Eger - hetilap, 1892

1892-12-06 / 49. szám

396

Kaálban, Károlyi Gyula grófé Kaálbau, Makovinyi Józsefé Kápolnán, Mer se hit z Kálmáné Kápolnán, az egri káptalané Mező-Tárkányon, Stern Alajosé Verpeléten, Czeizler Adolfé Recsken, Keglevich Gyula grófé Péter- vásáron, Graf Sándoré Pétervásáron, Farkas Gy. örököseié Széken, gr. Károlyi Viktornéé Erdő-Kövesden, Keller Gersoné Leleszen, Beniczky Györgyé Szűcsiben, Molnár Andrásé Derecskén, Braun Ignác zó Balián. Összesen 45.

Aczukoripar. Hevesmegye területén első sorban Deutsch Ignácz és fia ezég hatvani ezukorgyára érdemel említést, mely a kedvező földrajzi fekvésű Hatvan vasútállomás közvetlen szomszédságában, ezzel vasúti vágány-összeköttetésben van. A telep az 1888/9 ik évben lön fölépítve s 1889-ik év szept. hó 1-én az üzemnek átadva, s ez idő szerint nyers ezukrot s melléktermékeket (melasse, osmose, répaszelet, mésziszap) készít.

Fölszerelése a ezukoripar mai követelményeinek teljesen megfelelő s következő: két áztató telep, négyszeres saturatio, háromszoros lepároló készülékek, nyers ezukor központfutó gépek, hozzátartozó hajtógépek.

Az üledék osmosis eljárás utján dolgoztatik fel; van a gyárban 13 gőzkazán (fütőfelület 2600 m.) és 800 lóerővel biró 10 gőzgép.

Termelési képesség 8000 q. répa. A gyári munkások száma az üzem alatt 600, üzemen kívül 150, a répakezelés s vermelés- nél a szükséghez képest 100—300.

A berendezés feldolgozó képessége — a gyakran fellépő vízhiány folytán, mi miatt az üzem néha későn kezdhető meg, s igy intensivebben folytatandó, — fokoztatni fog.

Feldolgoztatott az 1889—90-ik campagneban 625,000 mm. (naponta 6000 mm.); az 1891/2. évben 970,000 mm. Ez utóbbi termelési időszakban az előállított ezukor mennyisége — 100,000 mm. — aránylag is növekedett, mivel a korábbi év répatermelése a tartós szárazság folytán rothadásba ment.

Az 1890/1-iki üzletév szerfelett kedvezőtlen volt a nyers ezukor értékesítésére nézve, szerencsére azonban az 1891/2-iki évad már kielégítő volt.

A nyers ezukor Olaszországba, Angliába, sőt Amerikába is exportáltatik; a melléktermények (melasse és osmose) a szeszgyáraknál, a többi (répaszelet mint takarmány, és mésziszap mint trágya) itthon értékesíttetik.

A kivitel legfőbb akadálya a magas vám. Az olasz vám 100 kgronkint 75 lira.

A hatvani ezukorgyár (s vele a közeli szerencsi) a ezukor- répatermelésnek nagy lendületet adott.

A munkásviszonyok sokban nem kedvezők. Télen türhetőek, azonban az üzem 2 első hónapjában, főleg a külső munkáknál igen sok kívánni valót hagynak fen. A munkások majd mind mával egy vendéglőbe ment, álnév alatt irta be magát, s hiteles tanuk igazolják, hogy a szoba-ajtót becsukták magok után.

— Mikor? — kiáltá Eltonné reszketve.

— Tegnap.

— Az lehetetlen.

— Bocsánat, madame, tények beszélnek . . . íme itt van a kérdéses párnak pillanatnyi fényképfölvétele, amint a vendéglőt Coney Islandban elhagyták; — viszonzá a titkár a biztonság nyugalmával nyújtva át az asszonyságnak egy kis fotográfiát.

— De . . . kiálta fel Eltonné asszony meghökkenve, — azonban hirtelen elhallgatott, mert a fényképen saját képmását ismerte föl férje oldala mellett.

— Közölni fogjuk asszonyságoddal a tanuk neveit, — folytatta a titkai-. Eltonné azonban szavába vágott, s nagy fokú izgatottságát hozva fel indokul, gyorsan távozott. Haza érve a kis fotográfiát egy rejtekfiókba dugta, mely más egyéb érdekes emléktárgyakat is rejthetett magában.

*

E nap estéjén Elton úr felesége irányában sokkal nyájasabbnak s szeretetreméltóbbnak mutatkozott, mint egyébkor; elkezdett beszélni az emberi szív nemesebb hevületeiről, s végre kenetteljes szavakban azt kérdezte a feleségétől, vájjon tudja-e, hogy a megbocsátás keresztényi kötelesség. Ezen érzékeny bevezetés után aztán neki bátorodott Elton uraság, s merész elhatározással így szólt nejéhez:

— Szeretnék neked valamit mutatni, kedves Jenny, de elébb meg kell ígérned, hogy nem fogsz neheztelni.

— Előre is biztosíthatlak bocsánatomról, kedves Fred — viszonzá Eltonné meghatva.

gyarok, szakképzettségük folyton javul. A munkabérek magasabbak mint a hason cseh és morva gyáraknál. Betegsegélyző egyletük van.

A telepen villamvilágitás és telefonhálózat létezik.

Szesz- és eczetgyártás. Hevesmegyében ipari jellegű szeszgyárak vannak Egerben Preszler Ferenczé, Gyöngyösön Bogdán Józsefé, mindkettő gőzerőre berendezve; továbbá Gyöngyösön Tévén Zsigmondé, Schönfeld Lázár fiáé, Brak Ároné, özv. Deutsch F. és fiáé.

A kamara értesülése szerint egy gyöngyösi ezég cog- nac-gyártással is foglalkoznék; de ennek üzeméről a kamarának nincsenek adatai. Állítólag ez volna hazánk legrégibb cognac-gyár a.

A sörgyártással Egerben Grünbaum Gábor foglalkozik, kinek sörgyára azonban csak az 1892-ik évben kezdte meg működését.

A fényűzés a nőnevelésben.

Szőke Sándortól.

Az anyáknak különös gondját képezi általában az, hogy leányaikat mennyi és milyen ékszerrel láthassák el. Már a földművelők körében is tapasztalható az eféle, aggodalommal teljesített gondoskodás egy-egy százszoros nyakgyöngy, választékos pántlika-gyűjtemény stb. beszerzése körül; hanem ami aztán a többi néposztály világában e tekintetben tapasztalható, az már aztán valóságos ékszerhajsza. Az alig hathetes leánygyermek fülébe aranylüggőcske kell („na, ez szükséges“, — persze, persze! — „mert ez a jó szem kellékéhez tartozik“ ....); később koral- füzérke kell karjára, „hogy valaki szemével meg ne verhesse“; azután, a növekedéssel haladva, a medálok, gyűrűk, karpereczek, zsebóra, nyak- és derékkötő aranyláncz, fejdiadém stb. stb. kerülnek elő; sőt, mi több, ezekből divat szerint minden öltözethez újabb és újabb — úgynevezett — „garnitur“ való. Szép, valóban szép dolgok és óhajtások ezek. Azonban ismerünk mi ezeknél még szebb, még tetszősebb, drágább, becsesebb ékszereket is, s biztosítjuk az anyákat, ha azokkal ékesítik fel leányaikat, úgy ezek nemcsak szebbek lesznek, nemcsak hamarabb férjhez vétetnek, hanem a családi életben talán boldogabbak is lehetnek .... S állíthatjuk, hogy mig ama elsorolt fényes holmik sokba, igen sokba kerülnek, sokszor egész család nélkülözéseinek árán vásároltatnak meg: addig emezek, a melyeket alább ismertetni fogunk, csak az anya észszerű gondosságába kerülnek, s a leánynevelés körében feltalálható anyagi kötelességek hív teljesítése árán szerezhetők meg.

Az általunk ajánlandó ékszerek egyike p. a szelídség. E

Elton úr nagyot lélekzett, mindazonáltal elvörösödött, s nem minden késedelmezés nélkül egy kis fényképet húzott elé a zsebéből.

— Hol találtad ezt? — kiálta föl Eltonné rémülten.

— Hol találtam? Dehogy találtam. Épen nem találtam.

— Ne tréfálj! Bocsáss meg nekem, kedves jó Fred ... a féltékenység gyötrelme . . .

— Nem értelek; mert e kép az enyim, s ha nem is épen a féltékenység volt az oka . . .

— Kérlek, hagyd abba a gúnyolódást . . .

— De ha komoly szavamra mondom, hogy a kép határozottan az enyém . . .

— De ha én meg azt mondom, kedves Fred, hogy én fizettem érte 71 dollárt meg 45 centet.

E számok várázshatást gyakoroltak Elton urra. Sokáig bámult feleségére némán, végre megszólalt:

— Most már kezdem érteni.

— Mondd, megbocsátasz-e ?

— Tíz dollár előleg! — elmélkedett Elton úr válasz helyett.

— De lásd, nagyon el voltam keseredve, mert te . . .

— Harminczöt dollár átlagilleték!

— Hiszen igaz; — de légy ismét jó irántam, kedves Fred!

— Előrelátható kiadások . . .

— Húsz dollár! — nyögé Eltonné.

— Teljesen összevág! — kiáltá Elton úr ünnepélyesen,

feleségét homlokon csókolva s hozzátéve: „Amint látod, az akis fotográfia nekem is ép annyiba került, mint neked. Kissé drága. Azért azt tanácslom, hogy máskor máshová menjünk magunkat lefényképeztetni.“ E. K. u.