Eger - hetilap, 1892
1892-02-16 / 7. szám
rója, és jótékony egyesületünknek nemes czélú munkásságában támogatója. — Egyesületünket nagybecsű kegyeibe, pártfogásába ajámva, kitűnő tisztelettel vagyunk. Budapesten, 1891-ik évi nov. hó 1-én. T. kar társ urnák az „Eötvös alap orsz. taui- tói egyesülete“ nevében alázatos szolgái: Péterfy Sándor, m. k. elnök. Lakics Vendel m. k. titkár.“ — Hymen. Marzsó Her min kát, özv. Marzsó Ignáczné bájos és művelt leánykáját, ki művelt társas köreink, és mulatságaink egyik kedves alakja volt, f. hó 9-én jegyezte el H o r- váth Miklós, gömörmegyei fiatal gazdatiszt. — Minister! köszönet. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Winter berg Gyula földbirtokosnak, ki pusztanorthi birtokán 2000 fit költséggel iskolaházat épített s abban 250 írt fizetés és teljes ellátásból álló javadalmazással egy tanitónőt alkalmazott, ezért köszönetét nyilvánít ott*. — Az altisztek tánczvigalma. Az Egerben állomásozó 00. sz. csász. és kir. Appelgyalogsorezred, s az egri magy. kir. honvédcsapatok egyesült altiszti kara« f. febr. hó 20-án az egri törzs- kaszinó termeiben tánczvigalmat rendez, melyre a meghívók már nagyrészt szétküldettek. Az előkészületek után Ítélve, az altiszti bál nemcsak fényesnek és kedélyesnek, de népesnek is Ígérkezik. Szóval: egyike lesz az idei farsang legemlékezetesebb tánczvigalmainak. — Az egri izr. jótékony nöegylet f. é. márcz. hó 6-án egyleti tőkéjének gyarapítása czéljáboi tánczmulatságot rendez az ó-kaszinó összes termeiben, mely mulatság iránt, mint halljuk, úgy helyben, valamint a vidéken is nagy az érdeklődés. — Farsang. Az egri korcsolyázó egyesület választmánya — mely sportkedvelő bájos hölgykoszorunk csupa kedves, szép ifjú virágaiból, és a jenuesse dorée kiválóan kedvelt, életre való tagjaiból alakíttatott meg az idén, — már a saison kezdetén tervbe vette, hogy a hosszú farsangon a korcsolyázás szivueme- sitő sportját, egy másik hasonló kedélyes és élvezetes foglalkozással: a tánczczal egyesíti. E tervét létesítendő f. évi február hó 10-én egy minden tekintetben pompásan sikerült táucz- estélyt rendezett az egyesület beltagjai számára a Hungária szálló első emeleti termeiben. Esti 8 óra tájban gyülekezett össze a díszes hölgykoszorű, melynek minden tagját egy kis mellcsokrocskával lepte meg a rendezőség; majd nemsokára kezdetét vette a táncz is, a szállónak ez alkalomra csinosan díszített nagytermében, s folyton fokozódó animoval folyt, — a szűnóra kivételével, mely körülbelül egy óráig tartott, — egészen hajnal hasadtáig. A négyeseket 14—] 6 pár t.ánczolta. A jelenvolt kedves hölgykoszorúban ott láttuk: Buzáth Lajosáét, Deéssy Ferencznét, s leányát Elzát, Eötvös Józsefnét s leányát, Rózát, Gebhardt. Sándornét Anna és Leona leányaival, Grober Ferencznét s leányát Jolár.kát, Kolossy Gusztávnét, Kovách Kálmánnét s leányát Etelkát, özv. Köll- ner Lőrincznét leányával, Ilonkával és Scheidl Lullykával, Márton ffy Lászlónét s leányát, Margitot, özv. Náuássy Gyuláné s leánya Mariska ő ngaikat. — Az egri jogakademiai polgárok tánczmulatsággal egybekötött irodalmi s zeneestélye, a múlt szombaton, f. febr. hó 13-án, igen szép számú, s elegáns, müveit közönség részvéte mellett, úgy szellemileg, mint anyagilag, teljesen megnyugtató sükerrel ment végbe. Az estélyt Szapáry József jogakad. polgár nyitotta meg, „A bírák előtt“ ez. saját szerzeményű, költői elbeszélésének elszavalásával. A verses miinek úgy érdekes tartalma, mint szabatos formája újabb bizonyságot tett e fiatal szerző költői szép tehetségéről. Utána Medics Mariska kisasszony, városunk elite-hölgykoszorújának egyik, csak imént e koszorúba fűző t tide, kedves virága, ült a zongorához, s játszott, a hirdetés szerint, Leybachtól egy úgynevezett „Fantasie“-t, melynek előadása alatt, mig a nemes fiatalság elragadtatása lelkesen tüntető tapsviharban nyilvánult: mi, — nous sutres, — nemes hevülettel gyönyörködtünk a t. kisasszony örök mosolygó tavaszt hirdető, derült, kedves-bájos vonásaiban, s az érzéketlen és hálátlan billentyűkön végig futó piczi pirospozsgás — kacsóiban. A t. kisasszony játékára nézve mint igen szép, s elismerésre méltó vonást jegyezhetjük fel azon körülményt, hogy a lelkosülfség élénk s hosszan tartó éljenzései- s tapsaira, nem kérette magát, — mint ez nagy művészek szokása, — hanam nyájas mosoly által kisért készséggel, újból, — sőt az ismételt tapsokra harmad ízben is zongorához ült, hogy az ily hevesen s lelkesen nyilatkozó közobajtás- nak eleget tegyen. Előbb egv magyar hallgatót, játszott, melynél csak azt sajnáltuk, hogy a sok tehnikai czifrázatbő] sehogy se bírtuk kivenni a dallamot, mit egyéb iránt korlátoltabb zenei felfogásunknak vol'unk hajlandók felróni, ügy imponált nekünk ez a „magyar rhapsodia“, mintegy ősmagyar kaczagány, melynek gazdag zsinórzatától egyátalán nem láthatni az aba-posztót, amiből készült. De az erre következő „polka“ már annyira a szívhez, helyesebben: a nemes fiatalság tánezvágyó kedélyéhez szólt, hogy ez a heves ifjúság a következő két szóbeli előadás végig hallgatására, — a teremben kifejlett élénkebb zajongás után Ítélve, — már alig birt jogosan megvárható türelemmel. Pedig kár! Mert úgy az ifj. Lip'csey Péter joghallgató saját szerzeményű novelettje, melyben érdekesen elmesélte, miként „erősítette meg“ Malvin kisasszonyt, a szerény falusi tanitónőt, hivatalában az államtitkár ur azáltal, hogy oltárhoz vezette, — valamint Boross Gyula jogakad. polgár szintén saját szerzeményű monológja, melyben első klakkjának tragikomikus históriáját, tréfás tárgyának megfelelő komolysággal s higgadtsággal adta elő, — szintén igen érdekes piége-i voltak az akadémikus estélynek. No de jó is volt már, hogy Boross Gy. második klakkja históriájának elmesélését máskorra Ígérte, mert a tánezvágy már elementáris erővel kezdett kitörni a nemes fiatalságban, mely lögtön szétrugva az ülőhelyeket, a Balog nyirettyűjének megszólalására nyomban rohamra indult s hazafias hősi lelkesedéssel vette be a meghódolásra szinte kész fiatal hölgy- sereget, hogy aztán a két ifjú tábor egyesült erővel s lankadatlan lelkesedéssel vezesse fényes diadalra Terpsichore magasan lengő zászlóit, a kaszinó-terem sima parkett-csataterén, egy heves harezbau, mely a kora hajnali órákban általános békekötésben nyert minduyájokra nézve megnyugtató befejezést. A négyeseket 40 pár tánczolta. A díszes hölgykoszorúban ott voltak: Bóday Aurélné, Buzáth Lajosné, özv. Csernyus Gé- záné, Csókás Istvánná, Deésy Elza, Deésy Fereuczné, Ernyei Etelka, Fekete Fereuczné, Frank Pannika, Gebhardt Anna, Grober Joláuka, Halassy Berta és Margit, Horánszky Etelka, Hubert Jolánka, Imre Leona, Kormos Erzsiké, Kolossy Gusztáváé, Kovács Etuska, Kovács Káhnánné, Köllner Ilonka, özv. Köllner Lőrinczné, Lipcsey Erzsiké, Lovassy Zsuzsika, Mannsbartli nővérek, Matékovics Irénke, Medics Mariska, Nagy Erzsiké, Ná- nássy Mariska, özv. Nánássy Gyuláné, Pamlényi Margitka, (Tárkony), Scheidl Lullyka, Siskovich Etelka, Staud-nővérek. — Hangverseny-évad. Az idei farsangra nem panaszkodhatnak egri szépeink, s fiatalságunk. Volt annyi bál, piknik, estély stb. amennyit rég produkált egy-egy farsang városunkban. De még hátra van egy pár kedélyes tánczmulatság: nevezetesen a helyben állomásozó közös hadseregbeli s magy. kir. honvévcsapa- tok altisztjeinek tánczvigalma, s befejezésül a jótékony nőegylet szintén igen szépnek s kedvesnek ígérkező kartonbálja, melyeken aztán halálig agyontánczolhatják magokat azok, akiknek még mindeddig se volt elég a — jóból. — Azután, pár hét múlva hekövetkezik a kamvazkodás, és — a hangversenyek évadja, a test- és lélekfárasztó. izgató zajos mulatságok után, egy kis, a magasabb műveltség igényeinek megfelelő, nemes szellemi szórakozás idénye, mely, hogy az idei farsangéhoz hasonló, sok- nemű kedves szellemi élvekben részesítsen bennünket: csupán és egyedül művelt közönségünk akaratától s pártoló figyelmétől függ. — Ugyanis a küszöbön álló hangverseny-idényben, még f. é. márczius hó folytán, több, világhírű nagy művész fog hazánkban hangverseny-kürutat tenni, s mint lapunknak Írják, ezek kö, zöl többen szándékoznak városunkban is hangversenyt rendezni- ha az egri müveit közönség is úgy akarja. Így mindjárt, első sorban készül országos hangverseny-kőrútja alkalma,hóból hozzánk is ellátogatni, Hu bay Jenő, világhírű hegedűművész hazánkfia. ki utóbbi külföldi hangverseny-kőrútjában művészetével a lege sö müveit nemzeteket is meghódi'otta, s rajongó lelkesedésre, ragadta, s a művészet térén is újabb halhatatlan dicsőséget szerzett a magyar névnek. A franczia lapok a legnagyobb elragadtatással írnak a Hu bay Je n ö művészetéről. Hubay Jenő sok év előtt, mint egészen fiatal, de már akkor is nagyhírű jeles hegedűművész adott nálunk, Egerben, egy hangversenyt, s közönségünk akkor is nagy lelkesedéssel fogadta. Reméljük, hogy e nemes lelkesedés nemcsak ki nem halt, de sőt, fokozódott nagy művész hazánkfia iránt, aki most világra szóló dicsőséggel tér vissza hazájába, s — körünkbe. — Továbbá Gerster Bertának, a szintén világhírű opera-énekesnőnek, magyarországi hang- versenykörutja alkalmából szintén szándéka van Egerben is egy hangversenyt rendezni, ha müveit közönségünk is úgy akarja. Hogy Gerster Berta az énekművészet egén egyik feltűnően ragyogó csillag, azt a müvészkriíika konstatálta, s a művészvilág nagy dicsőséggel hirdette. Müveit olvasó közönségünk tehát híréből fogja ismerni nevét, s igy tudhatja, hogy itteni hangversenyén nem mindennapi műélvezet kínálkozik számunkra. — TI
