Eger - hetilap, 1893

1893-04-25 / 17. szám

182 Valóban eljött az ideje, hogy a társadalom vegye kezébe ezt az ügyet, valóban nagyon kívánatos, hogy minden családfő latba vesse erkölcsi súlyát s igyekezzék odahatni, hogy mint a polgári házasság kérdését a társadalom magáévá tette: úgy a tanítók érdekében is iskolaszékek, községi és megyei hatóságok rábírni igtekezzenek az orsz. képviselőket, hogy a tanítók kér­vénye szerint a 600 frt fizetési minimumot és ötödéves pótlékot elfogadják. Kérjük a befolyásos egyéneket, hogy a küszöbön levő or- szágg.vülési tárgyalás előtt még tegyék meg a tehetőt a tanítók, a tanügy, a társadalom és közmivelődés érdekében! Még nem késő, sőt itt az alkalmas pillanat! Oszággyűlési képviselőinktől s a társadalomtól függ, hogy az uj törvény mél­tányos volta jóvá tegye mindazt, ami méltatlanságot a tanítók eddig szenvedtek, s ha már az országos törvény az irodaszolgák részére is megadta a méltányos fizetést: ne tagadja meg azt a tanítóktól sem. Városokban még tűrhető a tanító helyzete, de az ötödéves pótlék itt is feltétlenül kívánatos s a csekélyebb fizetésű állomá­sok 600 írtra legalább is emelendők, azonban a városok értelmi­ségének kell a falukon és tanyákon nyomorgó tanítók érdekében is föllépni. Tegyük meg, hiszen a dolog csak jóakaratot kíván tőlünk, nem anyagi áldozatot V. Különfélék. — Samassa József dr. egri érsek ő exja f. hó 13-án Würz- burgba utazott Leibe dr. hires speeziálista orvos tanácsát kikérni. — Homan Ottó dr., kir. tanácsos, budapest-tankerületi kir. főigazgató ő nsga az egri középiskolák hivatalos meglátogatása czéljából a múlt pénteken, f. april hó 21-én a déli vonattal, Gyöngyösről, hol ő nsga szintén hivatalos iskolalátogatáson volt, — városunkba érkezett. Kir. főigazgató ő nsgálioz ezúttal huza­mosabb ideig lesz szerencsénk, miután négy egri középiskola, ne­vezetesen a cist. r. katli. főgymnásium, a kir. állami alreáliskola, a rom. kath. firanitó s nő-tanitó képző intézetek behatóbb hiva­talos meglátogatásán kívül, mint halljuk, az egri kir. állami reál­iskola tovább fejlesztése érdekében a városi hatósággal is kíván tárgyalásokat folytatni. Kir. főigazgató ő nsga ezúttal is a ft. cisterci rendliáz meghívott, s szokott szívességgel fogadott vendége. — A májusi ajtatosság az angol-kisasszonyok kápolnájában jövő vasárnap, vagyis aprít 30-án d. u. 5 órakor veszi kezdetét. A sz. beszédeket, — de csupán vasár- és ünnepnapokon — főt. Zombory Béla papnöv. lelki igazgató fogja tartani. — Az irgal­a népszokások valamelyikével, vagy a szomszédos falvak érdekes részleteivel isnertetnek meg. Sétálva járjuk be, rózsaszínű hajna­lon, a gyöngyharmatos, vagy dérlepett füvet, sétálva tapossuk a vizet, minden sétával jár itt, kivévén az étkezés rövid pár óráját. Ám, ha a nyári, utazó-művészek valamelyike Woeris- hofenbe vetődik, mily lázas érdeklődés tárgyává lesz itt, hol ha sok minden megváltozik is az emberben, de a változatosság haj- hászata, éppen azért, mert nem változik, nagyon is ősi tulajdo­nunknak bizonyul. Egy reggel öles plakátok hirdették: Concerte der un­garischen Nationa 1-Kapelle Oláh Pali und Yayda Joscef, (sic!) aus Steinamanger. A szombathelyi czigányok, mert ők képezték ezen „magyar nemzeti zenekart,“, 2-3 nap múlva valóban megérkeztek s két este muzsikáltak a Hotel Urban c. fogadó nagy éttermében. Hiába, Liszt Ferencz és Bertha Sándor, sőt Fenyvesy Ferencz ellenére is, ezek a barna bőrű fiúk maradnak a ma­gyar zene interpretálói a külföld előtt. Páratlan látvány volt az, ott a füstös, sör-párás nagy étte­remben. A 14 tagú czigánybanda, fekete, gazdag, arany-újtásos egyen-ruhájában, muzsikált egy eszeveszett társaságnak, mely a világ minden nyelvén és modorában iparkodott kif-jezést adni elragadtatásának. Midőn az angol tapsolt és „hip-hip hurráh-zott,“ — akkor nem lehet azt leírni, mit csinált, a franczia! Különösen a czimbalom keltett általános feltűnést. Össze­tévesztették a zongorával, s keresték a zongorát. A piészek kö­zött tolongás volt az emelvény körül, mindenki látni akarta ezt az ördöngos hangszert. Az impresszárió engedett végre az álta­mas-uénikék templomában ugyanez ajtatosság alkalmával főt. dr. Bartalos Gyula főtempl. s. igazgató fog szónokolni. — Parthay Géza, országos baromfi-tenyésztési felügyelő, a múlt pénteken, f. apr. hó 2L-én városunkban megjelent, hogy itt eleve hirdetett előadását a baromfitenyésztés fontosságáról, s mai előhaladott álláspontjáról a város közháza nagy termében meg­tartsa. Az előadás azonban, részvéthiány miatt, nem vala meg­tartható, miután városunk polgársága a küszöbön állott városi képvise'ő-választások előzetes izgalmaival volt elfoglalva. -Par­thay felügyelő ur ennek folytán azt határozta, hogy előadását a jövő máj. hó valamelyik napján fogja városunkban a kijelölt helyen megtartani, melynek idejéről, valamint nagy érdekű s fontosságú tárgyáról is idejekorán fogjuk t. közönségünket értesíteni, valamint ez úttal tisztelettel fölhívni, hogy saját jól felfogott érdekükben is e jelentőségteljes előadáson minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. — Gyászhir. Samassa Adolf, köztiszteletben állott pol­gártársunk, ki csak nem rég költözött át családjával együtt Egerből Budapestre, életének 57-ik, boldog házasságának 29-ik évében, rövid szenvedés, és a halotti szentségek ájtatos fölvétele után, f. aprilhó 17-én Budapesten elhunyt. A boldogult temetése ugyanott, a budai várbeli előkelő közönség részvéte mellett, f. apr. hó 19-én, díszes egyházi gyászszertartással ment végbe. Az engesztelő szentmise áldozat pedig az elhunyt lelki üdvéért, f. april hó 20-án regg. 10 órakor a budavári helyőrségi templom­ban mulattatott be az Urnák. A boldogultban Samassa József dr. egri érsek ő exja, és Samassa János egri érsekuradalmi jó­szágkormányzó szerető testvérüket, — özv. Samassa Adolfné, szül. Steclmer Paulina, a szeretett férjet, Samassa Adolf dr., Sa- massa Berta, Samassa Aurél, valamint Samassa Adolfné Désy Annie, és Samassa Margitka, a legjobb atya, s illetve após és nagyapa elvesztését gyászolják. — Nagy hangverseny. Az egri koszorús dalkör, mely min­denkor ott. van sükerdus tevékenységével, hol a hazai közműve­lődés előmozdításáról, vagy a jótékonyság gyakorlásáról van szó, — az utóbbi időkben hazánk több városai- s községeiben pusztí­tott tűzvész által károsultak fölsegéllésére, a jövő szomba­ton, f. é. april hó 29-én, a törzskaszinó nagy termében, az újonnan alakult egri női énekkar, valamint özv. P o ko r ny né, sz. Pfeiffer Irma úrnő, és Eliássy Ida urhölgy, nem kü­lönben az egri csász. és kir. helyőrség zenekarának szives közreműködésével, tánczvigalommal egybekötött nagyobb szabású hangversenyt fog rendezni, a következő igen érdekes és változa­tos műsorral: I. Rész. 1. Nyitány. Játsza a katonai zenekar. 2. Prolog. Irta Szapáry József. Szavalja Minczér Ist­ván. 3. „Varázséj“ Storclitól. Előadja az egri dalkör. 4. a) Tavaszi dal Gounodtól; ti) „Szeretlek“, Griegtől, c) „Kék sze­mek" Lassentol. Zongorakiséret mellett énekli özv. Pokorny­lános kíváncsiságnak s a fiatal czimbalmos, igazi bravúrral elját­szott nehány magyar nótát, s az „Ob ich dich liehe“ kezdetű dalt. Valamelyik müncheni újságból kijegyeztem e concerte recen- siójának néhány sorát, ime: „Die Concerte, dérén brillante Leistungen Alles entzückte. .. In der That, kann man Schöneres nimmer hören .... Der Zudrang zu diesen Eliteconcerten war ein enormer, der Beifall ein stürmischer ... etc . . etc . .“ Az elragadtatás ama szokatlan nyilvánulása, melylyel nálunk az „Ei Uclinem“ énekkara, (Szlavianszkij Agrenewéket értem) ta­lálkozott: szellő-suttogás volt, a tetszés eme zivatarához képest. Egy asztal volt csak csendes. Az, amelynél mi ültünk, ma­gyarok. Tekintetünk attdalogva merült bele a terem füstös leve­gőjébe, lelkünk átröpült az Alpeseken, oda a róna mélyére s elmerengtünk a csillagon, mely lehúllott az égről és a halász- legényen, ki „Tisza partján, kis kunyhóban lakozik.“ Ezekben a szilaj, dévajkodó és bánatos hangokban, a puszta szellője és költé­szete suhant végig lelkűnkön, itt az idegenben. Hogy a czigányzene mily tüz-folyam a németek csendes, derült, kedélyes muzsikájához képest, néhány napra ezután tapasz­taltam abból a hűvös, közönyös fogadtatásból, melyben ugyanezen társaság, egy igazán művészi ensemble-t, az „Oberammergauer Original-Jodler und S-huhplattler“ ének és zenekart részesítette. Velők volt p^dig a „Wer d eu fel ser Singvögel,“ egy való­ban csodálatraméltó magas hangokkal bitó alaäui leány is, de a legobligátabb tapsokon kívül, semmi valódi lelkesedést nem tud­tak ébreszteni. Óh, pedig mily bűbájos volt a havasok üde, napsugaras köl­tészete, mely dalaik felett tiszta, szeplőtelen mosolyával lebegett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom