Eger - hetilap, 1892
1892-07-19 / 29. szám
1 — 230 — újmisés, Hebrony Kálmán, dr. Samassa József érsekre és Szele Gábor püspökre, Luga László az újinisésre, Grónay Sándor, az öröm-apára, Kapácsy Dezső, az öröm-anyára, — majd Cserey Ignáczra és Balássy Ferencz ez. kanonokra, Heringh Kálmán az ünnepelt újmisésre barátai nevében. — Az újmisés Bottlik Lajosné úrnő koszorú-asszonyra és a koszorú-lányokra, ifj. Lip- csey Péter a jelenlévő hölgyekre, Szepesy Sándor Kapácsy Dezsőre, mint költő- és gyűjtő-királyra stb. Ebéd végeztével a fiatalság tánezra perdült, és Gábor zenéje mellett soká folytatta azt, — vidámság és jó kedv között végezve be a szép ünnepélyt. — A hölgyközönség köréből jelenvoltak az ünnepélyen Bottlik Lajosné úrnő koszorú-asszonyon és a már felsorolt koszorú-lányokon kívül még: Mátékovics Irénke (Eger), dr. Akantisz Jusztinné (Eger), Csimó Etelka (Eger), Probsit Lajosné (Sajó-Velez), Gödri Lajosné (Sajó-Kaza), Várady Mariska (Eger), Gaylhoffer Bíri (Szilvás), Kakuk Erzsiké, Szoó Mariska, Szoó Etelka (Andornak), Gasner Gyuláné (M.-Kövesd), Hebrony Jánosné (Bánhorvátit), Cserey Juliska (Budapest), Galambos Lászlóné (Eger), özv. Csontosné, özv. Benyóné, König Betti, stb. —r. — Az egri kath. legényegylet f. hó 24-én (vasárnap) fogja megtartani, szokásos nyári, jótékony-czélú, mulatságát az érsekkertben. A beléptidij 20 kr. Meleg és hideg ételek, bor és sör kiszolgálásáról az egyesület mérsékelt áron fog gondoskodni. Bővebb értesítést a hét végén kibocsátandó falragaszok nyújtanak. Ajánljuk e rendesen igen szép sükerü mulatságot a t. közönség pártoló figyelmébe. — Megyei közgyűlés. Hevesvármegye közönsége, f. é. jul. hó 25-én tartja évnegyedes rendes közgyűlését, melynek tárgysorozatából, a rendes tiszti jelentéseken kívül, kiemeljük a következő fontosabb pontokat: A megboldogult Kaszap Bertalan alispán halálával megürült alispáni széknek választás utján való betöltése. Több rendbeli ministeri leiratok a) a megyebizottsági tagválasztókerületekről szóló megyei szabályrendeletek jóváhagyása; — b) a szolgabirói hivatalok megvizsgálásáról követendő egyöntetű eljárás; — c) a poroszló-tiszafüredi nagy Tiszahid fentar- tása; — d) a Csány községben kérelmezett gyógyszertár felállítása tárgyában. A magy. kir. államvasutak átirata, melylyel a poroszló — t.-füredi utón levő ártéri hídfők fentartására vonatkozó szerződési mintát megküldi. Küldöttségi jelentés a Nánássy Ödön és társai által a közgyűléseken a tisztviselőkhöz intézendő kérdések iránt beadott indítványok tárgyában. A megyei utak fentartására vonatkozó költség-előirányzat. A Tiszafüred községében létesíteni czélbavett gyékény- és füzfonó tanfolyam felállítása tárgyában határozat. Eger város beadványa vasúti és főutmegebédelt; vagy hogy nem találta meg a királyutezában a saját házát, _mig valamely hordár útoa nem igazította. Azt is beszélték a Fáy-háznái, hogy egy ilyen szórakozott pillanatában azt sem tudta megkérdezni., kinek a házát keresi? mert elfeledte saját nevét. Egy reggel, mikor Fáy András nála volt, beállít hozzá Deák Ferencz is. Kemény épen öltözködött. Beszélgetés közben oda megy Kemény a szekrényéhez, kivesz egy simára kivasalt inget s fölhúzza a fölé, amelyet tiz perczczel előbb magára öltött. Sem Deák, sem Fáy nem szólnak egy ideig semmit; várják, mire megy a szórakozott ember a két darab öltözékkel? Végre, mikor már szörnyen vesződött összegombolásukkal, megszólítja Deák: — Nini Zsiga! Hát te két inget szoktál viselni? — Én? Dehogy szoktam! Hanem ezt bizonyosan Összevasalták. És nem lehetett vele elhitetni, hogy egymás után vette fel csupa merő szórakozottságból. Vörösmartyról. Egyszer két földes úr valahonnan Szatmár vármegyéből Pesten járván, fölhasználták az alkalmat s tiszteletüket tették Vörösmartynál, kinek hírneve akkor volt delelőjén, Sajnálatukra Vörösmartyt nem találták otthon; hanem, hogy mégis egészen hiába ne jártak legyen, másoktól kérdezősködtek s iparkodtak egyet-mást megtudni a nagy költő életéről. A többek között azt kérdi az egyik az inasától: — Ugyan mondja csak meg, milyen vallású a nagy költő? — Azt én határozottan meg nem mondhatom; de azt gondolom, hogy református, — mert soha nem jár templomba. . . czájának rendes kövezettel leendő ellátása tárgyában. Az egri állami reáliskolára vonatkozó szerződés. Az atkár-csányi és hatvan-gombosi utaknak a megyei utak sorába leendő felvétele iránt határozati] ozatal. — Himlö-ojtás. Az 1876. XIV. t. ez. 93. §. értelmében kötelező bimlő-ojtás a mai napon befejeztetett. Figyelmeztetjük a szülőket, hogy a gyermekeket, kik bármily okból a rendes ojtás- ról elmaradtak, még e hóban ojtassák be, mivel az ojtó-anyag beszerzése kis részletekben igen költséges lenne. Az elmaradottak ojtását Dr. Glósz városi alorvos lakásán dijtalanúl végzi naponta d. u. 2—4 óráig. Ugyancsak nála eszközöltetnek az ujra- ojtások is az iskolás gyermekek között. — Iparos polgártársaink figyelmébe. A közeli iparkamarai választás alkalmával polgártársaink szives figyelmébe ajánljuk Glósz Károly polgártársunkat, ki a közügyek terén eddig is sikeresen működött. Több választó. — Várady Sándor dalestélye, a múlt kedden, f. hó 12-én, nyári színkörünkben, szép számú s díszes közönség előtt, minden tekintetben teljesen kedvező sükerrel folyt le. A nyolez piéceből álló műsor minden egyes számát általános tetszéssel kisérte, s méltán megérdemelt tapsokkal jutalmazta a hálás hallgatóság. Alföldi Irén kisasszony, két salon-dalt, két nagyobb szabású opera-áriát, s záradékul Váradyval magyar párdalokat énekelt Lányi Ernőtől, s úgy pompás hangjával, mint iskolázottságával teljesen beigazolta amaz elismerő, kitüntető nyilatkozatokat, s a jövőjéhez fűzött szép reményeket, melyeket a nyilvános vizsgálatokon történt produkeziója alkalmából, a bpesti lapok után, egyik utóbbi számunkban mi is közöltünk. Várady Sándor, egy operai nagyobb magán-dalon kivül, szintén salon-apróságokat énekelt, s nemcsak pompás bariton-hangjával, de különösen művészi előadásával is meggyőzött bennünket arról, hogy nemzeti operánknak rövid időn előkelő tagjává fogja magát felküzdeni. Barna Ödön — mint halljuk: a hires gordonka-virtuóz: Popper D. tanítványa — mesterétől játszott egy hangverseny-polonaiset, s a közönség óhajtására ugyanannak ismert közkedvességű Gavotteját, sok tehnikai ügyességgel. De méltó elismeréssel kell adóznunk Lányi Ernőnek, székesegyházunk uj karnagyának is, ki az összes előadott darabokat kisérte zongorán, nemcsak páratlan szívességgel, szeretetreméltósággal, s odaadással, hanem oly finom diskréczióval s tanulmányozásra méltó, igaz művészi tudatossággal is, aminőt Egerben még nem hallottunk. Nagyon rászolgált, hogy müveit közönségünk mind ez elegáns játékáért, mind előadott gyönyörű magyar dalaiért is, gyakran megújuló lelkes éljenzései- s tapsaival kitüntesse. — A „Kis herczegnö“ czimű regényben, mely épp most jelent Szemere Pálról. Utolsó éveiben igen megtört, roskatag alak volt már az öreg Szemere, hanem azért rendesen megtette gyalog sétáját a Duna partján minden nap. Akik látták hosszú fekete rokkjában, fején nagy szélű kerek kalappal, botjára támaszkodva, szánakozva kisérték apró, bizonytalan lépteit a hajlott öregnek. Voltak olyanok is, akik megmosolyogták; sőt a csintalanabb utezagyerkőezök rá is kiabáltak: — Félre az útból, itt jön a kis teknős béka! A volt ministert sem a szánó mosoly, sem a gyermekek csintalansága nem bántotta, sokkal inkább boszankodott azért, hogy minden sétája egy-egy zsebkendőjébe került. Bármiként vigyázott is, rendesen kilopták régi divatú kabátja hátsó zsebéből. Gondolt egyszer egyet. Belevarrta a zsebkendőt zsebébe s gyermekes örömmel várta a perczet, amikor a zsebkendő-tolvaj zsebébe nyúl. Hogy fel fog sülni — gondolta s jóizűt nevetett magában. Jó hosszúra nyújtotta sétáját s már visszafelé fordult, mikor egy gyenge rántást érez rokkján. A világért vissza nem fordulna, észre nem venné, bár már erősen rángatják zsebkendőjét. Az öreg úr mulatsága, öröme kimondhatatlan. Hanem észreveszi végre a tolvaj is, hogy rá van szedve s teljes indigná- cióval, elég hangosan megszólal: — Ez mégis ezudarság. Az öreg apját tegye bolonddá máskor. Szemere mulatságát egészen elrontotta az emberi romlottság ily magas foka, s mikor elmondta Fáy-éknál kalandját, nemes lelke egész szomorúságával tette utánna: — Még neki állt feljebb! Még neki! (A „P. L“-ból) Révész L. 1
