Eger - hetilap, 1892
1892-03-22 / 12. szám
91 Néhány hónap Füzes Abonyban. Aki F.-Abony lakossága jellemével, és vezérszerepet vivő egyéniségeinek szereplésével, és az eimúlt évtized alatt itt. lefolyt eseményekkel csak tegkevésbbé is ismerős, s ezekután a mai gyors áralakulás szép jelenségeit tapasztalja, meggyőződhetik arról, hogy e tiszta magyar katliolikus nép, művelődésének fejlesztéseben helyes úton törekszik előre. Ki merészelte volna hinni egy évtized előtt, hogy F.-Abonyban ma az értelmiség a földművelőkkel karöltve, lelkesedve vezesse d'adalra a legszebb jóravaló hajlamokat. Itt, hol azm időben alattomosság, — pártviszály, személyes önzés, tunva-ág, és a szenvedélyesség sokféle ferde felfogásai, dísztelen tünetei minden jó kifejlődését csirájában elfojtották, hogy ma osztálykülönbség nélkül, nem is dicső- ség-hajhászást, hamm a jó és szép iránt vonzódó hajlamból törekedjenek a legjobbat, a legszebbet megvalósítani. Sokat lehetne e község nem épen kedves nyerseségéből elősorolni, de ki ne mellőzné mindazokat, örömmel ma, mikor mérsékletet tanúsító szelídségét, és a haladás iránti jó hajlamait látjuk erősbödni. A nép tudja, látja, hogy a közművelődés nincs kárára, sőt sok előnyt is biztosit; azért lelkesedve mohó vágy- gya! törekszik, hogy békés fejlődéssel községük becsületét, a mai kor kívánalmainak megfelelő tisztesség színvonalára emeljék fel. Dicsérettel kell megemlíteni, hogy ebben ma őket az értelmiség a legnagyobb áldozatkészséggel páitfogolja, segíti ; és férfias komolysággal, majdnem alkotó szellemmel vezeti a tökéletesedés azon útján, melyen haladva, a siker bőven kárpótolandja a népnek mindazt, ami csekély áldozatot tőle igy megkívánnak. Számba vehető dolgok azok, amik a legközelebb lefolyt tiz hó alatt F.-Abonyban életet nyertek. Kicsinyek kezdették meg, és folytatják a nagyok. Ha pedig megállandósithatják, akkor nem csak megközelíthetik, de el is érik azon czélt, hogy nein mindennapi élvezetekben részesítve a társadalom érdeklődő tagjait, ezáltal általános érdeklődésre, elismerésre, és jótékonyságra irányúit törekvéseikben állandó pártolást a is számíthatnak. És akiket a közjó felvirágoztatására irányított törekvéseikben nem a hiúság, a feltűnni vágyás, hanem önzetlen jó akarat vezérel, — amint ez ma F.-Abonyban történik, meg is érdemlik a tanúsított lelkes pártolást, mert a társadalmi élet szellemi művelődésének emelésére, és anyagi segélyezésére szentelik fáradozásaikat. A művelődés előmozdítása, és a jótékonyság: e legszebb polgárerények a jelszava a kis testületnek, mely ma már karöltve e nemes czélok megtestesítésére áldozza munkabíró erejét. És hogy e tisztének mennyire felelt meg. tanúsítják az alább elősorolandó tények. 1-ör Múlt év május havában a népiskola első osztályában az I. II. III és IV. oszt. tanítói és tanulói zárünnepélyt rendeztek. E minden várakozást felülmúló csekély dolog oly lelkesiiltséget szült, hogy legott a tanúlók részére egy templomi lobogó készitfethetése czéljára, a jelenvolt szülők és szépszámú díszes — különösen az uradalmi tisztekből álló — vendégek 24 irtot ajándékoztak. , 2- or. Ugyan e szent czél javára a karácsonyi ünnepek alatt az V. VI. oszt. tanulók nt. Ambrus László s. lelkész által irt „Pásztor-játék“ czimű, — szép jelenetekben gazdag, — színmüvét adták elő, mely előadásokat különösen a nép köréből százakként jöttek meghallgatni és megbámulni. Ez előadások 30 frtot meghaladó költség levonása után 50 fit tiszta jövedelmet adtak. 3- or. Ez évi február 29-én az értelmiség csoportosulva, a szegény iskolás gyermekek segélyzésére egy zártkörű tánczestélyt rendezett az uj iskola nagytermében, melynek 100 frtot meghaladó bruttó bevételéből 41 frt 78 kr. jutott a szegény iskolás gyermekeknek. 4- er. Az értelmiség öszsztestülete, mint műkedvelők, az árvamegyei ínségesek javára ez év és hó 15-én zene-estélyt rendeztek, a melyben bár az értelmiség majd minden tagja részt vett, méeis a vasúti főbb tisztviselő uraké az érdem oroszlán-része, akik a nemes czél sikerének biztosításáért semmi fáradságtól vissza nem rettentek; de nem is csalódtak, mert a legfényesebb eredményt érték el. E legutolsó esemény az, melynek méltatásáról különösen is megemlékezni kívánok. A régi Myihos szeiint, Orpheus arany lan’jának pengetése által oroszlánokat és farkasokat szelídít- tt meg. Büszke önérzettel nyilváníthatom, hogy a zene-estély a fú- zes-abonyi értelmi szerzők és közreműködők életműködésének egyik legszebb, és legbecsesebb mozzanatát képezi. És valóban, akik ily szivnemességgel, lelki fenséggel tudják irányítani befolyásukat a jótékonyság megvalósítására, meg is érdemlik, hogy a társadalom pártolással párosult becsüléssel, és őszinte tisztelettel adózzék szent czélú törekvéseiknek. Nem czélom a műkedvelők előadásait túlzó dicséretekkel el- hulmozui; de annyit mindenesetre érdemesnek tartok kijelenteni, hogy nem mindennapi élvezetben részesítették az osztálykülönbség nélkül nagy számmal begyült hallgató közönséget; és ha meglepetéseket nem is szereztek, de a várakozásnak mindenben megfeleltek. Az estély első darabját, a „Haza“ czimű kardalt az ifjú, néhány napos műkedvelő férfikar énekelte elég jól és szépen; anv- nyira, hogy életképességének biztos jelét árulta el vele. Ezt követte Ambrus László ur felolvasása „Gondolatok márczius idusán." Ebben az iró és felolvasó nemcsak hazafias tiszta érzelmeit tolmácsolta hiven, de szép művében, szép tehetségének is fényes jelét adta, e fenkölt eszmékkel ékesített tartalomdús gondolatainak összegezésével. Méltó volt a nap fönsé- géhez. sétálván, meglepetve látom, hogy egy ismert éjjeli lepkefajhoz, a Bombix gnereushoz tartozó pille nagy számmal, és pedig mind him, az udvaromban lévő félszer-ajtóhoz száll. —- Többen a falra repültek ; mások a nyitott ajtón át, be a félszerbe, a hol ki s bejöttek, mintha keresnének valamit. így űzték e játékot jó darabig. Ennek az okát keresve bemegyek a félszerbe, melyben hernyóimat nevelem, s ime ott látom, hogy a lepkék nagyobb része egy szekrény körül repdes, melyben bábjaimat szoktam tartani. Kinyitom a szekrény ajtaját, és látok ott csendesen ülve egy kevéssel előbb kikelt ugyanazon fajból való nőstényt. Most tehát fel volt derítve, miért keresték -fel ezen helyet a Iliinek. — Csodálkozva álltam meg a rejtély előtt; mikép tudták megtalálni ezen rejtekben tartott nősténynek a nyomát ezen lepkék, melyek csak távoli szőlőkből, vagy erdőkből jöhettek. Más alkalommal ülök dolgozó szobámban, melyben éppen ily fajbeli nőstény egy zárt szekrényben mái' kikelve volt. Szobám előtt van egy előszoba, s mindakettőbe nviló ajtóm nyitva vala Egyszer csak berepül az.előszobán keresztül egészen a szobába néhány ezen fajbeli him, s alig hogy ezen újabb tünemény felett csodálkozásom felébredt, kopogást hallok utczai zárt ablakomon. S mit látok ? ott is bebocsátást kérve néhány him repkedett. Ez már elég világos adat volt, s kétséget sem szenvedett előttem, hogy csak egy delejes fluidom vonza itt elemi erővel a párokat egymáshoz. Ismét csodálkozással állunk hát itt a Teremtő láthatatlan hatalma előtt, aki czéltudatos bölcsességében oly bámulatos módon tudja biztosítani fennlétét azon teremtményeknek melyeket e földre teremtett. Ezen általunk megfoghatlan finom érzéknek további bizonyítékát szolgáltatja a hangyáknál ez irányban tett kísérlet. Ismert dolog, hogy ezek közös erővel gyűjtik össze fészkeikben a téli takarmányt és ott gondozzák álczáikat. Ezen szentélybe be nem szabad tolakodni egy idegen állatnak sem; halálnak fia az, mely ezt megkísérlem merészli. Már most azt gondolnék, hogy ha1 ugyan e fajbeli, de más fészekből való hangya eme fészekba tévedne, ez a társaság sok ezrei közölt betolakodónak nem ismertetnék fel. De nem igy van; mert a rendőri teendőkkel megbízott hangyák megszimatolják a jövevényt, megtudandók, váljon > hozzájuk tartozik-e, vagy nem, és rögtön megölik, iia mint betolakodót felismerik. Hogy ezen észlelet helyes voltáról még erősebb bizonyitékof szerezz- nek, megkísértették egy hangyafészek szigorú őreit tévútra vezetni. Kifogtak ugyanis egy hangyát saját fészkéből; bekenték azt, mézzel, és liszttel behintve, vissza- bocsátották a fészekbe. Természetes, hogy az ilyetén álarczozott állat gyanúsnak mutatkozott. Meg is szimatolták minden oldalról; de végre is felismerték, hogy ez saját családjukhoz tartozik, s ennél fogva nem is bántották, hanem gyorsan letisztították róla a mézet és lisztet, mintegy megsajnálva őt ezen méltatlanság eltűrése miatt. Ezen itt leirt tünemény magyarázatát hiába keressük az érzékek és erők eddig ismert fogalmaikkal. — Ez is csak egyike a Mindenható azon megfej;hetlen csodáinak, melylyel minden lépten-nyomon találkozunk. Hasonló csodás módon gondoskodott ő *
