Eger - hetilap, 1892
1892-11-15 / 46. szám
365 kir. tanácsos, Hevesmegye kir. tanfelügyelője is jelen volt, Bal- tás Ferencz előterjesztése, a kir. tanfelügyelő beható, meggyőző érvelése s rövid pour parier után, közhelyesléssel elhatározta, hogy egy Gyöngyösön felállítandó állami jellegű polgári leányiskola részére alkalmas helyiségekről egyelőre bérlet utján gondoskodik; továbbá kötelezi magát, hogy az 1895-ik évben ez iskola számára egy, a közoktatási kormány által elfogadott terv alapján megfelelő helyiséget épit, azt az igényeknek megfelelőleg fölszereli s bebutorozza; s az iskolahelyiségek fűtésére évenkint 12 öl felvágott tűzi fát ád. Irodalom és művészet. Almanach. * Az Egyetemes Regénytár jól ismert Almanach-ja az év forgásának pontosságával jelent meg ismét a maga csinos, kedvel- tető külsejével és sokat ígérő tartalmával. Oly megszokott jelensége már ez az Almanach az irodalmi piacznak, hogy megjelenése semmi különös feltűnést sem kelt — és ez a legnagyobb bók, a mit reá mondani lehet. Nem feltűnést keltő szokatlan, vasy ritka vendég, hanem szívesen látott és várt kedves ismerős köszönt be vele a házba, a ki tovább fűzi a kellemes társalgást ott, a hol a legutóbbi alkalommal elhagyta s újabb élvezetes órákat igér és szerez azoknak, a kik vele érintkeznek. Az idei Almanach szintén Mikszáth Kálmán szerkesztésében és elmésségtől duzzadó előszavával jelent meg. Nem kevesebb, mint — a szerkesztőn kívül — tizenöt magyar iró elbeszélése van benne, megannyi eredeti, üde, friss termése az idei munkásságnak. Mint a korábbi években, ezúttal is régi és uj nevek együttesen lépnek itt az olvasó közönség elé. Jókai Mór, Beniczkyné-Bajza Lenke, Tóth Béla, Vadnay Károly sorakoznak egymás után, majd Sza- lóczy Bertalan, Lipcsey Ádám, Kozma Andor mutatják be magokat az Almanach közönségének, a vidám Rákosi Viktor mellett, a mély elméjű, merengő Just Zsigmond, a sokat és méltán dicsért Herczeg Ferencz mellett a szerény, de magvas tehetségű Sebők Zsigmond kerül sorra, köztük a finom tollú Gyarmathy Zsigánéval, s végűi Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor — oly díszes sorozata az Íróknak és oly magas színvonala az alkotásoknak, a minőt csakis az Almanach kötetei mutatnak fel széles ez országban. A változatosság a tárgyakban, a különféleség a * Almanach az 1893. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Be- génytár Vili. évfolyam 111. és IV. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára dísz- kötésben 1 forint. szép csillár, mely 1873-ban, a bécsi világ-kiállitáson dijat nyert. A Kapuczinus-kolostor pompás épület, temploma a bizanczi és román styl keveréke, melynek összes festészeti és szobrászati felszerelése a zárda magas műveltségű tagjainak valódi remeklései. Mindéi heim körülbelül iy2 órányira esik innen, a termékeny rétek és szántóföldek s fejedelmi erdők által koszorúzott Mindel-völgyben. Körülbelül 3600 lakosa van. Kiemeljük a gyönyörű sétányt, mely a városon körül vezet, s honnan tiszta időben — mint nekem alkalmam volt élvezni, — gyönyörű kilátás nyílik a Bajor-Alpesekre. Itt van a vidékről messzünnen látogatott és legújabban a Kneipp szysztémája szerint berendezett Mayen bad, melyről már Brunnenmayer, mindelheimi plébános ezt irta „Chronik der Stadt Mindelheim“ c. művében: „Im Jahre 1799. wurden mehr als 80 verwundete k. k. Offiziere, welche des Bades wegen nach Mindelheim in’ s Mayenbad gekommen waren, durch diese Gesundheitsquelle vollkommen geheilt. “ Legszebb és legnépesebb e városok között Kaufbeuren, mely l3/4 órányira esik Woerishofentől. Megjegyzem, hogy a falvaknál távolsági alapúi a gyalogszert, itt a városoknál ellenben egy jól hajtó fiakker gyorsaságát veszem. Kaufbeuren tökéletes nagy város, virágzó iparral és kereskedéssel, nagy gyapjú és len-szövő gyárakkal, gázgyárral, több gőzmalom, olajgyár, nagy sörfőzők, sajtkészités, nagy és fényes kereskedések stb. stb. Mindez körülbelül 6500 lakoshoz csodaszerűnek, hihetetlennek tűnik fel előttünk, kiknek 22 — 25000 lakossal biró u. n. városaink is valóságos falvak e tisztaságtól ragyogó és örökké lázas forgalmú kis Kaufbeurenhez képest! Épületei közöl megemlítjük a Hauberisser müncheni tanár tervei szerint 1879-ben épített remek tanács házat, a két templomot, a kolostort, a három kápolnát, az uj iskolát, a Stadttheatert és az óriási tébolydát. stílusokban oly sajátságos és vonzó karaktert ad e kötetnek, a milyennel alig dicsekedhetik a könyvpiacznak bármely másik jelensége. Az egyes elbeszélések tartalmát vázolni annyi lenne, mint elvenni az Almanach kiváló érdekességének egy részét — dicsérni pedig ezt a nagy sor irót igy együttesen teljesen fölösleges volna. Megfelelnek ők magokért, pótolják, kiegészítik egymást, s az, a mit együtt nyújtanak, a legszebb, legtökéletesebb ajándék az olvasó közönségnek, mely eddigelé is hálás elismeréssel fogadta szellemük nyilvánulásait. Az 1893-ik évi Almanach ép oly diadalmasan fogja megjárni évi pályafutását, mint előzői, és szintoly maradandó becsű darabja lesz a családi könyvtáraknak, mint amazok. Az Almanachot megnyitó naptári részhez ezúttal rövid és velős ismertetése is csatlakozik az új pénznek, mely a jövő évben már forgalomba jő. A díszes kötet ára 1 forint. Mikszáth előszója. A hatodik, hetedik előszó már ez, ugyanazon könyvhöz és írókhoz. Fekete hajjal kezdtem, szürkében járok most. A jobb- lelkü irótársaim elkezdenek rajtam sajnálkozni, mint azon az elátkozott emberen, a ki mindég egy vizen csónakázik: — Szegény ember, — mondják, — ugyancsak unalmas dolga lehet. Az olvasók is abban a hitben lesznek. — Képzelem milyen megerőltetésébe kerülhet minden évben valami újat kigondolni. De miért is nem hagyja már abba? No hát épen ezt indokolom most meg. Hiszen eleinte magam is erre gondoltam, hogy csak addig vállalom ezt a csóua- kázást, mig egy olyan utas akad, a ki elől kiugróm a sajkából s ő marad azontúl elátkozott embernek. De másképen történt. Mint az a darab föld, a mit ekéjével hasogtat a szántó, hosszú éveken át, kinyitja a mélyét ő előtte — úgy tesz velem az a kis papirterület is (a két-három első oldal az Almanachban), a mit beírok, megrázkódik és feltárja csodálatos büverejét. Hiszen az „Ezer egy éjbe“ való ez, — szinte lehetetlen elhinni. Szinte szédülök bele. És mégis úgy van. Visszatért a „terülj asztalkám“ regéje. Bizony nem képzeltem, mikor az elő- szó-irást elvállaltam, hogy milyen kolumnáris hivatalba lépek. De mit beszélek én hivatalról! Hiszen ez valóságos uralkodás. Jó tündér babonázta meg ezt a helyet s bizonyára ilyenformán szólt: — A mit itt kotyogni fognak, az mind beteljesedik. Az első évi előszóban panaszkodtam, hogy a közönség nem veszi a könyeket. Üdülésképen és mint látványosságot is érdemes felkeresni a Rathskellert, hol pompás sör és a hires De Crignis-féle pinczegazdaság borai kaphatók. Én július 25.-én voltam Kaufbeurenben, midőn ott a régidőtől szokásos nagy• gyermek-ünnepély, az u. n. Tänzelfest tartatott. Hétfőtől csütörtökig zászlódiszben úszik ilyenkor a város és az egész környék lakossága idegyűl, hogy e sajátszerü ünnepben, melynek eredetét hiába kutattam, részt vegyen. Hétfőn van a legnagyobb zaj és legnagyobb tarkaság. A gyermekek reá teszik lábukat az egész városra s a város kaczag a gyermeklábak érintése alatt. A felcziczomázott utczákon, tarka gyermekcsoportok hullámzanak, a fiúk katonáknak, a leánykák az összes lehetséges bajor népviseletek szerint vannak felöltözve s a menet élén nemzeti, sajátszerű melódiákat harsogtatva halad egy gyermekekből összeállított trombitás-banda. Zászlóikat a zene rythmusai szerint lengetik s a dobpergés is megszóllal az alkalmas helyeken. Délután a tágas és szép városi park az ünnepség színhelye, hol a magas és tarkára festett fenyőárbocz, az u. n. Tänzelhölzchen körül megkezdik a gyermekek kedvencz tánczukat a gyűrű-tánezot, melyhez szintén a kis zenekar adja meg a taktust. Az öregek és a seregestül meszsze vidékről idesereglett idegenek pedig sátrak alá telepedve gyönyörködnek gyermekeik mulatságában s fogyasztják a sört; utóbb pedig gyermekeik mulatságában sem gyönyörködnek már, csak fogyasztják a sört! A sör tehát a bajorok egyoldalúsága! Ki tarka, lármás, változatosabb képet óhajt, az hétfőn nézze meg a Tänzelfestet; ki azonban a tolongást és a lármát nem szereti, az kedden jöjjön Kaufbeurenbe, midőn a gyermekek felvonulása, tánezok stb. mind láthatók, de az ünnepség hullámai szű- kebb térben mozognak és simáinak el. (Folytatjuk.) Várady Gyula.
