Eger - hetilap, 1892

1892-12-06 / 49. szám

388

lességemnek tartottam a hibát helyreigazítani, s kegyes elnézését kérni a mélyen tisztelt Nagysám ő kedvességének. — Kérem még a t. Szerk. urat, szíveskedjék a következő megjegyzéseimnek is helyt adni. Barátaim és ismerőseim köréből hallottam olyféle kritikának hangot adni, hogy referádám hízelkedő és hosszú volt, én pedig magam rajongó idealista vagyok. Hát biz én, kérem, nem szeretek epébe mártott tollal Írni, kivált báli refe- rádát. De különben is ezen nedű akkor szokott leginkább kavargásba jönni az embereknél a szív alatt eső tájakon, ha valamely dolog nem úgy történt, ahogy ők óhajtották volna, holott pedig e „nedű-kavargás“ vajmi keveset segít már a bajon. S hogy ez igy történt volna nálam, nem emlékszem, de nem is történhetett, mert én igényeket nem támasztottam a Katalin-báll al szemben. Mért ne írtam volna tehát úgy amint irtain és miért másképen ? Figyelembe ajánlom azt is, hogy a forma nem lényeg. Diszitettebb, válogatottabb kifejezésekkel is lehet egyszerű igazságot kifejezni, meg triviális, darabos szavakkal is hízelegni. És mert kifejezéseimet nem a piacziak közül válogattam, az még nem hizelkedés. Hogy rajongó ideálista vagyok?? Bizonyos irányban és bizonyos mértékig, igen. De mindenekelőtt nevetségeseknek tartom az olyan embereket, akik blazirtságot, világgyülöletet és világfájdalmat affektálnak, ha írnak, pedig naponkint, midőn teleszájjal eszik a rostélyost, nagyokat kaczagnak a boros palaczkon keresztül pirosló életnek, s folyton ásitozuak egy-egy elejtett pillantás után. — Voltak, kik azt álliták, hogy kissé hosszú volt referádám. „Gusztus“ dolga! Gusztus dolga pedig azért, mert bármiféle hírlapi közlemény hosszúságának más nem szab határt, mint a lap külső terjedelme, s egészen az iró helyes érzékére van bízva, hogy a „tárgyhoz“ képest milyen terjedelmű legyen a czikk. Az én „gusztusom“ ilyen volt, másé másforma. Majd ha valamely disznótorról, vagy névnapról adok hirt a nagyérdemű kö zönségnek, s az ott elhangzó „szellemes dikcziókról“, akkor rö videbben irok. Mikor azonban olyan egyesület nyilvános mula- ságáról referálok, mint a jótékony nőegylet, s oly nemes czélú bálról, mint az árvák javára rendezett Katalinbál, akkor már csak majd ilyen „hosszú“ referádákkal bátorkodom e lap hasábjait fölkeresni, bármily disszonancziát okozzon is az sokaknál a fantázia világában. Referens.

— „Egertől Woerishofenig és vissza.“ üti rajzok, különös tekintettel Woerishofenre és a Kneipp-gyógymódra. E czim alatt hirdet előfizetést Várad y Gyula egri egyházm. áldozó pap, kath. fitanitó képzőintézeti tanár, lapunk kiváló tehetségű, buzgó munkatársa, egy közelebbről megjelenendő művére, melyből laE közben több nap mult el. Elton ur zárkózottá lön, s gyakran küldött egy bizonyos helyre, hová titkos értesítései valának czimezendők. Egyelőre e tudósítások csupán ama biztosításra szorítkoztak, hogy ügye a legjobb utón halad, s az eredmény elmaradhatatlan. Eltonné asszonyság pedig gyöngéd türelemmel várt, s gyakran távozott bevásárlások ürügye alatt, miközben mindig beszólt a postahivatalnál, nincsenek-é levelek Brown J. czim- re szólók.

Voltak. Mindennap várt egy ily czimű levél reá, de ezek egyátalán nem feleltek meg várakozásának. Mindig csak igy szóltak : „Habár a kegyed érdekében tett serény fáradozásaink mindeddig semmi biztos eredményre nem vezettek, számos mellékkörülmény mégis kétségtelenné teszi, hogy hamarosan czélt érünk.“ ügy látszik, hogy az első nemzetközi titkos rendőri szövetkezet csakugyan lelkiismeretesen járt el a dolgában. Eltonné asszony azonban ezzel egyátalán nem volt megelégedve. Gyakran voltak lelkiismereti furdalásai, midőn férje hűtlenségét nem tartotta lehetőnek; de hát akkor hogyan lehetett irányában tanúsított hideg magaviseletét megmagyarázni?

Elton ur pedig úgy tapasztalta, hogy teljesen csalódott az első nemzetközi titkos rendőri szövetkezetben, mely újabb előleget kért tőle, s mégis csak üres Ígéretekkel biztatta. Ezenkívül kissé a megbánás is gyötrötte. így történt, hogy Elton úr a feleségét a következő vasárnapon szokatlan jó kedvével, s azon ajánlatával lepte meg, hogy tegyenek egy kirándulást Coney Islandba, aholott pompás mulatságok szoktak esni.

Eltonné asszony, mintha az égből pottyant volna le csudál- kozásában; de nem kérette magát kétszer, hanem ízletes, illatos toilettbe vágta magát, s a gőzös csakhamar átszállította a házaspárt a gyönyörű tengerpartra.

Igéző tengeri ut vala! A derék házaspár kaczagott, tréfált, ingerkedett, mint egy újdonsült szerelmes gerle pár. Természetes! mert ezt a kedvező hangulatot még hatalmas étvágy is fokozta.

punk, az „Eger“ tárczája, szerző különös szívességéből, az utóbbi számokban több Ízben hozott igen érdekes közleményeket. E tárczaközlemények bőséges tájékozódást nyújtottak t. olvasóinknak a mű vonzó és tanulságos belbecsére nézve, úgy, hogy fölöslegesnek tartjuk t, olvasóink pártoló figyelmét fölhívni a derék munka „Előfizetési fölhívására“, mely lapunk mai számához van mellékelve. — Szerzőnek, t. barátunknak bírjuk azonkívül, becses Ígéretét, hogy e müvéből még néhány kiemelkedőbb részletet szives lesz Tárczánk számára átengedni.

— Előfizetési felhívás. Szőke Sándor, egri belvárosi tanító, a főegyhm. r. kath. Tanitó-egyesület 1891. évben tartott képviseleti közgyűlésén 100 ar. franknyi pályadijat nyert „A nőnevelés fontosságáról“ irt értekezésével. Ns. és főt. Zsendovics József, prépost-kanonok úr, akkor még egyh. m. tanfelügyelő — áldozatkész támogatója minden nemes és fenkölt törekvésnek, — beléegyezett, hogy e mű, — mely időközben az „Egri Népiskolai Tanügy“ c. újságban is megjelent, mint külön lenyomat, könyv alakban is megjelenjék s megígérte, hogy a kiadás összes költségeit sajátjából fedezi. Szerző viszont a kiadásból nyert összes hasznot a kath. tanít ók orsz. árvaháza és segélyalapja javára ajánlotta fel. E kettős nemesszivü áldozatkészség következtében jelent meg tehát e 4 Ívre terjedő szellemmel és beható tanúlmánynyal megirt művecske, melyre ezennel előfizetést hirdetünk, kiváló nagy tisztelettel kérve a tanügy minden barátját, méltóztassanak előfizetésük által a nemes czélt felkarolni s egyszersmind a jeles és rendkívül időszerű munkát ismerőseik körében is terjeszteni. Egy példány ára 40 kr. Kérem, méltóztassanak az előfizetéseket posta-utalványon legkésőbb 1892. év végéig alulírotthoz juttatni, hogy a munkát — mely különben már most is készen áll, — azonnal szétküldhessük. Kelt Egerben, 1892. év november hó 1-én. A központi gyüjtöbizottság elnöke. (Eger, Lyceum, II. e. 61. sz.)

— „Beniczkyné válogatott regényei.“ Füzetes kiadás. Kiadják Singer és Wolfner budapesti kiadó-könyvárusok. A derék vállalat a jeles regényirónő „Nyoma veszett“ czimű igen érdekes regényével kezdődik, amelyből eddig két (egyenkint 64 lapra terjedő) csinos kiállítású és sükerült képekkel illustrált füzet jelent meg. Egyes füzet ára 25 kr. Oly jutányos, hogy a ke- vésbbé vagyonos osztálynak is könnyűvé teszi a kedvelt szépirodalmi munka, s érdekes olvasmány megszerezbetését. Ismételve melegen ajánljuk a derék vállalatot szépirodalompártoló t. olvasóink szives figyelmébe.

— „A Pallas nagy lexicona“ czimű, nagyszabású enciklopédiái munkából közelebbről a III-ik füzet jelent meg, mely az

Sült osztrigát falatoztak, meg clamchowdert. Elton úr nem győzte eléggé magasztalni a pompás, üde, fűszeres tengeri levegőt, s azt kérdezte Eltonné asszonytól, nem volna-é ellenére, hogy egy szobácskát béreljenek a vendéglőben, miután visszatérőben a vasárnapi gőzösök rendszerint roppant tultömöttek szoktak lenni. Az asszonyság hajlandó volt a tervbe beleegyezni, csupán azt az ellenvetést tette, hogy az esti istentiszteletről való távul maradását rossz néven találnák vinni, főkép ha azt is megtudnák, hogy nemcsak a nappalt, de az éjét is oly helyen töltötték, hol a vallásosságot nem igen tartják tiszteletben,

— Well! — hisz „Brown úr és neje“ név alatt jegyezhetem be magunkat az idegenek könyvébe, — vélekedők Elton úr készséggel, — s aztán a vasárnapnak éjfélkor úgy is vége van, s igy csak pár órára kell szobánkba visszavonulnunk, hogy minden gyanúsítást elhárítsunk magunkról.

Eltonné asszony bámulva hallgatta férjének ezt azt okoskodó jámborságát, mire teljesen megnyugtatott lelkiismerettel foglalták el vendéglőbeli szobájukat, melyet a pinczér hamiskás mo- solylyal nyitott fel számukra. Mind e jelenetnek azonban volt egy titkos szemlélője, aki elégülten dörgölte kezeit, midőn a házas pár mögött az ajtó bezárult. A pinczér ismerni látszott e leselkedő férfiút, mert amint a lépcsőn lehaladt, oda kacsintott neki e szavakkal:

— Nos, ismét dologban vagyunk, John barátom ?

John visszakacsintott, barátságosan karonfogta a pinczért, s az ivó szobába vezette, hol két pohár cocktailt rendelt számukra. John még egyébbel is meg akarta vendégelni pinczér barátját, de ez sürgős dolgaival mentve magát, elhagyta az ivó szobát.

Alig távozott a pinczér, Elton úr elhagyta a szobát, s a folyosóra lépett, hogy felesége engedelmével egy szivart elszívjon. Alig gyújtott azonban rá, John hozzá sietett, s ez impertinens szavakkal támadta meg: (Folyt, köv.)