Eger - hetilap, 1892

1892-05-24 / 21. szám

164

tisztelte volna az Istenben megboldogultat városunkban és megye- szerte mindenki, s most, midőn a kegyeletes megemlékezés szomorú kötelességét teljesítjük, lelki egyéniségének hű képét akarnánk adni, akkor egy édes anyát, az anyai szív összes magasztos erényeivel, egy honszerelemtől áthatott magyar nőt, a dicsőbb múltnak, amidőn az erkölcsi-jellem szeplőtlensége, és eszményi tökélye férfiak és nők közt gyakrabban feltalálható volt mint sivár jelenünkben, e múltnak erényeit magában összpontosító nőt kellene rajzolnunk, az agg-kornak tiszteletre indító és megnyerő vonásaival, s előttünk állna az ő tisztes, nemes alakja. Akik ismerté k a boldogultál, azok csodálták kristály-tiszta női jellemét, melynek legfőbb eleme a szeretettel párosult igazságosság és végtelen becsületesség volt, e két elemen engedvén átszüremleni mindig az emberek és tények felől alkotott ítéletét; csodálták nemes jó szivét, mely amily erős tudott lenni a megpróbáltatások napjain, ép oly könnyen megindult, szánalomra, részvétre gerjedt mások szerencsétlensége láttára. Városunk müveit hölgyközönségének egyik legtiszteltebb, s általánosan kedvelt alakja volt épen ezen egész egyéniségén visszatükröződött tulajdonságainál fogva. — Mi hogyan emlékezzünk meg róla? Édes anya volt és honleány. Aki drága hazánknak, kisded nemzetünknek egyetlen hasznos tagot ad akár a reális munka, akár az eszmék ápolása terére; aki egyetlen magyar-szülöttben meg tudja jegeczi- teni a honszerelem, a nemzeti eszmékért való rajongás gyémántjait, aki a társadalomnak egyetlen, az önzés Sárából magasra kiemelkedni, s a közért lelkesedni tudó egyént nevel az anyai szeretet nagy hatalmával, már az tiszteletet érdemel. Épen ilynemű érdemeinél fogva teljes tiszteletünket bírta a megboldogult mint jó édesanya, s a hazáért és nemzeti eszmékért való lelkesedéséért mint honleány. Hogy a sok közül egyetlent kiemeljünk, az ő leikéből pattant ki azon szikra egy másikba, s élesztetett gondos kezekkel általa meleg lánggá, mely lelkesülés az Emkének ezreket tudott összehozni a nemzeti eszme szolgálatára. — — Az Alkotó a kegyelem egyik adományával, hosszú élettel áldotta meg, az emberi élet utolsó határköveinél járt már, tehát csak az embernek kikerülhetlen, szomorú végzete teljesült be rajta is; — épen azért nem jött megrendítő, romboló hatással csendes halálának hire; de akit sze- retetünkkel ölelünk körül, attól fájó szívvel veszünk búcsút az életben is, — mennyivel inkább igy akkor az utolsó búcsút!! A kegyeletnek borongó, szelíd emlékezete lebegjen a jó édesanya és nemeslelkű honleány fölött! — — — — — Temetésén a rósz idő ellenére is nagy előkelő közönség jelent meg. Az

az ifjakat is elragadta a hazaszeretet tüze, s igy szóltak:

— Most nem békeprófétákra van szüksége a honnak, tehát indúljunk oltárára tenni mindenünket azaz ifjú életünket!

És 6 váradi, 5 szatmári kispap mindjárt beállott a honvédséghez, a hol Fr. Josephus rövid idő múlva főhadnagyságig vitte föl s aranyruhás honvédtiszt lett a csak nem rég reverendát viselő kispapból.

Mezőkeresztesen (Biharmegye) volt plébános Fr. Josephus, kinek akkori patronusa Lipovniczky István, váradi püspök volt. Egyszer eszébe ötlött Fr. Josephusnak, hogy ideje volna már tisztelegni a kegyúr, püspök előtt. Be is ment Váradra, s püspökatyjánál találta ennek régi jó barátját, Rendek József esztergomi kanonokot, ki tetőtől talpig becsületes, jó magyar ember volt.

— No Józsi, mondá barátjának a püspök, te hites tót vagy; most hát kedvedre kibeszélheted magad ezzel a fráterrel a lingua angelicán et non blasphemicán, minővé a mi szép magyar nyelvünket aljasitották ... Ez a papom 12 évig volt bihácsi tót plébános.

E biztatásra Rendek aztán igy szólította meg Fr. Josephust:

— Parlevn poszlovenszki ?

De e megszólításhoz mindjárt hozzá tette:

— Ennél úgyse tudok többet tótul.

A fráter pedig ráfelelte:

— Én pedig — hála Istennek! — ennyit se tudok belőle.

*

Bihácsnak Geszt, a Tisza Kálmán faluja, az egyik filiája. Mikor Tisza Kálmán még a balközépnek volt pártvezére, sokan megfordűltak nála, többek közt sógora, Odeschalchi herczeg is. De ott volt a szalontai egyik jegyző is, ki eleven herczeget nem — csak pingálva — látván életében, a szintén jelenlevő Fr. Josephust kérte meg, hogy mutassa meg neki a herczeget, hadd csodálkozza ki magát.

egri dalkör is sietett leróni a kegyelet adóját, s kifejezni, hogy melegen szeretett diszelnökének: Kapácsy Dezsőnek fájdalmában őszintén osztozik, testületileg megjelenvén és igazi érzéssel énekelvén el gyászdalait, úgy a ravatalnál, mint a sirkertben. A koporsót gyönyörű koszorúk borították, melyeket a gyermeki és rokoni szeretet helyezett az eltávozó mellé.

— Köszönet-nyilvánítás. Mindazon nemes lelküeknek, kik forrón szeretett édes, jó anyánk: özv. Kapácsy Ferenczné: Csiky Amália földi maradványa elhantolásánál, előttünk végtelen becsű részvétüknek megjelenésük által kifejezést adtak, legmélyebb kösz ö netünk e t nyilvánítjuk; de legkiválóbban mély hálaérzetre kötelezetteknek érezzük magunkat az egri Dalkörrel szemben, mely dús érdemkoszorújába ismét egy újabb babérlevelet tűzött fáradságot nem ismerő áldozatkészsége s művészi előadása által, melylyel feledhetetlen jó anyánk gyászünnepélyét szivet, lelket mélyen meghatva, emelni kegyes volt. Eger, 1892-iki tavaszutó

19-én. Kapácsy Dezső, Amália, Etelka (Eugénia) József és Gabriella.

— „Petheö József költeményei,“ czim alatt közelebbről sajtó alá kerülnek ft. Petheő József mándoki plébános, derák poétánknak, s lapunk szorgalmas, tehetséges munkatársának összegyűjtött versei. Ezek közöl a lapunkban időnkint megjelent több igen csinos és hangulatteljes költeményt ismernek t. olvasóink, s a kedvező fogadtatás után ítélve, melyben részesültek, teljes a reményünk, hogy a szerző közelebbről szétküldendő előfizetési felhívása megfelelő pártolásban fog részesülni.

— Megyei rendkívüli közgyűlés. Hevesvármegye a jövő pént teken, f. máj. hó 27-én délelőtti 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyak: 1. Az 1893—94 évi közmunka-előirányzat alapján képezendő úthálózat iránt teendő javaslat előterjesztése az alispán által. 2. A főispáni hivatalos helyiség bebutorzása, s a főispáni lakást környező terület parkozása. 3. A gyöngyösi sóház- épület iskolai helyiségekké átalakítása.

— Esküvő. F. hó 14-én déli 12 órakor vezette oltárhoz Stephan ovszky Ernő, városunk egyik derék tisztviselője Thóber Sándor egri főkáptalani erdőtisztnek, városunkban is előnyösen ismert kedves és bájos leánykáját, Ilonkát. Az esketést, mely Bátorban a nagy számú rokonság és szép közönség részvéte mellett ment végbe, a menyasszony nagybátyja, nagyságos és főtisztelendő Koncz Menyhért jász-berényi prépost-plébános ur végezte, ki ez alkalomból a fiatal párhoz igen sükerűlt alkalmi beszédet tartott. Az esketést az örömapa lakásán vig lakoma követte, mely a késő esteli órákban ért véget.

Ekkor Fr. Josephus karon fogta a jegyzőt, s odavezetve a herczeg elé, s imigyen szónokolt:

— Engedje meg herczegséged, hogy megbámúlja közelebbről ez a peleskei nótárius, a ki életében még nem látott eleven herczeget.

*

Egy alkalommal az egri érsek Kun-Szentmártonban bérmált ; itt volt Fráter Josephus is, mint a plébánosnak egyik sziv- beli barátja. Az érsekkel volt ekkor egyik udvari papja is, ki mint theologiae doctor nem régiben került haza Becsből. A megyés főpásztor tréfás czélzással mondá ezen udvari papjáról:

— Ni, hogy tartja magát most a doktor, pedig mikor a csávában volt, rimánkodott, hogy húzzam ki belőle pénzzel. (Megjegyzendő, hogy a tudorrá avatás tudvalevőleg némi költséggel jár, melyet az illető egyházmegye szokott fodözni.)

De aztán hozzátette az érsek:

— No de, ne mondjunk ilyet, mert ez az idegen pap úr majd azt gondolhatja, hogy az egri doktorokat pénzen veszszük Becsben.

Fr. J.-nak nem volt ínyére az idegen jelző, s azért a természetéből folyó nyíltsággal ily megjegyzést tett:

— Kegyelmes Úr! idegen nem vagyok, csak szomszéd paptárs, mert unius ejusdemque corporis mystici membra sumus, etsi terrarum suarum dioecesiumque liminibus avulsi, — cujus caput Christus est, ergo in illő, in fide catholica et fidelitate Romana uniti et conjuncti.

Erre aztán T. S. plébános is megszólalt, mondván:

— Kegyelmes Uram! annyira nem idegen e kedves szomszédom — Ér. J. akkor szentandrási plébános volt, — hanem édes jó testvérem, hogy 23 év óta nem lévén itt bérmálás, tízezernyi hívem előkészítésére két hétig káplánját adta ide, három hétig pedig maga jött segítségemre. Isten áldja is meg ötét érte!

1