Eger - hetilap, 1892
1892-02-02 / 5. szám
37 került, 8 melyet mintegy megvetni látszott. Rehacsek rendkívüli tudományosságáról és sokoldalú képzettségéről tömérdek jeles munkái fényesen tanúskodnak. Utolsó miivé, melyet halála előtt néhány nappal fejezett be, s mely nemcsak vas szorgalmáról, s fáradhatatlan kitartásáról, hauem mély tudományosságáról is tanúskodik, a „Mirkadhu v i 1 ágtö rt é n e 1 m e“, melyet perzsa nyelvből fordított angolra. Teljesen elzárkózott remeteségéből csak a legritkább esetekben bontakozott ki, hogy rendkívüli tudományos készültségének gyümölcseit olykor maga hozhassa nyilvánosságra. Ily rendkívüli alkalom volt, midőn a bombaybeli anthropologiai társaság nyílt ülésein csodálkozással hallgatott lebilincselő előadásokat tartott: „A chinaiak tiszteletéről halottaik iránt“ s „A hindosztán ez i v il iz ácz i ó r ól.“ De ily esetekben is hozzáférhetetlen volt. Jött, — megtartotta előadását, — s nyomban távozott. Semmi hozzá intézett kérdésre nem felelt, és semmi fejtegetésekbe nem bocsátkozott, sőt úgy látszott, hogy mint igazhitű hindu, minden bemocskoló érintkezést kerül az európaiakkal. Szorgalma valóban csudálatra méltó volt, mert nemcsak nagy terjedelmű munkáin dolgozott szakadatlanul, hanem al g múlt el hét, hogy az ottani lapok számára ne irt volna nagy becsű czikkeket. Még halála előtt három nappal is, midőn barátja, Hari Madhan Paranjape, a „Native opinion“ folyóirat kiadója meglátogatta, s midőn Rehacsek már annyira el volt gyöngülve, hogy beszélni sem tudott, — még akkor is oda mutatott íróasztalára, hol az a heti czikk kézirata már készen volt a nevezett lap számára. Vallásához híven, egész haláláig minden európai orvosi segítséget visszautasított,, s határozottan meghagyta, hogy holttestének hindu módon való elégetésénél egy európai embernek sem szabad jelenlen n i e. így történt, hogy az 1891-iki decz. 11-én, délutáni 4 órakor, az elhunyt nagy tudós szegény viskójában csupán benszülött. indus barátai jelentek meg, kiknek részvéte mellett Rehacsek hullája, a hindu szertartás szokásai szerint, födetlen arczczal, virágokkal borítva, ravatalra tétetett, azután koporsóba helyeztetvén Worliba, a hulla-égető helyiségbe vitetett, s ott hindu fölügyelet, s a halotti szertartások legszigorúbb megtartása mellett, ünnepélyesen elégettetett. — A tiszafüredi elöljáróság fegyelmi ügye. Minthogy a hevesmegyei közigazgatási bizottság által a tiszafüredi elöljáróság ellen elrendelt fegyelmi eljárás, egyebek közt lapunkban is fel volt említve, s minthogy ez ügyben az eljárás befejeztetett, szükségesnek tartjuk a határozatot egész terjedelmében nyilvánosságra hozni. — A határozat a következő : Hevesmegye tiszafüredi járásának főszolgabirája T.-Füreden 1891. deczember hó 29-dik napján, T.-Füred elöljáróinak fegyelmi ügyében, — kik ellen a megye közigazgatási bizottsága 660. k. b. 91. számú határozatával, az egri kir. pénzügyigazgatóság 12,427/111. 91. számú azon előterjesztése folytán, hogy illetéktelenül szegénységi bizonyítványt állított ki s ez által a hatóság félrevezetése folytán Györy Mihály t.-füredi borbély haddij-tartozása leíratván, a kincstárt 38 írttal — Ó te . . te! . . fórmedt föl az angol tiszt, s mély kétségbeeséssel mélyesztette arczát kezeibe. De csakhamar magához tért. s igy folytatta: — Akkor sok szerencsét kívánok önnek, madame, ahhoz, hogy egy földönfutó koldusnak a nejévé lett. En ugyan meg vagyok semmisülve, s valóban nem tudom, mihez fogjak. — Hát nem fordulhatnál a bátyádhoz, a dúsgazdag lordhoz, hogy pénzt kölcsönözzön ? — Nekem nincs, és soha sem is volt lord bátyám. — Hát akkor irj az ezredhez, s kérj előleget, — Soha se voltam katona, —• És semmi vagyonod sincs? —- Egy fityingem se! — Szabad hát kérdeznem, uram, hogy kicsoda ön? — Az ön férje, madame, különben fia egy kitanult szélhámosnak, aki megtanított ugyan a maga mesterségére, de egyebet egy batkát se hagyott rám. — De engem az atyám jó nevelésben részesített, — monda a menyecske egész komolyan. — Engem is, kedvesem, viszonzá a férj, — de ez a jó nevelés most cserben hagyott. E szavak után az őrnagy távozott a szobából s fölkereste a vendéglőst. A szeretetie méltó feleség titkon követte férjét, s kihallgatta a vendéglőssel folytatott párbeszédét, megkárositották, a fegyelmi vizsgálatot elrendelte: az elöljáróság fellebbezése következtében, a m. kir. belügyminisztérium a fellebbezést elutasító 76,892/IV. 7. számú leirata s a megye közigazgatási bizottságának a vizsgálat befejezését sürgető 2703/k. b. 91. határozata folytán, — a foganatosított vizsgálat alapján következőleg határozott : Tiszafüred község elöljárói ellen, a Hevesmegye közigazgatási bizottságának 660./k. b. 91. számú határozatával a Győri-féle szegénységi bizonyítvány kiállítása tárgyában elrendelt és 2703./k. b. 91. sz. határozatával a m. kir. belügyminisztérium 76.892./IV. 7. sz. leirata folytán megsürgetett fegyelmi eljárás megsziintettetik. Indokok: A t.-füredi szolgabiró által f. hó 17-én fölvett vizsgálati jegyzőkönyv szerint, Tisza-Füred községének a szegénységi bizonyítványok kiállítására illetékes bírája és jegyzője, Győri Ferencz t.-füredi lakos szegénységi bizonyítványát, — ki a pénzügyigazgatóság följelentő előterjesztésében tévesen mondatik Győri Mihálynak, — a község többi összes elöljáróinak, úgy a törvénybiró Borsós Sámuel, mint Kaiser János adóügyi jegyzőnek, valamint a tanácsosoknak — és igy a hasonló esetekben tájékozást nyújtani szokott összes közegeknek egyhangú véleménye alapján állíttatott ki. A bizonyítvány tartalmának valóságát a f. hó 24-én kihallgatott t.-füredi két lelkész is igazolja. Igazolják a t.-füredi telekkönyvek, melyek szerint Győri Ferencz ingatlan vagyonnal nem bir. Igazolja T.-Füred község volt végrehajtójának mellékelt, f. hó 29-iki j.-könyvi vallomása, mely szerint Győri Ferencz ellen, éveken keresztül, több Ízben sükertele- nül kísérelte meg a végrehajtásokat. Végre a t.-füredi kir. járásbíróságnak éppen a már egy Ízben törült s a kincstár részére újból követelt, a fegyelmi eljárás alapját képező had- mentességi dij iránt támasztott pörben, a Győri Ferencztől lefoglalt ingók iránt neje által benyújtott igény folytán 1341./91. sz. alatt f. év május 15-én kelt ítélete, mely szerint két csekély ertékii kép kivételével, melyekre az igénypörtámasz- tó tulajdonjoga nem lön igazolva, a végrehajtási zár alól az összes ingóságok fölmentettek s igy a Győri tulajdonát képező ingóság nem találtatott. Mindezekhez járul a kihallgatott, tanuk azon egyhangú vallomása, mely szerint Győri Ferencznek a múlt év végéig üzleti bevétele is oly csekély volt, hogy abból családját sem tarthatta. E bizonyítékok alapján, melyek szerint a szegénységi bizonyítvány az elöljáróság rendelkezésére álló minden szokásos adat beszerzése után állíttatott ki, s melyek annak tartalmát is a valódi tényállással megegyezőnek s igy a fegyelmi eljárás alapját képező azon följelentő előterjesztést pedig, hogy a hatóság félrevezetése folytán a kincstár, T.-Füred elöljáróságának ténye által lön megkárosítva, — alaptalannak tüntetik föl, a T.-Füred elöljárói ellen folyamatba tett jelen fegyelmi eljárás megszüntetendő volt. Lipcsey, s. k. főszolgabíró. Influenza-betegeknek legczélszerübb napközben gyakrabban jó cognacot adni. a mit nemcsak több tekintélyes orvos ajánl, de a kórházak is gyakorlják. Alkalomszerű most megemlíteni, hogy a Magyar Szent Korona országainak „Vörös kereszt“ egy— Mikor indul a postakocsi Newyorkba? — kérdi a férj. — Éjfél felé, — viszonzá a vendéglős. — Én vele utazom, — költsön fel, nehogy elaludjam. — Két helyet parancsol a postakocsiban? — Nem, csak egyet. A vendéglős megjegyezte, hogy a kocsibért előre ki kell fizetni, ha valaki éjjel akar utazni. Az őrnagy összekotorázta a zsebeit, s nagy nehezen kiszurkolta a kocsibért. . . . A boldog bázastársak aztán nem álltak többé szóba egymással. Mindketten szobáikba vonultak. Az őrnagy lefeküdt, s csakhamar elaludt. Az asszony azonbau ébren volt. Alig állott meg a postakocsi a vendéglő előtt, a nőcske fölkelt, s gyorsan lesietett. A lépcsőnél találkozott a vendéglőssel, aki megkérdezte tőle, vájjon főn van-e már a férje? — Nincs, — válaszoló a nő, — nem is szükség, hogy fölkeltse. — Tehát az ön számára rendelte meg a postakocsiban az ülést asszonyom ? — kérdé a vendéglős. — Igen, — az én számomra. — Úgy? — akkor hát nem is háborgatom férjét álmában. Hanem, kérem, nagysád, siessen, mert a kocsi mindjárt indul. . . Fitzconnel asszonyság beszállt a postakocsiba, s pár perez múlva útban volt Newyork felé, — kedves férjét további sorsára bizva. így történt ez Amerikában, a yankeek hazájában.
