Eger - hetilap, 1892
1892-05-24 / 21. szám
165 — A megyei szabályrendeletek összegyűjtve a nyomdából kikerültek ; ezen szabályrendeletek a megye-bizottsági tagok által, a nyomatási árban vagyis: példányonkint 1 frt 55 krért megszerezhetők. — Az egri főszékesegyház karnagyi állására, f. hó 20-áig, mint záros határidőig összesen 24 pályázó jelentkezett. Ezek között 12 van olyan, kik ez idő szerint Magyarországban működnek karmesteri, vagy zenetanári minőségben, de köztök csak 5 — 6 magyar születésű. A többi 12 úgy származására, valamint működésére nézve is idegen országbeli. A hazánkban működő idegen származásúak közöl is többen bírják már a magyar nyelvet. Az egri mélt. főkáptalan, hir szerint, ez utóbbiak közöl fogja a kandidátusokat kijelölni, s e jelöltek közöl a legkompetensebbet az egri főszékesegyház karmesteri állására megválasztani. Fáma azt is rebesgeti, hogy ez állás elnyerésére Lányi Ernő székesfehérvári székesegyházi karmesternek vannak legtöbb chance-ai. — Zsasskovszky Károly az egri főszékesegyház organistája, s ideigl. karmestere nem pályázott. — A koronázási jubileum. I. Ferencz József dicsőségesen uralkodó királyunk megkoronáztatásának, s egyszersmind a magyar alkotmány helyreállításának 25 éves évfordulóját a f. évi jun. 8-án, s a megelőző napokon az ország metropolisa, Budapest, köztudomásúlag a magyar nemzethez, s hazánk fővárosához méltó fénynyel és pompával kívánja megünnepelni. Ez ünnepségek programmja, minőhöz hasonlót rég látott Magyarország, de sőt a vén Európa is, — már összes részleteiben meg van állapítva, s miután tudomásunk van róla, hogy ez ünnepségek megszemlélésére városunkból is számosán készülnek a fővárosba, e fülrán- duló t. polgártársaink tájékozódására közöljük az ünnepségek programmját egész terjedelmében. Az ünnepélyességek már f. é. junius hó 6-án hétfőn megkezdődnek. E napon délut. 3 órakor érkezik meg királyunk ő felsége Budapestre, s a magyar kir. államvasutak északi pályaházánál lesz ünnepi fogadtatása rendkívüli fénynyel. Ezt követi a nagyszerű bevonulás a Teréz-köruton, Andrássy- és Fürdő-utczákon, továbbá a lánczhidon s az Albrecht-uton föl a budavárbeli királyi palotába az urlova- sok fényes bandériumának vezetése, s a főúri diszfogatok részvéte mellett. Esti 7 órakor ünnepi díszelőadás a nemzeti színházban. Esti 9 órakor fáklyás-menet, mely a városháztérről indul, s az eskütéren, a Ferencz-József-korzón, lánczhidon s Albrecht- uton át vonul a királyi palota elé, hol a budapesti egyesült dalegyletek serenádot reudezuek. Junius 7-éu, kedden este lesz a főváros ünnepi kivilágitása, nagyszerű tűzijátékkal kapcsolatban, mely három helyen: a lánczhidon, a Gellérthegyen és a dunai hajókon fog kigyulni. Junius 8-án, szerdán, mint a koronázás jubiláris évfordulóján, délelőtti 10 órakor ünnepi hálaadó istentisztelet a budai helyőrségi templomban; déli 12 órakor a királyi palotában ő felsége által fogadtatása az üdvözlő küldöttségeknek, s testületeknek. Ez alkalommal a következő legkiválóbb testületek fognak király ő felsége előtt tisztelegni: a magyar főrendi ház, s a magyar képviselőház, elnökeik vezetése mellett; a törvényhatóságok összes küldöttségei a ministerelnök vezetése mellett; Budapest főváros küldöttsége, élén a főpolgármesterrel. Délutáni 3 órakor népünnepek, a vérmezőn, a városmajorban, s a városligetben. Esti félnyolcz órakor díszelőadások a magy. kir. operaházban, s a nemzeti színházban. Junius 9-én, csütörtökön királyi diszestély a budai kir. palotában. — A jubiláris ünnepségek egyik kiválóbb részlete lesz kétségkivül ama dal estély, melyet a hírneves budai dalárda készül tartani királyunk ő felsége tiszteletére a budai kir. palota udvarán, Selley karmesterük vezetése mellett. A budai dalárda ez alkalommal a következő férfi-négyeseket fogja előadni: 1. Üdvözlő dal. Szövege Vidortól, dallama Serlytől. 2. Dal, szövege és dallama Ernő szász herczegtől. 3. Hymnusz. Erkeltől. — A város kivilágítására nagyszerű előkészületek folynak. Különös fényben fognak ragyogni: a nemzeti színház, a népszínház, és az operaház. A Svábhegyen és a Széclienyihegyen örömtüzek fognak gyuj- tatni. A kivilágítást ő felsége is meg fogja szemlélni, se czélból a főváros főbb utczáin s téréin végig fog kocsizni. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) Az előrehaladott évadhoz aránylag csökken heti vasárainkon a terménybehozatal is, mig ellenben a szomszédos állomásokon nagy mennyiségű terményárú vár eladásra, mely azonban csekély vételkedvvel találkozik. Legutóbb jelzett áraink: t. búza: 7.60—8.20; rozs és kétszeres 6.80—7.20; árpa 4.80— 5.60; kukoricza 4.40—4.60; zab 5—5.20 mmkint. Nyílt levél az „Eger“ szerkesztőjéhez! No, kedves szerkesztőm, önt ugyancsak megdóczeálta „egy könyvbarát“, azért a vakmerőségéért, hogy szerény kis reklámközleményemet, melyben a nálunk imént megtelepedett Blay könyvkereskedőt, fiatal, szorgalmas földin két, s üzletét városunk művelt közönségének pártoló figyelmébe ajánlani bátorkodtam, — kérésemre a hírek közé fölvenni szíveskedett. Ez a „tele pofával, s recsegő magas tenorral elkántált leczke“ üdvös tanulságul szolgálhat önnek, hogy jövőre minden reklám, sőt minden kritika közlésétől is őrizkedjék, máskülönben ugyancsak meggyűlik a baja a könyv- és egyéb fajta barátok „förm ed vénye ivei.“ Ki ne merje tehát Írni az újságában jövőre, hogy péld. a „Disznófőben“ pompás sör kapható; mert rögtön eléáll egy „sör bar át“, aki rá fogja az ön fejére olvasni, hogy saját tapasztalása szerint sokkal jobb a Zsófié. — Meg ne próbálja azt Írni a színi kritikában, hogy Bájfalvy Isaura k. a. operett-énekesnőnek kitűnő hangja van, mert rögtön előrukkal egy „soub- rette-barát,“ aki svarcz auf weisz kimutatja, hogya Bájfalvy hangja valóságos macska-nyávogás, kornyikálás a Kecstelly Palmira remek hangjához képest stb. Ha az „egy könyvbarát“ ékes nyelvének stílusát kedvem volna követni, erős gyanúba foghatnám, hogy eőkemét is bizonyos szép szemek pislangatása tette ezúttal Orlando furioso-vá, ki levetve tisztes tógáját, foltos kothurnust ölt, piszkafát ragad a kezébe, s vékony dongáit imigyen fölfegyverezve, római gladiátornak képzeli magát, s meghambamborodott lágyvelejének lomtárából tücsköt-bogarat összehadarva ront — az én nagy bűnömért — a szerkesztő urnák. De hát én azt nem teszem, mert én jól ismerem az én emberemet, — még ha arszlán-bőrbe bújik is, — akiről tudom, hogy igen jámbor és békés természetű, s azonkívül könyvekkel is foglalkozó úri ember, valamig szív- és elmebéli epileptikus rohamok nem háborgatják. E helyett rátérek magára a dolog érdemére. Az „egy könyvbarát“ úgy látszik, legjobban sajogja rövid közleményem azon passusát, melyben az uj könyvkereskedőnek megbízhatóságát emelem ki, s azt állítom, hogy „főleg az utóbbi időkben egy ily szolid üzlet szükségességét nálunk erősen kezdték érezni stb.“, — s mert. az „egy könyvbarát“ deliri- uma ebből a „régi könyvkereskedő czég“ ellen „áskálódást“ vél kiolvasni, fölhívja a t. szerkesztő urat: „mutassa ki nyomról- nyomra azokat a tüneteket, melyekkel a megbízhatóság szempontjából gyanús színben feltüntetett régi czéggel szembeni rósz akaratú áskálódásait igazolni véli.“ Miután az „egy könyvbarát“ által incriminált közleményt én, alulírott „egy másik könyvbarát“ írtam, s miután itt a „régi czég“ alatt szembetünőleg nem érthető más, mint a ma is fön- álló „Szolcsányi-féle könyvkereskedés“, — engedje meg a t. szerkesztő ur, hogy helyette, a fölhívásra én felelhessek. Megvallom, nem örömest teszem ezt, mert az olyan mosdat- lan szátyárság, amilyen az „egy könyvbarát“ támadása, egy szó válaszra sem érdemes; de meg azért sem, mert a kellemetlen leleplezéseket, a végsőig kerülni akarom. S ép ezért, bár az „egy könyvbarát“ által oktalan módon gyanúsítva, s hetykén provokálva vagyok, e leleplezéseimet most sem fogom nyilvánosságra hozni, annál kevésbbé, mert a kérdéses régi czég néhai derék alapitója iránt táplált kegyeletes érzelmeimet továbbra is meg akarom őrizni. Hanem ide vonatkozó hiteles dócéimat ezennel a t. szerkesztő úr kezeibe teszem le, hol azokat az „egy könyvbarát“, ha személyesen jelentkezik, — incognitója megőrzésének biztosítása mellett, — bármikor megtekintheti, s azok valódiságáról a legközvetlenebb úton is meggyőződhetik. De ha — néhai való jó Gvadányi szavaival élve, — „a dámák ezen feltolakodott, „czandra“ irhájú, hitvány dongájű, lőcslábú, konya fülű, üres kabakú kámzsás rittérje“ henczegő támadásait tovább is folytatni fogja, ide vonatkozó leleplezéseimet minden kímélet nélkül fogom a nyilvánosság elé terjeszteni. Hogy aztán e hősies védelmeért, s mint gyanítom: fogadat- lan prókátoroskodásaért az „egy könyvbarát“ urat minő jutalomban fogja részesíteni a „régi czég“ mostani birtokosa, — arra nem vagyok kiváncsi. Egy másik könyvbarát. *) *) A t. levélíró nem fog neheztelni, hogy levelének személyünkre vonatkozó részleteit kihagytuk, különösnek tetszik ugyan, hogy a lapunkban megjelent valamennyi közleményért a szerkesztőt támadják a sisakrostélyos gyászvitézek; de hát az eféle rugódozások nem érintenek bennünket. Szerk.
