Eger - hetilap, 1892
1892-11-01 / 44. szám
44-ik szám. 31 -ik év-folyam 1892. november 1-én. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed óyre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az ,,Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Közigazgatásunk reformjához. (Xy.) Evek hosszú sora óta tengeri kígyóként húzódik köz- igazgatásunk tervezett reformja a nélkül, hogy a kísérletezés stádiumából kizökkentetett volna; avagy az 1870: XLIL, az 1886: XXI. t.-czikkek, melyekkel törvényhatóságaink rendeztet- tek, vagy a községek szervezetéről szóló 1871: XVIII. és 1886: XXII. t.-czikkek eredményeikben tekinthetők-e egyebeknek kísérleteknél ? Legújabban pedig az alkalmi nagy frázisoktól eltekintve, — melyeket minden párt, hogy főleg az országgyűlési választások alkalmából, a vizet lehetőleg malmára hajtsa, saját érdekeihez viszonyítva pro v. contra, hangoztatott, — alig adódott elő e kérdésnél valami feljegyezhető mozzanat. Az e tárgyban a törvényhozáshoz benyújtott reform-javaslat pedig, aligha fogja a neki több oldalról tulajdonított reményeket megvalósítani; először, mert a parlamenti többség javaslatában átalán a hatalmi érdekek túl- nyomóak a polgári szabadság követelte jogosítványokkal szemben, természetesen az önkormányzati műszervek rovására és igy a modern jogi felfogással állanak ellenkezésben; másodszor mert nem a jogtörténeti fejlődés rendes menetének szüleményei, és igy főleg a sok uj, úgyszólván erőszakos, s a népéletet kevés figyelembe vevő változásaiknál fogva, a nép felfogása előtt nem rokonszenvesek, de végül mert a tervezett reformok kiindulási alapja véleményünk szerint téves, elhibázott. A nagy reformmü kiindulása ugyanis a megyéből, a közigazgatási gépezet közepéből, nem pedig, mint feltétlenül szükséges lett volna, a közigazgatás utolsó lánczszemét képező, s a legtöbb s legkülönfélébb közérdeket felölelő községi szervezetből történt. És ez elég baj! Minden egyén u. i. nemcsak a törvény intézkedése folytán, hanem a dolog természetéből kifolyólag is, kell hogy tagja legyen valamely községi közületnek, melylyel társadalmi-, gazdászati-, egyéni- stb. legfontosabb viszonyai és érdekei ezerféle szálakban vannak úgyszólván elválaszthatlanul összeszőve, annyira, hogy ezeknek rendszeres és tervszerű fejlesztése, kedvező vagy kedvezőtlen alakulata, fejlődése, pangása vagy hanyatlása, a községi szervezettől, a községi kormányzat gépezetének működésétől, annak képességétől függ. Tehát éppen azért, mert a község az önkormányzatnak legeredetibb s legrégibb alakja és egyúttal az állami végrehajtató hatalomnak legalsó, de egyszersmind legfontosabb műszerve is, mely első sorban és tulajdonképen gondoskodik a törvények és felsőbb közigazgatási rendeletek közvetlen életbeléptetéséről, s mert a községi igazgatás hatásköre, a törvény értelmében a község minden egyes lakosára, az abban létező minden vagyonra kiterjed, tehát azt elsőkézből illeti és érinti: igen természetes, hogy a reformot a közigazgatási szervezet ezen alapjánál kellett volna és kell kezdeni. Mi első sorban a községben élünk és mozgunk és csak másod sorban vagyunk a megye által érdekelve, — ha a községi szervezet az érdekeket kielégíteni képes, nagyon, de nagyon keveset szorulunk legkülönfélébb szükségleteink körében a megyére és veszszük azt igénybe. — Ennek elég bizonysága az, hogy a lakosságnak több mint tizenkilencz-huszadrésze nem sokat törődik a megyével, sőt létezésének czélját sem tudja, vagy nem bánja, mig a községet, — mely az illetőtől közvetlenül veszi be adóját, közmunkát követel, az ujonczozást, a közrendészet különféle ügyei- és sok más viszonynál vele közvetlenül érintkezik, de más részt ismét az érdekelt által közvetlenül gyakorolható jogokban és igénybe vehető előnyökben részesíti, — respectálni kénytelen. És igy látni, hogy a község, az állami administrátiónak leg- eredetibb és fő-organuma; mig a megyék mondhatjuk kivétel nélkül ma is inkább az alkotmány és politika kérdéseivel szeretnek foglalkozni, s a pártpolitika kényelmes alapjára helyezkedve, úgy az igazgatásnak, mint az önkormányzatnak nem lehetnek azon közegeivé, melyeknek lenni hivatottak volnának. Azért midőn azt halljuk mondani, hogy közigazgatásunk rossz, azt első sorban a községi igazgatásra, melynek ez idő szerint csak terheit érezzük, — kell vonatkoztatni. Tények sokasága igazolja, hogy az, fájdalom, igy van; jelenlegi községi szervezetünk mellett, lépten-nyomon elhanyagolt, kellőleg nem méltatott, vagy éppen figyelembe sem vett, pedig alapjában véve talán éppen a legelsőrendű érdekekre akadhatni, melyek a községi kormányzatban, hol annak megoldásra váró új — meguj feladatai gyanánt jelenkeznek, birják nehézkedési pontjukat. Hol itt a hiba? Első sorban kétségkívül azon tervszerütlenség és rendszertelenségben, mely közigazgatásunkat évszázadok óta jellemezte, s melyet a közigazgatásunk körében hozott uj alkotások sem voltak képesek kiküszöbölni. S hogy e rendszeretlenség, mint köz- igazgatásunk egyik áldatlan jellemvonása, még sokáig fogja magát érvényesíteni, az már azon körülményből következtethető, hogy a reform körül első sorban nem arról folyik a discussió: miként szervezendők a közigazgatási müszervek, s közöttük legelői a községek, milyen alapra fektetendő a közigazgatási ügyvitel és eljárás, hogy a közigazgatás a gyakorlati élet igényeinek jobban megfelelhessen, hanem az, hogy választassanak vagy kineveztesse- nek-e a tisztviselők! Ez lehet politikai-, vagy pártkérdés, de semmi esetre sem minden más érdek fölött álló főelv ily életbe vágó reformnál; mert nagyban és egészben véve a közigazgatási hatóságokra szoruló közönséget, egyre megy, hogy miképen nyernek a közigazgatási tisztviselők alkalmazást, csak képességgel bírjanak és akarják is azon feladatkört betölteni, melyre alkalmaztatásuknál fogva hivatottak. És e czél elérése végett átalános óhajt képezhet egyedül az, hogy kellő qualificátio mellett életfogytiglan alkalmaztassanak, s részükre tisztességes fizetés mellett a nyugdíj is biztosittassék, nehogy a jövőjük miatti aggály munkásságukra bénitőlag hasson, vagy ők más mellékfoglalkozások után nézve, teendőiket a közigazgatás és érdeklettek kárára elhanyagolják. És legyenek e közegek akár kinevezve, akár választva, annyi bizonyos, hogy a közigazgatás nagy feladatai mindaddig nem fognak megvalósíttathatni, mig a közigazgatási szervezet alapjában és teljesen el nem készül. — Bizonyítja ezt azon sok különben életrevaló törvény, mely köztudomás szerint, fájdalom, csak papiroson marad meg! Azok a rengeteg visszaélések, melyek kis- és nagy községekben, — itt-ott! rendezett tanácsú, sőt törvényhatósági városokban oly gyakran előadódnak, csakis a szervezetlenség kifolyásainak vehetők. A kis- és nagyközségek feje, első hivatalnoka, tehát a községi közigazgatási élet első irányzója és vezetője a községi biró.
