Eger - hetilap, 1892
1892-02-02 / 5. szám
36 — lenségbol kimaradt volna valaki, azért, előre is bocsánatot kérünk. Isten áldja a tisztes ipart! — Negyedmesteri választások. A negyedmesterek választásáról alkotott szabályrendelet szerint. Eger város 12 negyedében az 1892-ik évben leendő negyedmesterekre nézve, a választásoknak folyó évi február hó 1-ső napjától 6-ik napjáig bezárólag, kell megtörténni. A megejtendő választásokra a városi tanács hatósági biztosokat nevez ki, kik a választás helyét és idejét a hivatalban lévő negyedmesterrel együtt meghatározzák és mint választási elnökök a választást vezetik. Kineveztettek pedig a következő városi tisztviselők: Város I-ső négy. Lefévre Antal, város II. négy. Murányváry János, város III. négy. Loor Gyula, város IV. négy. Jankovics Dezső, Hatvan I. négy. Farkas Vincze, Hatvan II. negyed, Petravich Ferencz, Hatvan III. négy. Hajdú Zsigmond. Hatvan IV. négy. Radvánszky Lajos, Felnémeti négy. Pelcz János, Czifra-Sáncz-negy. Kovács Tgnácz, Makiár I. négy. Morvay János. — Bianca Panteo hangversenye. Az európai hírű fiatal he- gedüműsznönek Egerben febr. hó 8-ára hirdetett hangversenye pártoláshiány miatt elmarad. E mai napig mindössze csak 12 zár t szék-e lő jegy z és történt, s igy nincs kilátás arra. hogy a hangverseny tetemes deficit nélkül megtartható legyen. Kár! —■ Gyászhir. Gáhy Ferencz, hites ügyvéd, hetven évet haladott korában, a múlt vasárnap, f. jan. hó 31-én éjjel, rövid szenvedés után Egerben elhunyt. — A boldogaltban az egri ügyvédi kar egyik veterán tagját, s társas életünk egy, kedélyessége- s szelíd lelkületeért közkedveltségben állt, emberét vesztette el. Temetése ma lesz. — Gyászhir. Vurumpek Károly, Hevesmegye pétervá- sári járásának tiszti orvosa, 1848/9-iki honvédtiszt. f. é. jau hó 28-án, élete 66-ik. boldog házassága 45-ik évében Pétervásárán elhunyt. Temetése ugyanott, f. é. jan. hó 30-án, közrészvét mellett ment végbe. — Betegedési kimutatás az egri alapítványi női kórházból, 1891-ben. Gyógykezelésre visszamaradt 1890. évről 26 nő; felvétetett 1891-ben 4 fi és 288 nő. Összesen 4 fi 314 nő. Ezek közül elbocsájtatott gyógyülva 4 fi és 196 nő; javulva 49 nő; gyógyülatlanül 10 nő; visszamaradt 1892-re 24 nő; meghalt 1 fi; 35 nő. Összesen 4 fi, 314 nő. Ápolási napok száma 5522 nap, illetve átlagosan minden beteg 17 napi ápolásban részesült. Nagyobb műtét 15 esetben, kissebb 54 esetben, összesen 69 esetben végeztetett. A kórház tébolydái osztályán: maradt múlt évről 2 fi, 146 nő elmebeteg; felvétetett 1891-ben 27 nő; összesen 2 fi; 173 nő. Ezek közül gyógyulva elbocsájtatott 2 nő; meghalt 14 nő. Ápolásra vissza maradt 1892-re 2 fi. és 157 nő elmebeteg. Az ápolási napok száma 50695 nap. A naponkénti ingyen rendelő órán jelentkezeti 758 beteg, kik 2221 ingyen rendelésben részesültek. — Valóban nevetséges az egész! — monda egy fiatal asszony, ki most első Ízben volt e fürdő vendége. Mily esetlen! — kiáltó egy harmadik hölgyeeske, akinek ábrázatján már nyomokat kezdett huzni az — idő. E közben a fiatal házaspár a legkellemesebb utazás után érkezett meg Newyorkba, s a mézes hét. legboldogabb napjait éldelte. így múlt az idő anélkül, hogy vagyoni viszonyaikról egymás közt csak egy kukkot is szóltak volna. Cherige nevű kis városkában történt, mintegy négy mértföldnyire Newyorktól, hová két napi kéjkirándulást, tettek. Itt aztán a férj kötelességének hitte kedves feleségének vagyoni viszonyairól is pár szóval említést tenni. Gyönyörű este volt. A boldog ifjú pár vendéglöbeli szobájuk nyitott ablakánál üldögélt, kéjjel élvezve a nagyszerű táj szépségeit, mely szemeik elé tárult,. Ekkor az őrnagy a szék karjára támaszkodva, melyen bájos neje ült, a világon a legszeretetre- méltóbb hangon igy szólalt meg: — Drága egyetlenem, ki kezeli most a te vagyonodat? — Nos, hát t.e, édesem, — viszonzá a kis feleség nyájas mosolylyal. — Természetesen. — de addig, mig az én kezem alá kerül, ki visel gondot rá ? — Te magad, — volt az ismételt válasz. — Te tréfálsz velem, — monda a férj, neje karjait simo— Egy különös magyar tudós Indiában. A műit 1891-ik évi deczember 10 én halt meg Bombayb.in. Reliatsek Ede, egy rendkívül nagy tehetségű nyelvtudós, ki születésére nézve magyar volt. Ezen, úgy tudományosságára, mint különczségére nézve páratlan hazánkfiáról a kölni lapban a következő érdekes adatokat olvassuk: Az 1891-iki deczemb. hó 11-én Bombay ban (India) egy eddigelé a maga nemében páratlan esemény ment végbe: tudniillik egy európai ember hullájának hindu módon történt elégetése. E hulla a megelőző napon elhunyt Bell acsek Ed várd nevű magyar nyelvtudósé volt. aki itt a keleti, s főleg az arab és perzsa nyelvekben való rendkívüli jártasságáért nagy tekintélyben állott, de aki mindamellett itt valóságos remete-életet élt. Küszöbét egy európai embernek sem volt szabad átlépnie. Rehacsek Edvárd 1819-ik évi jul. 3-án komárorn-megyei Illőkön született. Felsőbb tanulmányait a pesti egyetemen végezte, hol főleg a latin nyelvvel, s a mennyiségtudományokkal foglalkozott. De csakhamar megragadta az utazásvágy. Mindenekelőtt Európát barangolta be, miközben egy évig tartózkodott Parisban. Innét Amerikába, — négy évvel később pedig Indiába ment. Bombayban, hová 1847-ben ért, a Wilson- college-ben a latin nyelv és a mennyiségtan tanárává nevezték ki. Három évvel később tagja lett a bombay-i egyetemnek, aholott 12 éven át mint az arab, perzsa, latin és franczia nyelvek vizsgáló tanára működött. Már ez időtől fogva kezdte minden európai ember társaságát kerülni, s azontúl kizárólag csupán az általa barátaiul kiszemelt müveit benszülöttekkel érintkezett. De szép hivatásáról is csakhamar lemondott, s azontúl a világtól teljesen visszavonulva, remete-életet folytatott a szó leg valódibb értelmében. Egy indiai viskóban (bungalow) lakott, s házában minden eléfordulbató dolgot egymaga végzett, mit Indiában még a legnyomorultabb kuli (paraszt) sem tesz meg. Minden istenáldott nap lehetett látni, amint a piaczra megy, hogy bevásárolja azt a csekély gyümölcsöt és főzeléket, mik a hinduvallási törvények szerint kizárólagos táplálékát képezték. De az általa teljesen megvetett európai eszközök egyikét élte utolsó éveiben még se nélkülözhette, tudniillik a három kerekű talyigát, melyen hazulról a bombayi piaczra s visszajárt, midőn öreg korában a gyaloglást már nem bírta. E talyigáján láttam őt az utóbbi években, gyakran, midőn félig európai, félig indiai öltözetében, a Queens Road utján komoly lassúsággal haza baktatott. Ki hitte volna, hogy e furcsa kopott öltözék, melyet aki először látott, alig állhatta meg mosolygás nélkül, a földkerekség egyik legnagyobb tudósát födi. akire valamennyi európai egyetem méltán büszke lehetett volna? Mindeme különczségei daczára. vagy talán épen ezek miatt, Rehacsek valódi bámulat, tárgya volt. Minden megtakarított pénzét., fizetését, nyugdiját a tudományokra fordította. Munkái legnagyobb részt saját költségén jelentek meg angol nyelven, melyet tudományos tökéletességgel beszélt. Ily módon áldozta e csudálatos különcz összes szellemi s anyagi vagyonát egy társadalomnak, melyet, gondosan gatva. Elébb szivedet ajándékoztad nekem, most itt az ideje, hogy birtokaid kezelését is gondjaimra bizd. — Én magam egyedül képezem összes vagyonomat, viszonzá a nő, férje karjára hajolva. Madame, bogy magamat egész határozott rövidséggel kifejezzem. — kezdé most az őrnagy ingerülten, — nekem pénzre van szükségem. . . A kocsi, amelyen idejöttünk, ki van ugyan fizetve ... de most már egy garasom sincs, s igy nem vagyok képes tovább fizetni. . . — Hogy őszinteségedet hasonlóval viszonozhassam, — monda a kedves feleség, — ki kell előtted jelentenem, hogy én a világon semmivel se bírok egyébbel, mint amit magad előtt látsz. — Tehát csakugyan nincs birtokod? — kiáltott az őrnagy, ingerülten ugorva fel helyéről. — Nincs. — Nincs pénzed valamelyik bankban? — Egy árva fillérem se. — Se fekvőségeid ? — Semmi, épen semmi! — Nos, hát nem vagy örökösnője egy gazdag kereskedőnek ? — Nem! —■ Ki vagy hát? — Az ön neje, tisztelt uram, s leánya egy földhöz ragadt szegény, de becsületes susztermesternek.
