Eger - hetilap, 1892
1892-11-29 / 48. szám
378 A gazdasági elméleti oktatás olvasókönyv alapján történnék. Tárgyai lennének : növénytermelés, kertészet, szőlomi- velés, borászat, a növények betegségei; állattenyésztés és tartás, állatok betegségei; mezei gazdasági üzlettan. — Addig is, mig ily irányú olvasókönyvről a közokt. kormány p. o. pályázat utján gondoskodnék, használni lehetne a „Falusi iskolások olvasókönyvét.“ — A népokt. törvény 57. §-ban foglalt rendelkezéshez képest az illető hitfelekezetek tiszte lesz arról gondoskodni, hogy ezen isméi lő iskolába járó tankötelesek hit- és erkölcstani oktatásban is részesüljenek. A gyakorlati tanítás az e czélra berendezett legalább egy holdnyi területen történnék, a hol az ismétlő fiú tankötelesek főleg a szőlészet és gyiimölcsészetre, lehetőleg még a méhészetre, — az ismétlő leánytankötelesek ellenben kiválóan a konyhakertészetre oktattatnának. — Hogy mily kiváló jelentőséggél bir Egerben, — a melegvíz által nyújtott kedvező természeti fekvés mellett — a konyhakertészet, azt csak azzal indokolom, hogy ma is az élelmes egri kofa a Szepességtől a fővárosig minden piaczon megfordul zöldségével; s ha a zöldség termelését minőségileg emeli, — még keresettebb lesz az. A vasárnapi 3 órai ismétlő oktatást november 1-től már- czius 1-ig a közismereti tárgyak foglalnák el; itt is az olvasókönyv lenne az alap, amelyből a növendékek hasznos ismereteket szereznének a földrajz, történelem, alkotmánytan és az egészségtanból, — emellett gond fordittatnék az érzület nemesítése és a hazafias szellem ápolására. — Mindez lefoglalna 2 órát, mig a 3-ik óra számtanra fordittatnék, ennek tananyagát képezné a négy alapmivelet egész számokkal és tizedestörtekkel gazdasági életből vett példákon begyakorolva; — a méterrendszer mértékeinek és a hazai pénzrendszer megismertetése. Az 1892/3. tanévre Egerben 792 fiú 608 leány 13 — 15 éves tanköteles van összeírva. A fiuk közül mintegy 500 részint iparos és kereskedő tanoncz, részint közép-iskolába jár ; igy tehát legfeljebb 200—250-re tehető a földmives életpályára lépő ismétlő tanköteles. — Az ismétlő leánykötelesek egy csekélyebb része polgári leányiskolába, avagy tanítóképzőbe jár; — a legszegényebb osztály gyermekei ily korban már mint cselédek szolgálnak; azért a leány ismétlő tankötelesek közül azok száma, kik tervezetemnél figyelembe veendők, szintén legfeljebb 200—250-re tehető. Igazolja feltevésemet azon körülmény is, hogy a lefolyt 1891/2. tanévben az egri községi és felekezeti elemi népiskolák mellett fennálló ismétlő iskolákba 198 fiú 207 leány járt. A tankötelesek számát és városunk kiterjedtségét figyelembe véve két ily ismétlő iskolai tanfolyam volna szervezendő, egyik a város déli részén annak Vár. I. és II, valamint a Sáncz-negyed, — a másik a város északi részén a hatAz „EGER“ tárczája. A csavargó. — Franezia elbeszélés. — A villefranchi rendőrbiróság épületének egyik termében majdnem álmosan folytak a tárgyalások, a rekkenö hőségben. Bouchard elnök négy-öt ügyet intézett már el. Majdnem lustán vetette szemeit a vádlottak padjára, mikor az államügyész éles hangon „Antoine Jean“-t szólította. Magas, száraz alak emelkedett fel. — Neve? — kérdé az elnök. — Antoine Jean! — Foglalkozása ? — Tőkepénzes! — Itt tréfának nincs helye. Ön már többször volt büntetve, Antoine Jean, — mondá az elnök, miközben az iratok közt lapozgatott. — Látom hogy ön . . . — Nem kell, hogy ön mondja ezt nekem, elnök úr, épp oly jól tudom, mint ön. — Ön, — mondá az elnök, szemüvegét feltéve, — Ville- franchhoz közel mint csavargó lett letartóztatva. Van valami mondani valója védelmére, Antoine Jean ? — Az ön részére nincs, elnök ur! — mondá a vádlott nyugodt hangon, — de neked öreg Bouchardom meg akarok mindent mondani. Mindkét biró felemelkedett, szemeikben a legnagyobb csodálkozás és meglepetéssel; az ügyész nyugtalanul fészkelődött helyén ide-oda, kész lévén haragja villámával a szegény vádlottat sújtani. vani I, II és III. negyedbeli ismétlők részére. — Az első csoport gyakorlati tanítási helyéül szolgálna a Kertész-soron levő községi iskola szép, nagy kertje, a hol külön a fiú, külön a leánytankötelesek gyakorlatilag oktattatnának heti 2—2 órán; az elméleti oktatás a fiuk részére ugyanezen iskolában, a leányok részére p. o. a mák ár alsovöyi r. kath. iskolában történnék vasárnaponként d. e. 9 — 12 óráig. A második csoportbeli tankötelesek gyakorlati tanítására p. o. a nagy laktanya mellett a borászati egylet telepe közelében lenne tér kijelölve; az elméleti oktatás helyéül p. o. hatvan III. negyedbeli községi és a vöröskututczai r. kath. népiskola jelöltetnék, az első csoporttal azonos működési beosztással. Szükséges tanerők: mindkét csoport részére esry-egy tanító a gazdasági gyakorlati tanítással bízatnék meg, heti 4—4 órában; — minden csoportnál egy tanító a fiuk és egy tanító a leányok közismereti oktatását látná el, heti 3—3 órában. A tanítók minden heti óráért évi 50 frt tiszteletdijat nyernének és igy a gazdasági irányban kifejlesztendő ismétlő iskolázás évi fentartása a következő költségbe kerülne: a) 2 tanitó a gazdasági gyakorlati tanításra egyenként' heti 4 órával, egy-egy heti óráért évi 50 frt tiszteletdijjal...................................................................... 400 frt b) 2 tanitó a közismereti tárgyak tanítására a fiuk részére, heti 3 órával, a fennebbi tiszteletdijjal . 300 frt c) 2 tanitó a közismereti tárgyak tanítására a leányok részére, heti 3 órával, a fennebbi tiszteletdijjal 300 frt összesen 1000 frt Honnét fedezzük ezen nem jelentéktelen összeget? Javaslatom kiindulási alapjául a népokt. törvény 50. §-át jelöltem meg; mely szerint „a gazdasági irányban kifejlesztendő ismétlő iskolai tanfolyamot a város köteles felállítani.“ — Igen ám, de a lehetetlenre senki sem kötelezhető! — Már pedig Eger város válságosnak nevezhető közgazdasági helyzete mellett, mig egyfelől — különösen a közel múltban — évről-évre erejét túlhaladó áldozatokat hoz kulturális czélokra, úgy, hogy ma ily czi- men költségvetésének közel egy-negyedrésze van lekötve; — addig más felől ezzel arányban évről-évre sulyosodik közpótadója, a mely ma már 80%-on felül áll. — Bármennyire át vagyok is hatva a gazdasági irányban kifejlesztendő ismétlő iskolázás jelentőségétől, — éppen ez okból nem engedem meg magamnak azon — különben a törvény rendelete szerint helyén valónak látszó — indítványt, — hogy a város most újabb 1000 frt kulturális terhet vállaljon magára. — Ezt nem teszem, hanem keresek más megoldási módot. A vallás és közoktatási m. kir. miniszter ur 1886. évi máAz elnök, ki első meglepetéséből csakhamar magához tért, az ügyész felé fordult, a mikor is a csavargó újból, hangosabb, majdnem fájdalmas hangon mondta: — Bouchard, Bouchard! Emlékezzél Rabelaisra! A meglepetés véget ért. Nyilvánvaló volt, hogy őrülttel állnak szemben, kit a törvény szigora nem sújthat. A másik két biróval való rövid megbeszélés után általános meglepetésre susogta az elnök: — Két havi fogház. . . * Az ülésnek vége volt. A felügyelő, ki szájában pipával állott a kapu előtt, hogy friss levegőt szíjon, nem kissé volt meglepetve, mikor az elnököt látta maga felé jönni. — Perrin — mondá Bouchard — foglyai között van egy Antoine Jean nevű. — Igen, elnök ur! — Beszélni kívánok vele! — Ez igen könnyű, — ha az elnök ur méltóztat engem követni. — Nem! — szakitá félbe az elnök — azt kívánom, hogy azt az embert házamba vezessék. Legyen oly jó s vezesse 5 órakor hozzám. Öt órakor izgatottan járt fel és alá szobájában Bouchard elnök. Suttogó hangok hallatszottak az előszobából, aztán kinyílt az ajtó és belépett a fogoly. Az elnök hirtelen megfordult, a csavargóhoz lépett, odanyujtóttá mindkét kezét s könyező szemekkel mondá: — Te, vagy az csakugyan, régi Chabertem? szegény Rabe- laisom? És ily helyzetben? — Végre megösmersz! — mondá a fogoly nyugodt hangon.
