Eger - hetilap, 1893
1893-05-02 / 18. szám
141 rögtönzését, melyeket a pohárköszöntők egész sora követett. Az ünnepélyen, melyhez hasonló fényű már rég nem volt városunkban, részt vett az Egerben és országszerte kiváló tekintélynek és népszerűségnek örvendő Okolicsányi-csalad több előkelő tagja. — Díszes menyekző folyt le a múlt kedden, f. april hó 25-én a délesti órákban a főszékesegyházban. Ekkor tartotta esküvőjét sárosfai Bittó Gyula, 60. sz. csász. és kir. Appelgyalogsorez- redbeli főhadnagy, az egri előkelő hölgykoszorú egy kedves-bájos virágával, a kiváló műveltségű kiskarándi Nánássy Mariska kisasszonynyal, özv. Nánássy Gyuláné úrnő leánykájával. Az egyházi szertartást ft. Bi dór esik Imre érseki udvari káplán teljesítette, ki az egyházi áldás után hatásos beszédben kívánt tartós, zavartalan boldogságot az uj párnak. Nászasszonyok voltak: Kolossy Gusztávné, és Kobza Lajosné úrnők, koszorúlányok: Nánássy Erzsiké, Kürthy Margit, Kolossy Ilonka és Olga kisasszonyok. Násznagyok: Nánássy Dezső m. kir. honvédhuszárszá- zados, és Kolossy Gusztáv ügyvéd; vőfélyek: Nánássy Mihály, m. kir. honvédhuszárhadnagy, és Danek Lajos, Appelgyalogezred- beli csász. és kir. főhadnagy. Az esküvőt, a díszes násznépen kívül, nagyszámú közönség nézte végig. — Nagy hadgyakorlatban vett részt házi ezredünk a múlt hét utóbbi napjaiban. Az ezrednek Egerben állomásozó zászlóaljai múlt april hó 27-én indultak el, teljes hadi fölszereléssel nagy menetgyakorlatban a borsodmegyei Sály községbe, hová a délután folyamán megérkezve, fölállították előőrseidet. Másnap, apr. hó 28-án jelentették az előőrsök az ellenség közeledését Miskolcz felől, mire az előőrsök visszavonultak, s az ütközet megkezdődött. Az érdekes maneuvreben, mely Albori tábornagy hadtestparancsnok, és Forstner tábornok dandárparancsnok jelenlétében ment végbe, — részt vettek: az 5-ik és 60-ik (Appel) gyalogezredek zászlóaljai, a 29-ik vadász-zászlóalj, a 12-ik huszár-ezred, s két ágyú-üteg. A mi házi ezredünk, és segédcsapatai, uralva a Miskolcz felé vezető magaslatokat, kitűnő hadállást foglaltak el, s erős küzdelem után az ellenséges csapatokat visszavonulásra kényszeritették. A diadalra következett rövid pihenés után, derék bakáink forceirozott menetben tértek haza porlepetten, a nap izgalmaitól s a fárasztó marstól ugyancsak kimerülve. De midőn a délesti órákban Egerbe megérkeztek, s az Eszterházy-téren az ezredparancsnok előtt elvonultak, e defiléenél bakáink úgy kihúzták magokat, mintha csak templom-parádéról jönnének. Azt is megemlitendőnek tartjuk, hogy házi ezredüuknek e maneuvreben részt vett összes legénységéből, daczára a 40 töltényes teljes hadi fölszerelésnek, s a szokatlan fáradalmaknak, — egynek sem történt legkisebb baja sem. — A hadgyakorlatban részt vett csapatok a gyakorló terep lakossága, úgy a közbirtokosság, valamint a köznép részéről is a legszívesebb és barátságosabb vendégszeretettel találkoztak. szél, mindenki tud újat. mondani a dolog felől; a legkétségbeeset- tebb helyzetben sinlődő nyomorúltak is, kevésbbé felhős arczczal, mosolyogva, ragyogó szemekkel hallgatják a váratlan gyógyulás meglepő részleteit, életük keservét megarauyozza az emberi élet éltető napja: a remény — s újúlt erővel, bizalommal, lelkesedéssel végezik a kúrát, s Kneipp egy emberfölötti lény alakját ölti fel szemeikben. Ne képzeljük pedig, hogy ily gyógyúlások ritkaság számba mennek Woerishofenbeu. Csak egy esetet említek fel, mely egy honfitársunkon történt meg s melynek élő tanúja vagyok magam is, s az 1892. év júliusában Woerishofenben időző összes honfitársaim. Egy H-val kezdődő nevű. körülbelől 70 éves, előkelő, gö- mörmegyei úri ember, ki — saját szavai szerint — 1843. óta oly süket volt, hogy nagy vadász léttére, saját fegyvere lövésének dörejét sem hallotta, már 6 hetet töltött Woe- rishofenben, a siker minden jele nélkül. Egy reggel, K. úr, egy velünk vis-á-vis lakó honfitársunk, örvendetes arczczal újságolja nekem, hogy az öreg H-nál ma nincs boldogabb ember a világon, — tegnap este óta hall! Siettünk őt felkeresni s a hir, — hála Istennek! — valónak bizonyúlt. A szó legteljesebb értelmében egészen jól hallott! A leghalkabb beszédet megértette, arcza a boldogság derűjétől ragyogott, szeme sugárzott az emberi hang nemes zenéjének hallatára s tudva, hogy a boldogság azon egyedüli bűvös tőke, mely minél többekkel osztjuk meg, annál nagyobb lesz: ki— A főgymnásiumi ifjúság „Vitkovics-köre“ múlt hó 30-án, vasárnap 10 órakor tartotta évzáró gyűlését. A kör elnöke ft. Török Konstant nyitotta meg a gyűlést beszédével, melyben megemlékezett az intézeti ifjúság leikes pártfogójáról, néhai Szvorényi Józsefről, ki, mint mondá, már csak egy szebb világból tekinthet az ifjúság munkásságára.“ Majd az egyes korok „haladását“ vázolván, intette az ifjúságot, hogy sohase törekedjék a korlátlan szabadságra, mert ennél nincs gonoszabb szabadság, ez az, mely a zsarnoki uralomra vezet. Az ifjúság lelkes éljenzései közt végezte beszédét, mely után a kör titkára tette meg évi jelentését. A titkári jelentésből kiemeljük a következőket: A kör tagjainak száma 81 volt és pedig: müködő- biráló 25, működő 11, pártoló 45. A kör tartott 21 rendes, 2 bizottsági és 1 rendkívüli gyűlést. A kör munkásságára vonatkozólag ; benyujtatatott a 14 pályadolgozaton kívül 114 dolgozat, melyből elfogadtatott 57. Az elfogadott müvek között van: 43 eredeti, 14 fordítás és pedig 39 verses, 18 prózai mű. Az eredeti verses müvek közöl műfajilag: 5 elegía, 13 dalféle, 5 óda, 2 hymnus, 2 emlékvers, epigramm, gnóma; 2 bölcselmi ének; 1 allegória, 1 dythiramb. Az eredeti prózai dolgozatok közöl: 2 elbeszélés, 1 komoly, 5 történelmi értekezés, 1 jellemrajz s 3 aest- hetikai fejtegetés. Az év folytában összesen 109 szavalatot hallgatott meg a kör. A titkári jelentés után a pénztárnok jelentése, majd a pályázatok eredményének kihirdetése s a jutalmak kiosztása következett. A kör ez évben 7 pályatételt tűzött ki: 1) Kívántatik egy szabadon választott tárgyú értekezés. Jutalma 1 db. arany. Érkezett 2 dolgozat. A nyertes Csuhaj Sándor VIII. o. tau. 2) Mennyiben függ össze a Zrinyiász a XIII. századi vallási és politikai viszonyokkal ? A beérkezett és jutalmazott mű szerzője: Kőrösy Pál VIII. oszt. tan. 3) „Raumer: „Tod der Stuart Maria“ ez. elbeszélés, fordítás némeből. A 2 pályázó közöl Lakner Joákhim vitte el a díjat. 4) Vergilius VI. könyvéből a „Misenus temetése“ és „Marcellus halála“ ez. fejezetek verses fordítása. Beérkezett 2 mű, nyertes: Márton János VII. o. tan. 5) Az élvezeti szerek befolyása a szervezetre (pl. szeszesitalok, dohány, kávé stb.) A beérkezett dolgozatot a bírálók nem találván kielégítőnek, e tétel meddő maradt. 6) a) Mit szenvedett hazánk a töröktől, mit a némettől? A beérkezett s jutalmat nyert mű szerzője Kőrösy Pál VIII. oszt. tan. b) A tudományok újjászületésének rövid, de jellemző leirása. Jutalma 2 db. arany. A beérkezett mű jutalmat nyert. Szerző: Pa ml ényi Gábor VIII. o. tan. 7) Szabadon választott költői elbeszélés v. ballada. Érkezett 3 ballada s 1 költ. elb. A jutalmat Kohanczó György VI. oszt. tan. dolgozata vitte el. Dicsérettel fogadtatott a Zsengetárba Szalay Pál VIII. o. tan. dolgozata. Ezenkívül, mint ez évben legjobb prózai mű, P ami ényi Gábor, VIII. o. tan. „A reformatio elterjedésének okai és rövid története Pázmányig“ ez. müve 1 db. 10 koronás arany jutalmat nyert. Ezután a versenyszavalatok következtek. A 8 versenyszavaló közöl jelentette, hogy most mái- sietni fog haza, hogy övéinek is részt adhasson boldogságából! Útra is kelt, mindjárt másnap reggel. * Gyermeteg kedélyű, idealista barátomnak — kire e fejezet elején hivatkoztam, — nagyon természetesen, történelmi hűséggel megírtam mindezeket, Levelemet e szavakkal zártam be: Ily ártatlan, nemes és gyöngéd szórakozásokban bővelkedik a fürdői élet Woerishofenben. Színházról, hangversenyteremről s „sálon és alcoveból álló lakásról“ — még álmodni sem tanácsos itt, mert ismerek a földön embereket, kiknek életök boldogsága elé, folytonosan álmaik emelnek akadályt. Ha ily csendes élvekben kedvét találja; ha néhány hétre el akarja magát temetni a léha és sivár élet mindent fölemésztő és elkoptató sietése elől, valahová, hol a csendélet zászlója lobog s hová nem hat el az u. n. civilisatio hervasztó számuma: — úgy jöjjön Woerishofenbe mielőbb, várni fogja egy 5—6 m2-nyi területű szó- bácska, melyben az ágy — a sok és fárasztó mozgás után — eléggé tűrhető alcove lesz, a 2—3 ingadozó szék és asztal pedig, a szalont fogja helyettesíteni. Hogy miként? — az felfogás dolga! Ide sem kellene talán jegyeznem, hogy az én barátom ezer mértföldnyire elkerülte Woerishofent! Hja, nem volt beteg! Woe- rishofen pedig egyedül a betegek fürdője! _________ Várady Gyula.
