Eger - hetilap, 1892
1892-12-06 / 49. szám
50-ik szám. 31-ik év-folyam 1892. deezember 13-án. Előfizetési dij: Egész évre • . ö frt — kr. -Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 ., Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorliely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstél 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendß. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. I-----------7----------1 Sz vorényi József. I 1816—1892. I A magyar cisterci rend egri kolostorának homlokzatán gyászlobogó hirdeti, hogy a jeles tanító rendnek, s vele a magyar tudományos irodalomnak és Egervárosának nagy halottja van. Szvorényi József, zirc. cist. r. áldozár, perjel, az egri rendház főuöke, az egri fógymnásium igazgatója, a magyar tudományos akadémiának tiszteleti, a budapesti magyar történelmi, s a tiszavidéki régészeti társulatoknak, és a magyar képzőművészeti társaság hevesmegyei állandó bizottságának tagja, a Ferencz- József-rend lovagkeresztese, tiszteletbeli kir. főigazgató stb. stb. élete 76-ik évében, erős, nemes lelke megadásával a legkisebb panasz nélkül tűrt, hosszas szenvedés után, a múlt vasárnap, f. decz. hó ll-én délutáni 2 órakor az Urban elszenderült. Halála nemes és magasztos volt, miként egész élete. Mint a hős a csatatéren, ő is, az „ecclesia militans“ egyik jeles bajnoka, úgy halt meg hivatása fényes pályáján, fegyverrel — a tollal kezében. Ezt a tollat, melylyel még elhunyta előtt csak pár órával is, megszokott lelkiismeretes buzgalmával intézte a leikéhez nőtt intézet igazgatási ügyeit, miközben ismert szellemes, kedves modorával folyvást társalgóit környezetévél, — ezt a nemes fegyvert, ezt a tollat ragadta ki kezéből a halál. Magas lelke fölszállt az égbe, Alkotójához. — De nagy emléke örökké élni fog közöttünk; élni fog mindaddig, mig a nemzet meg tudja becsülni azon jeleseink emlékét, kik egész életö- ket hazájuk szolgálatának, s e szolgálatban a legszentebb, legnemesebb czéloknak: nemzeti nyelvünk művelésének s a magyar ifjúság növelésének szentelték. Az üdvözölt temetése ma, kedden, f. decz. hó 13-án délutáni 3 órakor fog végbemenni. Az Ur angyala őrködjék a boldogult szentelt hamvai fölött! * Szvorényi kér. János, József, az 1816-ik évi jul. 5-én született Borsodmegye Sáta községében, a Mátraalljban, s különösen a Bükkhegység tövében lakozó jó palócz nép között, melynek nyelvéről csak az utóbbi években is annyi sok, érdekes és tanulságos czikket irt különösen, a „Nyelvőr“ folyóiratban, Sá- tai Barta Döme név alatt. — Édes atyja, Ferencz, az ismert nevű iró, Szvorényi Mihály unokája és neveltje, ugyanott néptanító volt, ki minden tehetségét fia gondos növelésének szentelte. A fiúcska elemi tanulmányait édes atyja oldala mellett, a középiskolát azonban már Egerben végezte, a cisterci rend vezetése alatt álló 6 osztályú gymnasiumban, holott kiváló tehetségei, s a tudományok iránt való hajlamai idejekorán fölismertetvén, gymnásiumi pályája végeztével, az 1833-ik évben az egri egyházmegye papnövendékeinek sorába vétetett föl. E minőségében végezte a két philo- sophiai évfolyamot, s a theologiai kurzusból három évet, honnét valódi hivatása s hajlama sugallatát követve, 1838-ban a ciszterczi rendbe lépett át. Theologiai tanulmányait végezve 1840-ik évben letette a szerzetesi fogadalmat, s még ugyanazon év augusztus havában áldozárrá szenteltetett föl Székesfehérvárott, ahol ugyancsak a zirczcisterczi rend vezetése alatt álló gymnásiumban mint tanár már az 1839-ik év óta működött. Ugyancsak tanári minőségben még az ötvenes évek folyamán Egerbe helyeztetvén át, azóta, csekély megszakítással, állandóan városunkban lakott, aholott folytonosan növekvő tisztelet s becsülésben részesüli, s egyike volt az egri polgárság legkimagaslóbb tekintélyeinek. A hatvanas évek folyamán a kassai tankerület királyi főigazgatóvá kinevezett dr. Juhász Norbert egri fógymnasiumi igazgató helyébe a rend főnöke által az egri főgymnásium igazgatójává s egyszersmind az egri kolostor perjelévé neveztetvén ki, azóta e díszes állást töltötte be, hajlott kora, s egyre növekvő bokros elfoglaltsága daczára is. élete utolsó perczeig; s főgymnásiumunk, valamint a rendház vezetése körül tanúsított szakavatottsága, messze kimagasló tudományos képzettsége, egyházférfiui erényei, a magyar ifjúság hazafias növelése, s szellemi kiképeztetése körül kifejtett páratlan buzgalma, tapintatos, szeretetteljes szigora, magas társadalmi műveltségre, hazafias jellemre s egyszersmind a legnemesebb szívre valló, szelíd, nyájas modora által nemcsak nagy mértékben fokozta és emelte a vezetése alatt álló egri főgymnásium- íiak évtizedek óta megállapított1^. jiazaszerte ismert előkelő hírnevét, de rendtartásai osztatlan tiszteletét, becsülését s szeretetét is annyira kiérdemelte, hogy egy alkalonpgíil apátjelöltséggel is megtisztelték, s kitüntették a boldogultak De nemcsak rendtársai, a közoktatási kormány is elismerte a boldogulnak az ifjúság növelése, a magyar közoktatásügy fejlesztése, valamint a magyar irodalom művelése körül is kifejtett hervadhatatlan érdemeit, melyeknek több rendbeli királyi kitüntetés lön méltóan megérdemelt jutalmok. — Királyunk ő felsége ugyanis Szvorényi Józsefet e nagy érdemeiért az 1885-ik évben a Ferencz-Józsefi end lovagkeresztjével díszítette föl, a folyó 1892-ik évben pedig tiszteletbeli kir. főigazgatóvá nevezte ki. Bold. eml. Szvorényi József irodalmi munkásságát még mint egri főegyházmegyei növendékpap, az 1835-ik évben kezdette meg a „Honmtivész“ czimű szépirodalmi folyóiratban megjelent első zsenge kísérleteivel: költemények- s egyéb apró ismeretterjesztő közleményekkel, melyek mindjárt kezdetben felköl- tötték iránta az írói körök figyelmét és érdeklődését. Ugyanez időben egyike volt az egri növendékpapok által röviddel elébb alapított, s azóta is szépen virágzó „magyar egyház-irodalmi iskola“ legbuzgóbb alapitói, s legkiválóbb munkásainak. Ez időtől kezdve szakadatlan sorban jelentek meg tőle mind magasabb figyelmet keltő számos szépirodalmi, széptani s tudományos munkálatai különböző folyóiratokban; mig az 1843-ik évben a magyar tudományos akadémia nyelvtudományi pályázatán, öt versenytársa között, „Magyar ékesszókötés“ ez. pályamunkájával ő nyervén el a 100 aranyos akadémiai jutalmat, írói hírnevét egyszerre oly magasra emelte, hogy 1846-ban <1 magyar tudományos akadémia levelező tagjává választotta meg, mely kitüntető állásában halála napjáig folyvást egyike volt akadémiánk legmunkásabb tagjainak, részint nyelvtudományi s széptani jeles értekezéseivel, részint kimagasló szónok^, képességről tanúskodó emlékbeszédeivel; részint jeles magyar irók (Vitkovics, Szemere Pál) munkáinak az akadémia megbízásából, páratlan szorgalommal s lelkiismeretességgel eszközlött egybegyűjtése által. E rendkívüli buzgalmát, s érdemeit kívánta a magyar tudományos akadémia megjutalmazni, midőn az utóbbi években a boldogultat tiszteleti tagjainak diszes sorába emelte. Az iskola-könyvirodalom terén is páratlan munkásságot fej
