiknek leadja a tehén a tejet, „ha tán meg vaóna veszve, úgy álylya neki, mint a teőke“, a másik meg, ha akarja, megfeji még a kútágast is vagy a kapufélfát. Hatalmukban áll magukat láthatatlanná tenni, vagy valamely állat alakjába rejtőzni. Átváltoznak leggyakrabban kutyává, macskává,

*) Bevezető rész szerzőnek a Magy. Orsz. Néprajzi Társaság ülésén felolvasott ezikkéböl.

gróf orosz tisztet a fenyitö törvényszék előtt bevádolta, s hogy a bíróság előtt a gróf Christophor örmény, ez pedig a felesége ellen emelt vádat a történtekért.

A sond powiatowj (kerületi törvényszék) ezek alapján a fenyitö ügyet folyamatba tette, s miután az Oroszországban fön- álló ukázok értelmében egy nemes ember és egy polgár vagy paraszt között felmerült panaszügyben az elővizsgálatot a rendőrhatóságnak kell teljesítenie, az előnyomozás megejtésével a capitän isprawnik (rendőrfőkapitány), és egy politsmester (rendőrtiszt) lőnek megbízva. Az illető felek és tanuk e vizsgáló bizottság előtt jelentek meg, mely a megejtett vizsgálatról fölvett jegyzőkönyveket, a vizsgálat befejezte után, a kerületi törvényszékhez terjesztette be, mire a törvényszék a végtárgyalás határnapját kitűzte.

Az oroszországi törvények szerint az ilyetén végtárgyalások, — mint nálunk is — nyilvánosak; minek folytán a kitűzött határnapon a tárgyalási terem csakhamar zsúfolásig megtölt minden rangú és rendű kiváncsi tömeggel. A nők azonban hiányoztak, miután az orosz társadalmi szokások nem engedik meg a nőknek, hogy bűnügyi tárgyalásokon részt vegyenek, kivéve, ha arra mint érdekelt felek vagy tanúk hivatalosan vannak megidézve.

Egyetlen nő azonban ott ült a vádlottak padján. Termete sugárkarcsű, s hajlékony vala, arezszine tiszta és átlátszó, „csupa téj és vér,“ mint az orosz példaszó tartja. Sötét szemei fénylettek, mint a tűz, de tekintetével találkozni sehogysem sükerült, miután szemeit szigorú makacssággal függeszté a földre, s csu-