Eger - hetilap, 1893
1893-04-25 / 17. szám
131 Ughou; gr. Festeticli Géza örökösei angol félvér-ménese Puszta- Árkin; gr. Károlyi Gyula örököseinek ménese Puszta-Nagyuton; Sváb Jakab és Bagi József gulyája Tisza-Ughon; gr. Károlyi Gyula örököseinek electoral-negretti juhászata Koinpolton. Mezőgazdasági iparvállalatok: Deutsch Ignácz és fia czukorgyára Hatvanban. Buzakeménvitö gyár: Kánitz Jenőé Egerben. Szeszgyárak (ipariak) Preszler Ferenczé Egerben ;Bogdán Józsefé Tévén, Zsigmondé, Schönfeld Lázár fiáé, Brack Ároné özv. Deutsh J. és fiáé Gyöngyösön. Mezőgazdasági szeszgyár: Zmeskal Zoltáné Nádujfalun. Ezeken kivül felsorolja a monográfia a Hevesmegye területén fönálló s működésben levő gőzmalmokat, melyeket lapunk, az „Eger“ már egy más alkalomból részletesen felsorolt. Mezőgazdasági hitelintézmény: Hevesmei gazdasági önsegélyző hitelszövetkezet. A mezőgazdasági hiteligények egyébkint a következő pénzintézeteknél keresnek kielégítést : Hevesmegyei takarékpénztár, Eger ; Egri takarékpénztár ; Gyöngyösi takarékpénztár, Takarék és hitelintézet; Bankrészvénytársaság; Hatvan-vidéki takarékpénztár Hatvan, Heves város és vidéke takarékpénztára Heves; Tisza-Füredi takarékpénztár. Mezőgazdasági czélokra alakult testületek: Hevesmegyei gazdasági egyesület; tagjainak száma 175; vagyona 5646 frt 16 kr. Tisza-Füreden három szakegyesület van: a gazdakör, a gyümölcsészeti és a kertészeti egylet. Egri szőlőszeti s borászati egylet. Egyéb mezőgazdasági intézmények: szőlészeti és borászati tanfolyam Egerben; közczélú szőlőtelepek: Egerben egy a szőlőszeti, egylet, egy a szőlőszeti s borászati tanfolyam kezelésében; ez utóbbi kezeli a Felső-Tárkány, Verpelét, Csány, Sár és Fancsalon levő telepeket; Gyöngyösön egy a városi tanács, egy a gazdasági egyesület kezelésében, Tisza- Füreden a gyümölcsészeti egylet kezelésében. Baktán, Sólymoson, Ecséden, Gyöngyös-Tarjánban, Hasznoson, Tisza-Igaron, Tisza- Szőllősön, Tisza-Örsön, Tisza-Örvényen, Taron, Erdőtelken a községi elöljáróság kezelésében. Fedeztetési állomások: Átány, Bekölcze, Besenyő, Bocs, Csány, Füzes-Abony. Gyöngyös, Heves, Hatvan, Kápolna, Kömlő, Lelesz, Makiár, Mező-Tárkány, Pétervásár, Poroszló, Pély, Recsk, Tarna-szent-Miklós, Tisza-Nána, Tisza-Füred, Tisza-Szöllős, Verpelét, Zaránk. . ______________ Még nem késő. Az országgyűlésnek idestova napirendre kerülő tárgyai közt a polgári házasságon kivül alig van tárgya, mely a társadalmat jobban érdekelhetné, mint a tanítói fizetések kérdése. A tanítóság azt kérte az államkormánytól, hogy 600 frt minimális fizetésben és ötödéves fizetési pótlékban részesüljön minden okleveles tanító Az orsz. közoktatási tanács kimutatása szerint ez az államnak (?) mintegy 4 millió kiadási emelkedést okozna. Nem kívánjuk részletezni ama módozatot, mely az illetékes egyéneket e magas számhoz juttatta, hanem csodálkozásunkat kell kifejezni a felett, hogy mikor a hivatalszolgák és más alkalmazottak fizetésrendezéséről volt szó: akkor soha sem hangoztatták oly elszörnyedéssel a végösszegeket, mint épen a tanítóknál ! Hát tehet a magyar tanítóság arról, hogy soraiban ezrek és ezrek 300 írtnál kevesebb fizetésen nyomorganak? És tehet az egyes tanító arról, hogy ezer meg ezer tanítóra van szükség? Adjunk hálát az Istennek, hogy nemzetünk szaporodása egy-egy újabb iskola állítását teszi szükségessé. Most tehát a tanítókat az fenyegeti, hogy mivel sokan vannak, hát egyik sem fog részesülni a kért és remélt jobb sorsban, legfeljebb a 300 írton aluli fizetésitek ha nyernek valamit. Hozzá még egy téves felfogás kezd lábrakapni, különösen a központon és befolyásos egyének közt. Az ugyanis, hogy a tanító mellékkeresetekkel biztosítsa megélhetését. Tévesnek és helytelennek kell mondanunk ezt az eszmét, mert hiszen ha a tanítók nem szentelhetik egész erejüket és idejüket az iskolának: annak a káros következményeit a társadalom fogja elszenvedni. Á tanítók azt megtehetik, hogy privát munkákat vállalnak, gazdálkodással, kéziiparral vagy egyébbel foglalkoznak s ez ő rájuk hasznos is lehet, de a megosztott figyelem, a megosztott erő nem fog aztán az iskolában olyan eredményt elérni, mint kellene. És a bajt az növeli, hogy a tanításban ez a különbség nem fog meglátszani a laikus előtt. A leczkéket a gyermekek jól elvégezhetik, de az értelmi képzés, a tanítás legfontosabb kelléke, hátramaradhat a nélkül, hogy a tanítót vádolni lehetne. A tanító munkája csak úgy üdvös, ha egész erővel, lelkes buzgósággal és kedvvel hajtatik végre. Ha a tanítókat a silány anyagi helyzet által elkedvetlenítjük, vagy őket a tanításon kivül egyéb munkára utaljuk, ne csodálkozzunk rajta, ha a pályájok iránti lelkesedésük lelohad, ha az anyagi bojok őket elkedvetlenítik s utóvégre csak a köteles gépies munkát végzik el. Jutott-e valaha valakinek eszébe azt kívánni, hogy a járás- bírók vag.v törvényszéki tisztviselők hivataluk mellett susztersé- get, kosárfonást, ügynökséget vagy handléságot viseljenek a megélhetés czéljából? Ugyebár szinte nevetséges kívánság! A tanítókat pedig efféle mellékkeresetre kezdik utalni. Kiszámíthatatlan kár és baj forrása lehet a tanitók hovatovább terjedő elégedetlensége, mely a méltatlan semmibevevés miatt mármár az elkeseredésig fokozódik. csodaszerű lényt, — kinek keresésére, ismét nyakába fogja venni a világot, a jövő nyáron át. A házasság eme szeretetreméltó Child Heroldja, az elmúlt nyarat szintén Woerishofenben óhajtotta tölteni és igy ir: „Idegeimnek szükségük van a világhírű Gussokra és Wic- kelekre. Emellett körül akarok Woerishofenben, mely ma egyike a legemlegetettebb gyógyhelyeknek, tekinteni. Torkig vagyok a gólyalábű, unalmas, ásitozó angolokkal, kikbe az ember nyárszakán mindenütt megbotlik; zsidó bankárnék, „érdekes“ szalma özvegyek, problematikus orosz herczegnők és más efajta henyélő és hivalgó népség, mindenütt van a világon. Azt hiszem, Woerishofenben más typusokra fogok találni.“ Levelét azzal fejezi be, hogy gondoskodjam számára egy szalon és egy hálószobából álló lakásról, „lehetőleg a színház közelében.“ Az én ismerősömnek, — nagyon természetesen, — színét sem látta Woerishofen. Kértem őt, hogy kerülje el messzire ezt, ha derűs, kényelemhez szokott egyéniségét a legveszedelmesebb metamorphosis- nak kitenni nem akarja. Mielőtt kibontaná szárnyait, hogy röpülve üldözze azon csábos, igéző képeket, melyekkel dús képzelőereje Woerishofent benépesité, kértem, hogy hallgasson reám. Woerishofen, minden inkább, mint élvezeti fürdőhely, a szó modern értelme szerint. Elmondjam, hogy kikből áll a fürdő vendégek zöme ? Lerajzoljam azt a kedves képet, melyet a Kneippolók ezernyi tömege alkot Woerishofenben ? Nos, itt az emberiség minden nyomora, minden szenvedése, feltalálható. Vakok és bénák, púposok és nyomorékok, aszthmások és sápkórosak. Az egyiket halálos idegbaja hozta ide, a másikat idehozták melancholíkus töprengései, vagy „sajátszerű“ eszméi miatt. Az mankón jár, ez nagy fáradsággal biczeg végig az útczán. E fiatal, viruló leánynak epileptikus rohamai vannak, amaz vitusz- tánczban szenved. Ah, a betegség könyörtelen és udvariatlan. Nem ismer társadalmi és nemi előjogokat! A gyógyhely egyik halálosan unatkozó Céladonja beszélte, hogy valamelyik reggel, egy junói termetű „blondine“ vonta magára figyelmét, ki hófehér lábait fü- röszté, a virágzó rét harmatos bársonyán. Kíváncsian ment hozzá közelebb és elszörnyedve látta, hogy Dulcineájának agyag-álarca van, lupusz ellen! Kénytelen voltam végül barátomnak utólsó ábrándját is eloszlatni, a színházak, hangversenytermek és „a szalon s háló szobából álló lakások“ felől. Mindez Woerishofenben egyszerűen — nincs. Angol comforthoz szokott szibaritái a szárazulatnak, kiknek finom lépései az elektront fényétől sugárzó termek süppedő szőnyegéhez szoktak, — megismerkednek Woerishofenben a kieső r búit mosdó-edényekkel, a háromlábú, biczegő székekkel s a szekr ény e k k e 1, melyeknek kulcsa elveszett vagy sohasem volt. Az én, naponkint való 3 márkás szobám, azért volt kiváló becsben előttem, mert tanuló koromnak legkevésbbé kényelmes, tehát legkedvesebb emlékű idejét juttatá eszembe. Woerishofen falu maradt, bár gyógyhelylyé avánszírozott; s ami kevés szórakozást nyújt, mint gyógyhely, annak is nagyon falusias zamata van. A kúra képezi egyszersmind a szórakozások javarészét is; hiszen a leöntések sétákkal járnak, e sétából kirándulás lesz, a kirándulások, pedig vagy a vidék egyik elbájoló pontjával, vagy
