Eger - hetilap, 1892
1892-11-29 / 48. szám
379 jus lió 17-én 14.608. sz. a. kelt rendeletével Hevesvármegye akkori tanfelügyelőjével közölte a földmivelés ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák u. a. évi 18357. s/,. a. hozzá intézett átiratát, a mely szószerint így hangzik: „Eger város az ott nagyfontossásrgal biró szőlőmivelés és gyümölcsfatenyésztés terjesztésének érdekében azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy egy az említett gazdasági ágakban jártas szakembert helyezzek oda, kinek feladata lenne a szakmájába vágó ismereteket az elemi és ismétlő iskolában te rj e s z ten i. E szakoktatás segédeszközei gyanánt a város a szükséges helyiségeket és 32 hold. földet ajánlott fel, mely-kben amerikai és hazai szőlőiskolák, gyümölcsös és fuskolak létesítendők. Az e részben folytatott tárgyalások nyomán oly megállapodás jött létre, hogy az általam alkalmazandó szakegyénnek feladata két irányú lenne, nevezetesen: az elemi iskolákba járó tanulókat a gyakorlati szőlőmivelés és gyümölcsfát e, nyésztés alap-fogalmaival megismertetni, másrészt pedig a felnőtteket gyakorlatilag oktatni. Miután a város a gyakorlati te epek kezelésének költségeit magára vállalta, részemről elvállaltam a tanfolyama vezetni hivatott szakegyén fizetését (800 frt fi/etés, 150 f t lakbér) és tanügyi czélokta évi 150 forintot. Ezenfelül kilátásba helyeztem, hogy a szőlő- és gyümö c fa'elepek első beállásához igényelt szőlővesz- szőket és csemetéket adományozni fogom. Ezen alapon a tanfolyam vezetésével 65,536/1885. szám alatt folyó évi már zius hó 4-eu kelt rendeletemmel Fei k Ferenez a tapolczai felső népiskola vo't igazgató-tanítóját b ztam meg és utasítom arra, hogy úgy az elemi, mint az ismétlőiskolába járó gyermekeknek a szőlőmivelés és kertészet elemeiből adandó oktatás czéljából, a megyei tanfelügyelővel egyetértőleg oly módon intézkedjék, hogy az általa adandó gyakorlati oktatás a népiskolák fennálló tanórarendjét nem ér i n t v é n, a n n ak keretén kivül eszközöltessék. Az ügy ezen állásánál fogva tisztelettel felkérem Nagyméltóságodat, hogy a heve-megyei tan- felügyelőt a jelzett irányban való közreműködés, illetőleg közegemnek támogatása iránt utasítani s nagybecsű intézkedéséről engem mielőbb értesíteni mélróztassék.“ Ezen szőlészeti és kertészeti tanfolyam tényleg életbelépett 1886. évben s tartott egész 1891. évig, amidőn az Egerváros sa- játlagos czéljai előmozdítására alkalmazott szaktanárt a földmi- velési minisztérium mind sűrűbben felhasználta a vát megye más vidékein a phylloxera elleni védekezésnél, úgy annyira, hogy az 189%. tanévben a szaktanár egri működését ezen külön elfoglal- tatása nagy mérvben megbénította. — Vagyis odajutottunk, hogy a nélkül, hogy lesütötte volna szemeit az elnök kutató tekintete elől. — Igen, én vagyok Ohabert, régi iskolapajtásod. — De, öreg barátom, hogy történt, hogy te . . . — Épp oly természetesen történt, hogy csavargóvá lettem, mint a hogy te elnökké lettél. — És ha rá gondolok, hogy kényszerítve voltam téged elitélni. Megösmerlek ismét téged, bizonyosan szegény atyád sem ösmerne meg többé, ha élne. Nemde, elvesztetted őt és anyádat is? Mert különben nem jöttél volna ennyire. — Igen, barátom, — válaszolt Chabert komoly hangon, — igen, elvesztettem őket, nincs senkim, kinek miattam pirulnia kellene, még nőmnek se, ki sohase fogja megtudni, hogy mi lett belőlem. — Nőd! — Igaz. Emlékszem utolsó baráti üdvözleted volt, melyet tőled vettem, midőn leveledben lelkes szavakkal tudattad velem, hogy megnősültél, hogy elvetted Lucia kisasszonyt, ki akkor a Theatre fran^aisnak egyik csillaga volt. Az elnök éppen Chabert szemeibe nézett s aztán bus és suttogó hangon kérdé: „Ugy-e: „Cherihez la femme?“ — Természetesen, feleié a csavargó. Megházasodni szerelemből s megházasodni pénz nélkül -- ezzel nem lehet sokra menni. Imádtam nőmet, — s ő megcsalt. Vannak emberek, kik ily esetben életüket veszik, mások az ivásra adják magukat s mások meg dolgoznak. Éu kevesebbet szenvedtem. Egy szép napon elhagytam házamat, melyben három évig szerencsésen és boldogan éltem és a nélkül, hogy magammal hoztam volna valamit, útnak indultam czél nélkül. Másnap reggel egy korcsmában, hol az éjjelt töltöttem, arra ébredtem, hogy nincs egy fillérem se. A vendéglős egy darab kenyeret adva, szerencsés utat kívánt. Eossz kalapom, kopott ruházatom, egyátalán gyanús külsőm miatt Egerváros egy államilag rendszeresített szaktanári állomást, a mely a város sajátlagos érdekeire szolgált, már-már elveszített. Én — nem ugyan a szaktanári állomást — hanem az erre lekötött állami javadalmazást vissza óhajianám szerezni a város javára, még pedig nem az eddigi gyakoriatiatlannak bizonyult kertészeti és szőlészeti tanfolyamra, — hanem a gazdasági irányban kifejlesztendő ismétlő oktatásra, a mely — meggyőződésem szerint — a város közgazdasági életére üdvös hatást gyakorlatid, s igy közvetve az állam érdekében is álló. Most már röviden előadhatom, hogyan vélem az ismétlő iskolák szükségleteit fedezendőknek: A város gondoskodnék alkalmas gyakorlati térről, azt ellátná kellő felszereléssel és eszközökkel; gondoskodnék tanhelyiségek- ről, ezek fűtése világítása és tisztogatása felől; — beszerezné a szükséghez képest az ismétlő iskolások olvasókönyveit, azokat a növendékeknek használatba adná, — gondoskodnék az iskola taneszközei és egyéb felszerelései felől ; —- ellenben a földmive- lési tárcza az eddig Eirerváros hason czéljaira nyújtott összesen 1100 irtot ezután is adná a városnak oly kikötéssel, hogy abból a város ismétlő iskoláit az ezen javaslatban kifejtett, vagy később a közokt. kormány által meghatározandó szervezet szerint rendezze be. Katalin-bál. Mily kedvesen hangzó e szó, — csengése milyen édes-----n ekik! Mily bűvös hassal érintik meg leiköket a fénysugarak, melyek eme 10 betűről szóródván szemeikbe, — vagy e 10 hatisr, melyek kimondva csendülvén, — azt az ismeretlen, csak sejtett, gyönyöröket Ígérő fogalmat keltik föl elméjükben: K a- tal i n-b á 1. Mennyi örömet fűznek ehhez azok a világba lépő ifjú leánykák, kik eddig az otthon szűk, de keservtelen boldogságot egyedül nyújtó világában szőtték himes-fényes ábrándjaikat a jövőről; álmodának ébren a tánczteimek élveiről, azok pompájáról, a zene mámoiitó hangjairól, hízelgő, édes szavak suttogásáról, melyek talán a még nyugodtan dohogó szivnek eddig hangtalan húrjait fogják majd rezgésbe hozni. Hányszor merültek el azok az éjfekete és n-felejcskék szemek a bizonytalan távolba, midőn képzelniük fölépíteni próbálta ama ragyogó épületet, melynek neve : e 1 s ő bál; hányszor végezte dobbanásait gyorsabban a vágyteli szív, midőn e szót hallák említeni! Az első báli ruha mennyi gondoskodásnak és izgalomnak okozója: a szin, szabás, díszítés, hajkorona megállapítása, a virágok elhelyezése, az első csárdás, a négyesek mennyi szellemi táplálékot nyújtanak a képzetemnek, ott bent a remények és vágyak kisded világában! két csendőr okmányaimat akarta látni. — Okmányaimat! — Ez oly furcsán hangzott, hogy arczukba nevettem. Másnap An'oine Jeane el lett Ítélve két hóra. Mit mondjak? ez a két hó csodálatos hatást tett rám. A fogház csendjében ismét metrjött az eszem s elkezdtem gondolkozni. S tudod miről? Nőm hűtlenségéről? Nem! Hanem a boldogságról, mit mellette három évig élvezék! A két hó leteltével ismét az országúton voltam. Miután elköltöttem útközben azt a kis pénzt, mit a fogházban munkámmal kerestem, leültem az első kőre az országúton és vártam, mig a csendőrök arra jönnek. Ekkor ismét magukkal vittek a legközelebbi városba, s elitéltek újból több havi fogházra. Tiz évig tartott, mig ide kerültem, hol téged találtalak s két hó múlva ismét tovább utazom. S mindezt elmondta, gyűlölet és harag nélkül. Az elnök a szemeibe nézett, megszorította kezeit s mondá: — Édes Chabertem, meg akarlak menteni! A csavargó meglepetve tekintett reá. — Édes Bouchardom, te jó ember vagy és szeretsz, de a legrosszabb barátom se mondhatna rosszabbat, mint a mit te most mondtál. Ne nézz igy rám s ne gondold, hogy egy szegény őrülttel van dolgod, a kit ápolni s nem pedig büntetni kell. Nyugodt lélekkel mondom neked: a fogház az én egyetlen menházam, csak ott élhetek felséges álmaimnak s gondolhatok háboritlanul a múltra, a nélkül, hogy a jövőre gondolnék. — Nem! — kiáltá az elnök hevesen, — akarok érted valamit tenni! A csavargó felemelkedett s szemöldökeit összevonva erős hangon mondá: — Elnök ur, vitessen vissza tömlöczömbe! Kívánom ! *
