Eger - hetilap, 1892
1892-07-19 / 29. szám
229 vasas savanyú viz, mig a „Csevicze“ a legpompásabb kénes égvé- nyes savanyú viz. E két forrás vizét az ivógyógymódhoz használják, s ezek a parádi fürdőtelep gyógyjavaslatai körét nagy mértékben kibővítik. Különben mindkettő forgalmi czikket is képez s főleg a „Csevicze“ igen kedvelt üdítő ital. Párádnak éghajlata enyhe, egészséges. Az 1891-ik évi meteorológiai megfigyelések szerint volt a léghőmérsék júniusban 8.9°, júliusban 21.3°, augusztusban 20° C. Párád gyógyjavaslatai következők: az emésztő szervek bán- talmai, aranyér, végbél előesés, idült hasmenés, női bántalmak, a férfi ivarszervek bántalmai, idegbajok, csúz, köszvény, sápadtság, vérszükség, görvélykór, gége- és hörghurut azok a betegségek, melyeknél a parádi vizeket belsőleg vagy külsőleg, vagy mindkét alakban ajánlhatjuk. A vendégek szórakoztatására szolgál a térzene, táncz-, hangverseny-estélyek, tombola, társasjátékok, zongora-, olvasóterem, árnyas séta-utak, s élvezetes kirándulások a Mátra szép völgyeibe és gyönyörű kilátást nyújtó hegycsúcsaira. A vendégek befogadására van három nagy szállóban 62, — és kilencz kisebb nyaralóban még 40 szoba, melyeknek napi ára 60 krtól 3 írtig. Fürdő-árak: kádfürdő 50—60 kr. ülő fürdő 30 kr. Cseviczeviz egy üveggel 4 kr. Clarisse-forrás vize 6 kr. Étkezésnél a közös ebéd (table d’hote) á 1 frt. 20 kr. dívik. Gyógy- és zenedij 8 frt. Gyógyszertár, posta, táviró a fürdő telepen. Párád a mátrai vasútnak állomása, honnan társas kocsikon (á 50 kr.) vagy hintófogatokon (á 2 frt. félóra) alatt a fürdőtelepre érünk. A fürdő gr. Károlyi Gyula örökösének birtoka s házilag kezeltetik. Fürdő-orvos dr. B r é m János. Különfélék. — Kitüntetett egri kanonokok. Király ő felsége az egri mélt. főkáptalan két tagjának, névszerint Stephanovszky Sándor kanonoknak a pagrányi czimzetes apátságot, Debreczeni János egri kanonoknak pedig a gottáli czimzetes apátságot adományozta. — Uexküll Guilleband gróf, táborszernagy, a kassai VI. hadtest parancsnoka, a múlt vasárnap, f. hó 17-én Egerbe érkezett, s érseki palotába szállt. Dr. Sirassa József egri érsek úr ő exja magas vendége tiszteletére tegnap, f. hó 18-án diszebédet sugdostak spiritista bűvész ur fülébe különféle dalokat, opera- és operett-áriákat, melyeket a bűvész ur egyetlen néma ujj-intésére a bekötött szemű médium-kisasszony elég csinos hangon, azonnal elénekelt a hallgatóság méltó csudálkozására. Mindössze is csak egy pár fülbe súgott dal volt az, amire a kedves fiatal médiumkisasszony azt mondotta, hogy „Je ne le connais pás.“ A többek közt azonban elénekelte a hires „Is, is, is“ magyar népdalt is, a mi még erősebben felköltötte bennem azt a már elébb meg- fogamzott gyanút, hogy az egész nem egyéb svindlérségnél, s a le monsieur prestidigitateurnek a publikumban elszórt ismerősei súgják meg az előre kijelölt s megállapított dalokat. Azért udvariasan magamhoz intettem a monsieurt, aki felszólításomnak nyomban teljes gavallér-készséggel engedve tartotta ajkamhoz a fülét, melybe én ezt súgtam: „Si vous n’ avez rien a me dire“... De alig végeztem el sugdosásomat, a monsieur egyetlen intésére azonnal rákezdte a fiatal leányka Botschild báróné ismert kedves szerzeményű dalát. Azután még két dalt súgtam oda a mon- sieurnek, ha jól emlékszem az ismert „Partant pour la Syrie“ ez. ismert franczia harczi dalt, s Henri gyönyörű keringőjét a „Les cloches de Corneville“ ez. operettből, miket hasonló moglepő eredmény követett. Meg kellett adnom magamat, s bünbánólag állanom be a csudálkozók táborába! Értse, a ki tudja! . . . A másik dolog, ami rendkívül meglepte érdeklődésemet, az „Alt-Wien.“ A kiállítás területének egy darabja deszka-alkot- mánynyal van körülkerítve, s ezen belül látható a „régi Bécs“ egy utczája, illetőleg tere, úgy, amint az 1608-ik évben fónál- lott. A régi Bécs akkori házainak homlokzatai oda vannak mázolva a deszka-keritésre oly meglepő, mondhatnám: megdöbbentő hűséggel, hogy mikor az ember, egy szintén deszkaalkotmányra mázolt 1608-ik évbeli bécsi bástyakapun át az „Alt-Wien“ belső területére lép, képzelődésének önkéntelen elragadtatásával egyenesen a középkori Bécs város egyik terén képzeli magát, melyadott, melyre a helybeli közös hadcsapatok s honvédség előkelőbb tisztjei voltak hivatalosak. Ebéd alatt a 60. Appelgyalogez- red zenekara játszott. — Meghívó. Hevesmegye ellenzéki pártja a megyei közgyűlést megelőzőleg vagyis julius hó 24-én vasárnap este 7 órakor Egerben a Korona vendéglő helyiségeiben értekezletet tart, a melyen való megjelenésre az Ellenzékhez tartó megyebizottsági tagokat tisztelettel felkérem. Imre Miklós, pártelnök. — Alispán-választás. A néh. Kaszap Bertalan alispán elhuny- tával Hevesvármegyénél üresedésbe jött alispáni tiszt választás utján való betöltése a f. jul. hó 25-én tartandó évnegyedes rendes megyei közgyűlésen fog megejtetni. Ez állásra a megyének, tudtunkkal, csak egyetlen jelöltje van: Zalár József, megyénk aranytollű főjegyzője; — ha csak komolyan nem akarunk venni egy ide vonatkozó újdonságot, melylyel a közelebbről Mikola Árpád felelős szerkesztő által litografált „Heves“ czimű napi lap mutatványszáma a következőkben lepi meg olvasóit: „Hel- lebronth-alispán. A 48-asok tegnapi értekezletünkön egyhangúlag elhatározták, hogy a következendő alispán-választás alkalmával, — akkor már mint a „nagyfügedi kerület szervezett pártja“ Hellebronth Béla hevesi szolgabirót fogják támogatni. — Első mise. Hebrony Kálmán újonnan felszentelt ál- dozó-pap, Hebrony Alajos andornaki földbirtokos fia f. jul. hó 17-én, vasárnap tartotta első miséjét a kistályai templomban, mely alkalomból a virágokkal és gályákkal szépen díszített templom egészen megtelt ájtatoskodókkal, köztük az újmisés családjának egri és közelvidéki rokonai-, barátai- és tisztelőivel. — A manu-ductori tisztet az új-misés mellett ft. Luga László egri érsek-lyc. nyomda-igazgató végezte, az eszmékben gazdag és megható ünnepi szent beszédet pedig Králik Lajos nagykállói segédlelkész tartotta. — Koszorú-asszonyként szerepelt Bottlik Lajosné úrnő, Bottlik Lajos országgyűlési képviselő neje, mig kedves és bájos leánya, Bottlik Mariska a koszorú-leányi tisztséget töltötte be szeretetreméltőan társnőivel: Hebrony Margitka, Hebrony Ilona, Hoffman Anna, Hoffman Kornélia, Dostal Emma, Zelei Erzsiké és Váradi Györgyikével. A szent mise bevégeztével Hebrony Alajos örömapa vendégszerető házánál Andornakon gyűltek össze ebédre a család nagy számú rokonai és tisztelői, köztük Grónay Sándor, városunk polgármestere és előkelőbbjeink közül számosán; továbbá Cserey Ignácz honvédmenházi parancsnok, Balássy Ferencz czimz. kanonok, esperes-plebános, és még igen sokan, kiknek alkalmuk volt a szives házi gazda és kedves neje ismert vendégszeretetét a leghatványozottabb mértékben élvezni. — A számos fogásból álló lukullusi ebédet szebbnél szebb felköszöntők fűszerezték. — így többek közt felköszöntőt mondottak : az nek közepén ott látja legelőször is az akkori bécsiek kedvencz mulatóhelyét: a „Hansv?ur?;st-theater“-t (Paprika Jancsi szinházát) a maga teljes eredetiségében, ahol most is -minden estve játszanak épen úgy, s ép azon darabokat, miként azok 300 év előtt divatban valának! Mikor aztán az utczán végig sétálunk, ott látjuk a különféle üzleteket, háromszáz év előtti sajátságos föliratú firmáikkal, melyeknek utódai ma is kiváló s előkelő ezégjei a mostani bécsi kereskedelmi életnek. S ez üzletek némelyike, a régi mintára, deszkákból teljesen ki van épitve, s benne különféle áruezikkek vásárolhatók is, — persze, modern ipar-termékek. Sőt a megszomjazott vándornak ott kínálkozik enyhhelyűl egy háromszáz év előtti mintára szintén deszkákból összetákolt tágas, oszlopcsarnokos sör ház is, melyben háromszáz év előtti „módi“ szerint öltözve, de nem háromszáz éves, hanem legfölebb csak háromszor háromszáz hetes, üde arczú, csinos leánykák, mint kedves pinezérnők kínálják s szolgálják föl a frisen csapolt habozó, finom árpalevelet! Ez az: „Alt-Wien.“ Valóban maga ez az egy látványosság megérdemli, hogy az ember a bécsi színházi kiállítást megnézze. Denique, a bécsiek elméssége s leleményessége folyton tud valami érdekfeszitőt kifundálni, hogy a jó bécsieket még a kánikulában is mulattassa, s az idegeneket oda édesgesse, mig a mi fő- és székvárosunkból, Budapestről, a hol a „kutya-napokban“ a kábító hőségnél, csak az „unalom“ borzasztóbb, minden ember menekül, aki csak teheti. Történeti apróságok. Báró Kemény Zsigmondról. Kemény Zsigmondról köztudomású, hogy szörnyen szórakozott volt; gyakran megesett rajta, hogy kétszer-háromszor F
