Eger - hetilap, 1892

1892-12-06 / 49. szám

394

tett ki, s rendkívüli sükereket ért el a boldogult. „Ékesszólás- tana“, „Magyar nyelvtanba, s a középtanodai ifjúság számára szerkesztett nagy számú „Olvasó könyvei“ mai napig is a legkeresettebb iskola-könyvek közé tartoznak. Az 1854-ik évben a magy. kir. helytartótanács által a „magyar tudományos müszótár“ szerkesztésére meghívott bizottság tagjává neveztetvén ki, Szvorényi József Budapestre tette át lakását, s itt foglalatoskodott egy ideig, ez alatt is folyvást gazdagítva jelesebbnél jelesebb szép- tani s erkölcsbölcselmi dolgozataival szépirodalmunkat, mely utóbbiak közt különösen „Örökzöldek“ ez. s Romvay álnév alatt egy főrangú hölgyhöz intézett levelei valódi örökbecsű gyöngyei aesthetikai irodalmunknak.

B. e. SzvorényiJózsef legutolsó önálló műve: „Gy ako r- lati tanácsok a házi és nyil vános n ev e 1 és k örében.“ Anyák és nevelők tanulságára, népszerű előadásban. (Budapest. Franklin-társulat. 1890.), melyben az egri főgymnásium záró ünnepein a közönséghez intézett remek parainetikus beszédeit közölte egybegyűjtve, „Hattyu-dala“ a boldogultnak, s egyike növelészeti irodalmunk legkiválóbb, legbecsesebb műveinek.

Bold eml. Szvorényi József életének, s irodalmi munkásságának már e rövid, vázlatos rajza is úgy állítja őt elénk, mint ritka példáját a buzgó egyháziférfiunak, a lelkes hazafinak, az ifjúság szerető atyjának, a nemes szivű emberbarátnak, a hivatása körében kimagasló jellemnek, s nemzeti irodalmunk egyik első rangú, s páratlan szorgalmú munkásának. Aki úgy élt, mint ő, a ki egy hosszú életpályán át úgy töltötte be magasztos, de nehéz hivatását, mint a boldogult: az örök időknek élt, s — a római költő szerint — „exegit sibi monumentum aere perennius.“ Sz. I.

Gazdasági termény- és ipar-kiállitás Egerben az 1893-ik évben.

Lapunk egyik korábbi számában egész terjedelmében közöltük ama levelet, melyet a hevesmegyei gazdasági egyesület nevében, s megbízásából Baranyay István, az egyesület alel- nöke, s gazdasági igazgatója, egy, a hevesmegyei gazdasági egyesület részéről tervbe vett s az 1893-ik évben Egerben rendezendő mezőgazdasági termény- és iparkiállitás ügyében Grónay Sándorhoz, mint Eger városa polgármesteréhez intézett.

E megkeresés folytán a polgármester az ügy előleges megbeszélése czéljából egy szükebb körű értekezletet hivott egybe, mely azonban, mint annak idején megírtuk, részvétlenség folytán nem volt megtartható.

Polgármesterünk tehát a múlt vasárnap, f. decz. hó 11-ének délelőtti 11 órájára a város köztanácskozási termébe újabb érteAz „EGER“ tárczája.

Hideg szobámban . . .

Hideg szobámban megfagyott a viz is,

Melylyel szerelmi szomjam olthatám . . .

Mégis, miként a vulkán, tört ki keblem,

— Szomszédom volt a kedves kis leány.

Egy fenyőajtó — nyomorult fa-ajtó —

Választja tőle a szobámat el;

Hallom, midőn kis szive föl-földobban,

Hallom, midőn felsohajt a kebel.

S én eztkiálljam! Gyötrelmes egy helyzet!

Engem a méreg, út emészti bú.

Infámis ajtó! — titkának csapdája, —

Hogy még az éjjel rágjon szét a szú!

V . . . I.

A kik válni akarnak.

— Newyorki história. —

(Vége.)

— Hát igy vagyunk, Elton uram? Ön, a házas ember, ki eddigelé mint a hű férjek példányképe a legjobb hírnévnek örvendett, most a mások szénáját húzogatja? De remélem, azt a jó

kezdetre hívta egybe városunk értelmiségének ama kiválóbb tagjait, kikről ismeretes, hogy közügyeink iránt folyton élénkebb érdeklődéssel viseltetnek.

Ez értekezletre ezúttal mintegy 34—36-an jelentek meg: honaratiorok, kereskedők, iparosok stb. köztük számosabban városi képviselőtestületünk tagjai.

Az értekezleten részt vett Baranyay István, a hevesmegyei gazdasági egyesület alelnöke, s gazdasági intéző igazgatója is, ki egyenesen e czélból érkezett városunkba.

Polgármester az értekezlet elé terjesztvén az e tárgyban hozzá intézett levelet, nyilatkozatra hívta fel a jelenlevőket. A kérdéses ügyben való bővebb tájékozódás iránt több oldalról nyilvánult óhajtás folytán elnöklő polgármester fölkérte Baranyay Istvánt, a hevesmegyei gazdasági egyesület alelnökét, mint a kérdéses mozgalom megindítóját, hogy az Egerben 1893-ik évben tervbe vett gazdasági termény- és iparkiállitás kivitelére, s módozataira nézve, némi tájékoztatásul valamelyes rövid vázlatos programmot előterjeszteni szíveskedjék.

Baranyay István a fölkérésnek szives készséggel engedett. Előadta, hogy a hevesmegyei gazdasági egyesület, amaz erkölcsi sükerek által buzdítva, melyeket az utóbbi időkben rendezett szőllészeti s állatkiállitás által elért, — elhatározta, hogy a jövő 1893 ik évben egy szélesebb körű gazdasági termény- s iparkiál- litást rendez, melynek helyéül ezúttal Eger városát, mint a megye székhelyét, jelölte ki azon esetre, hahogy Eger város közönsége e tervét helyesli, s ahhoz úgy erkölcsi, valamint, esetleg, a szükséghez képest anyagi támogatással is járulni hajlandónak nyilatkozik.

Szóló alelnök azután felolvassa a kiállításnak általa egybe- állitott, ez idő szerint még csak vázlatos, és annak idején még részletes kidolgozásra váró programját, mely szerint az Egerben 1893-ik évben rendezendő gazdasági termény- és iparkiállitás a következő csoportozatokat foglalná magában :

I. Mezőgazdasági csoport: a) gazdasági termények, magvak, takarmány, kapás növény; — b) ipari növények: dohány, kender, len, stb.; — c) kertészet: gyümölcs, zöldség, disz csemeték, virágok stb.; — d) szőlőszet, borászat; — e) méhészet, méz viasz; — f) állati termények: tej, vaj, sajt, zsir, gyapjú stb.; — g) vadászat, halászat; — h) talajjavítás; — i) gazdasági üzemtervek; — k) szakoktatás; — 1) erdészet, csemeték, fatermények, magvak, üzemtervek.

II. Iparcsoport: 1) mező-, erdő-, és tejgazdasági gépek, és eszközök; — 2) malom- és sütő ipar, ezukrászat, mézes-kalács stb.; — 3) szeszgyártás; — 4) gazdasággal kapcsolatos ipar, kötél, szij, kádár, bognár, kocsi, vas stb. ipar; — 5) ezukor- gyári ipar; — 6) agyag- és üvegipar; — 7) bányászat, kohászat, fémek, szén, kő, kőolaj, ásványvizek, mész stb. — 8) házi ipar;

szolgálatot, melyet önnek ezennel felajánlok, tisztességesen meg fogja fizetni?

— Micsoda szolgálatot?

— Azt, hogy nem árulom el, hogy ön egy idegen hölgyecs- ke társaságában —

John nem folytathatta tovább a mondókáját, mert Eltou úr pozitúrába vágta magát, torkon ragadta a felesége rágalmazóját, s miután a boxolás mesterségében gyakorlottabb volt Johnnál, földhöz vágta s elkezdte ugyancsak jól helybenhagyni a jámbor Johnt, amiből aztán komolyabb baj is támadhatott volna, ha épen a kellő időben oda nem vetődik a „rönd“ egy nemes András bácsija, aki aztán gyakorlott szemével azonnal az Elton úr kárára döntötte el a veszedelmet, s foglyául jelentette ki ő uraságát.

— A feleségemet rágalmazta! — védelmezte magát Elton ur.

— Nem igaz, nem a felesége! — ordított John s gyorsan elhordta az irhát.

— Azt majd elintézhetik a bíróság előtt. Ön azt az embert tettleg bántalmazta, s ezért a közcsendháboritás súlyos vétségét követte el.

— Csak arról akarok meggyőződni, hogy dulakodás közben nem veszitettem-é el a pénzemet — szólt halkan Elton ur, s mellénye zsebéből egy csomó bankjegyet húzott elő, melyből mintegy véletlenül egy huszdolláros bankót a földre ejtett. András bácsi fölemelte a bankjegyet, s miközben kezében tartá, imigyen elmélkedett:

— Nem segíthetek a baján. Önnek velem kell jönnie az őrállomásra. Hiába, a törvény előtt mindenki egyenlő.

Elton ur épen zsebre akarta dugni a pénzét, de hirtelen másra határozta el magát, s egy második darab 20 dolláros banknótát hullatott ismét, mintegy véletlenül a földre.