Eger - hetilap, 1892
1892-02-16 / 7. szám
51 munka-köteles 3/4 nap, a vályoguáz-; uiajdonos egy nap, a kőház tulajdonos két nap, az emeletes ház birtokos 3 nap, és kétemeletes ház tulajdos 4 nap; az igavonó állatok pedig egy-egy nap leszolgálására vagy megváltására köteleztelek, végűi Eger városa a magyar történelmi társulatba évdijas rendes tagul, 3 évre, évi 5 forint kötelezettséggel beiratkozott. Különfélék. A nagy böjti szent beszédeket a székes-főegyházban — mirt hiteles forrásból értesülünk — ez évben uagyontisztelendő Várady Gyula, az egri érseki lyceum képezdei tanára, — a Servita-rend egri templomában pedig nt. Babik József képezdei tanár s kozkedveltségü egyházi iró fogják tartani. Várady Gyula tanár urat, mint a paulai szent Vincze-rendü apáczák múlt évi májusi-ajtatosságának jeles szónokát, e téren már sokkal inkább ismeri és tiszteli katholikus közönségünk, semhogy őt figyelmébe kellene ajánlanunk; Babik József tanár ur pedig, székesegyházi kiváló szónoklataival, inár régebben foledhetlenné tette magát buzgó hallgatói előtt. — Csiky Sándor temetése, a múlt kedden, f. hó 9-én délután, városunk minden rendű s rangű lakosságának tömeges részvéte mellett, az előkelő polgárt, s a derék hazafit méltán megillető diszszel ment végbe. Az egri értelmiség soraiból a boldogult gyászszertartásán megjelent számos előkelőségek körében ott láttuk dr. Kállay Zoltán, Hevesmegye főispánját is. Testületileg vettek részt a temetésen : Hevesmegye nagy számú bizotts. tagjai, Egerváros képviselőtestületének számos tagja; az egri törzskaszinó, az egri keresztény iparoskor; az egri kath. legény- egylet, s az egri koszorús dalkör, mely utóbbi a gyászszertartás alatt két megható gyászdalt énekelt, szokott szabatossággal a boldogult ravatala felett. Az országos 46-as párt küldöttség által képviseltette magát, régi hű elv és bajtársának végtisztességté- telén. Az egyházi gyászszertartást Stephanovszky Sándor kanonok ő nsga díszes egyházi segédlettel végezte, mely után Szederkényi Nándor, Egerváros országgyűlési képviselője mélyen megindító gyászbeszédben ismertette röviden, s méltatta a boldogultnak hazafiui, s különösen városunk érdekeinek előmozdítása körül kifejtett fáradhatatlan munkásságát. A gyászszertartás befejeztével a boldogult hült tetemeit rejtő koporsót a polgárság, számtalan fáklya fénye mellett, kisérte az örök nyugalom helyére. — A boldogult Csiky Sándor ravatalára nagy számú díszes koszorút helyezett a rokoni, baráti s honfiúi kegyelet. A koporsót a következő koszorúk díszítették; 1. „Csiky Sándornak. Az országos függetlenségi és 48-as párt.“ (Babérkoszorú, élő rózsákkal, s fehér szalaggal.) —2. Csiky Sándornak. Hevesmegye közigazgatási bizottsága“. — 3. „Szeretett tagtársának. Eger város képviselő testületé“. (A város szineit jelölő széles kékliatalmas ütéseket mért. De azért a kard éle nem hatolt a testébe, csupán egy vörös vonalat hagyott a felbőrén hátra. Az erre következő mutatvány aztán csakugyan hajmeresztő volt. Soliman ben Aissa egy tűvel beleszurt az egyik szemébe, s azzal teljesen kiemelte az egész szemgolyóját a szemüregből. A szemgolyót aztán két ujja közé fogta, s megmutatta a közönségnek. A szemgolyó mintegy egy hiivelyknyi távolságra állt ki a szemüregböl, s egy idegcsomón függött. Ezután a szemgolyót újra visszahelyezte a szemüregbe. Soliman ben Aissa ezután elkezdett mérges kígyókkal játszani, melyek a testét összevisszaharapdálták. Végre nyakon kapta az egyiket, leharapta a fejét, s az egészet megette szőrös- tül-boröstül. — Záradékul kivett a csészéből egy nagy darab izzó parazsat, s azzal sütögette meztelen balkarját, a nélkül, hogy a tűz csak legkisebb égésnyomot hagyott volna a bőrén vissza. Bizonyos, hogy ezeket a csuda-dolgokat mi európaiak minden nagy tudományosságunk mellett sem vagyunk képesek megfejteni, s a titokba hatolni. Az is bizonyos, hogy ezek az indiai fakirok birtokában vannak ama titkoknak, melyekkel e csudás mesterségüket űzik, melyek századok óta hagyományként szállanák bizonyos vallásos szektákra, melyeknek az illető fakirok is tagjai, kik e titkokat a legszigorúbb Óvatossággal őrzik, és a Dárius kincséért se árulnák el. Soliman ben Aissa maga is egy ilyen szekta tagja, az úgynevezett Saadi-szekt áé, melyet Saaddedin Dsebari még 1335-ben alapított. Ma már senki sem tartja mesének, szélhámosságnak vagy vörös szalaggal.). — 4. „Szeretett elnökének. Bajtársai: az egri 48—49-iki honvédegylet.“ — 5. „Utolsó alapitó tagjának, s örökös tiszteletbeli igazgatójának. Az egri törzskaszinó.“ — 6. „Szeretett diszelnökenek. Az egri dalkör.“ — 7. „Szeretett elnökének. A keresztény szövetkezet.“ — 8. „A leghűbb elvtársnak és hazafinak. Szederkényi Nándor.“ — 9. „A legjobb tesivérnek. Kosa György né.“ — 10. „Testvéri és rokoni szeretetből. Csiky Johanna és családja.“ — 11. „Szerető testvérének. Csiky Amália.“ — 12. „A foledhetlen atyának. Szerető fia és menye.“ — 13. „Feledhetetlen nagybátyjuknak. Kosa Kálmán és Miklós.“ — 14. „Feledhetetlen rokonának. Petravich Bertalan.“ — 15. „Az elvhü nagybátyjának. Petravich Antal.“ — 16. „Szerető rokonának. Petravich Ferencz.“ — Kaszap Bertalan, megyénk kedvelt alispánja, mint részvéttel értesülünk, súlyos beteg. Aggasztó idegbajban szenved. Gyógyíttatása végett, a múlt vasárnap, f. hó 14-én, Budapestre távozott. Távulléte alatt az alispáni teendőket Zalár József megyei főjegyző fogja teljesíteni. — Kitüntetés. Derszib Rudolf polgártársunkat, az egri közs. elemi iskolák érdemes igazgató-tanítóját-, a népnevelésügy terén évtizedek óta kifejlett buzgó munkássága- s érdemeiért, az „Eötvös-alap országos t anitói egyesülete,“ közelebbről bizottsági tágjául választotta meg. A t. igazgató e napokban kapta meg az e kitüntetésről szóló okmányt, amely következőleg hangzik: „Az „Eötvös-alap országos tanítói egyesülete.“ Tekintetes Derszib Rudolf igazgató urnák, Egerben. Mélyen tisztelt kartárs ur! Az „Eötvös-alap országos tanítói egyesülete“, melynek feladata: a) a magyarországi népoktatásügyi tanintézetekben működő tanárok, tanítók (tanítónők), kisdedóvók jó erkölcsű, szorgalmasan és jó siikerrel tanuló gyermekeinek számára ösztöndíjakat, özvegyeik, kiskorú árváik s esetleg keresetre képtelen, nyomorék nagykorú utódaik részére segélyösszegeket nyújtani; — b) a tanítók országos árvaházának alapját évenkint bizonyos összeggel támogatni; — c) az elaggott, vagy eibetegesedett, és e miatt hivatalaikban meg nem maradható, csekély nyugdíjban részesülő, szegénysorsú egyesületi rendes tagokat segélyezni; — d) a hosszasabb ideig tartó súlyos betegségben szenvedő rendes ragoknak segélyösszegeket adni, és a gyógyíthatatlan bajokban szenvedő, vagy magukkal jótehe- tetlenekké vált rendes tagok számára az ezen czélra alkalmas helyeken menedékházakat, otthonok at állítani fel; — hálá- ját óhajtván leróni azok iránt, kik a magyar nemzeti népnevelésügy emelésén, s a néptanítók erkölcsi és anyagi állásának javításán fáradoznak. — f. é. november hó l-én tartott közgyűlésében országos bizottsági tagúi választotta meg. A midőn erről T. kartárs urat tisztelettel értesíteni szerencsések vagyunk, alázattal kérjük : tartsa meg az „Eötvös-alap országos tanítói egyesületét“ kegyes pártfogásában továbbra is , legyen a magyar közművelődésnek mindenkor buzgó karczosa, a népoktatásügy szerény munkásainak őszinte jóakaképtelenségnek, hogy némely fakirok képesek magokat, napokra, hetekre sőt hónapokra halottakká tenni, s a kitűzött idő után újra életre ébredni anélkül, hogy ez az időközi tetszhalál életökre vagy egészségökre a legkisebb káros hatással volna. Maga az indiai angol kormány, orvosok és természettudósok közbejöttével, a legszigorúbb vizsgálat alá vette az ilyen tetszhalál eseteit, s kétségbevonhatatlanul meggyőződött, hogy azokban semmi szem- fény-vesztés nincs, hanem kézzel fogható, megdönthetien, de egyszersmind előttünk, európaiak előtt, megfejthetetlen igazságok. Egy ilyen fakir bizonyos titkos szerek, füstölők, italok stb. által ájulásba esik s tetszhalottá lesz. Aztán koporsóba zárják, melyeket az angol rendőrség lezár s lepecsétel. A koporsót mintegy lábnyi mélységbe a földbe temetik, s a sirt folyton éber figyelemmel őrizteti az angol rendőrség. Pár hó múlva a koporsót kiássák, s felbontják. Benne van a tetszhalott ugyanazon állapotban, mint mikor eltemették. Semmi nyoma sincs rajta, hogy hónapok óta se levegőt se táplálékot nem kapott. De még mindig van benne egy csekély nyoma az életnek: igen parányi állati melegség. Ekkor előjönnek a tetszhalott szektabeli társai s a maguk titkos hóku.sz-pókuszával újra életre serkentik a tetszha- lot'at, aki pár nap múlva megint oly üde és eleven, mint azelőtt; senki se hinné el, hogy már hónapokig el volt temetve. Ilyen kísérletek már több Ízben történtek az angol kormányhatóságok előtt, melyek tőkéié'esen meggyőződtek arról, hogv e rejtélyes dolgokban uiy a csalás, mint a szemfényvesztés teljesen ki vannak zárva.
