Eger - hetilap, 1892
1892-07-19 / 29. szám
227 megye tisztikarával egyetértőleg tovább is munkálkodhassék ez irányban, oly alkotásokat hagyva az utókorra, hogy ennek áldása szálljon a munkálkodóknak még poraira is{*'*■■ • > T Végül az egri helyőrség tisztikara" tisztelgett testületileg érsek ő exjánál. A tisztikar élén Boxicsevich ezredes, a 60. sz. csász. és kir. Appelgyalogsorezred parancsnoka, üdvözölte, a tisztikar nevében is, katonás, de szellemes rövidséggel érsek ő exját, ki az üdvözlésre hasonló szellemben válaszolt. Az egri kir törvényszék, élén Hunyor Sándor tszéki elnökkel, az egri kir. pénzügyigazgatóság, Czillich J. kir. pénzügyigazgató vezetése mellett, s egyéb testületek, s egyletek, folytatólag a következő napokon tisztelegtek érsekünk ö exjánál. Részünkről, kik ez üdvözléseknek nagyrészt közvetlen tanúi valánk, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy mindeme tisztelgéseknek, — a feszesség és chablonszerűség teljes kizárásával, — volt valami, — a főpásztor és hívei, mintegy az atya és szerető gyermekei közt évek hosszú során át kölcsönösen táplált s megszilárdult őszinte szeretet-, tisztelet-, bizalom-, becsülés- és ragaszkodásból önkéntelenül is kifejlett bensőségteljes, mondhatnék: családias jellege, melyet még bensőbbé tett az ujult erőkben székvárosába megtért érsek főpásztor üde arczvonásainak örvendetes szemlélése, s méginkább derült kedélyhangulatának a tisztelgések során gyakori élénk megnyilatkozása, melyeknek észlelésénél a visszatért érsekfőpásztorban mindent újra feltaláltunk, mikkel mindeddig ő exja annyira meghódított s lebilincselt bennünket; — csak egyet nem találtunk sem beszédeiben, sem föllépésében: azt, ami csupán valamely sötét szemüvegű vagy sanda nézésű hirlapiró agyában születhetett meg: — „az elkeseredett egri érseket.“ Középiskolai tanulók, s különösen azok szüleinek figyelmébe. A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minister a középiskoláknál némely rendes és rendkívüli tantárgyak tanítására nézve közelebbről az alább egész terjedelmében olvasható Utasítást adta ki, melyet a t. szülők s a középiskolai tanuló ifjúság figyelmébe ajánlunk: Utasítás a középiskolai rendkívüli tantárgyak tanítása tekintetében. 1. §. Azok a rendkívüli tárgyak, melyeknek tanítása középiskoláinkban általában kívánatos, a következők: a) gymnasiumokban: az ének, franczia nyelv, gyorsírás, egészségtan, könyvviteltan. Jegyzet. A jelen Utasítás nem terjed ki azokra a rendkívüli foglalkozásokra, melyeknek anyaga a rendes tanítás körébe is beletartozik (pl. tornajátékok, előtornászok képzése, rendkívüli szabadkézi rajz a gymnasiumokban), vagy a melyeknek tanítását a dolog természete szerint nem lehet általánosan szabályozni (önképzőkörök, gyakorló-iskolák, tanulmányi kirándulások stb.) 2. § Az énektanítást, mely nevelési szempontból kiválóan fontos, minden középiskola iparkodjék berendezni s a tanításban lehetőleg az összes osztályok és összes tanulók részesitendők. — A franczia nyelv (a gymnasiumokban) legföljebb csak a harmadik osztálytól kezdve tanítható, a mikor a tanulók anyanyelvűk grammatikájának alapvonalait és a latin nyelv alaktanát már ismerik. — A gyorsírás (gymnasiumokban és reáliskolákban) legalkalmasabban a felső osztályokban tanítandó, de a III. osztálytól kezdve, — az egészségtan (gymnasiumokban és reáliskolákban) a VII. és VIII. osztály tanulóiból alakított egy évi tanfolyamban tanítandó. — A könyvviteltan a reáliskolák IV. osztályában tanítandó. 3. §. Az 1. §-ban felsoroltakon felül az illető középiskola különleges érdekei s helyi viszonyai szerint, és különösen akkor, ha kiválóan képzett tanár, illetőleg kellő helyiség áll rendelkezésére, még a következő rendkívüli tárgyak taníthatók: a) gymnasiumokban és reáliskolákban: a vidék nyelve, valamely modern kultúrnyelv (angol vagy olasz), zene, vívás és esetleg a kézi munka (az utóbbi különösen az internatusokkal egybekötött középiskolákban); b) a reáliskolákban: mintázás, műirás (rond, gót, fraktur stb.), chemiai gyakorlatok. 4. §. A vidék nyelve a II. vagy III., az angol (olasz) nyelv az V., a zene az L, a vívás a VI., a mintázás a III, a műirás a III. osztálytól kezdve tanítható. A chemiai gyakorlatokban a IV—VI. osztályok tanulói vehetnek részt. 5. §. A rendkívüli tárgyak rövid tantervét a viszonyokhoz képest, nevezetesen a jelentkezők száma, a rendelkezésre álló tanerők, hely és idő s az anyagi eszközök figyelembevételével minden intézet maga állapítja meg, valamint megteszi javaslatát az alkalmazandó tanárokra s a tandíjra nézve is, s az illetékes tankerületi főigazgatónak bemutatja, ki mindezt felterjeszti jóváhagyás végett a ministernek. Azon esetben, ha a már megállapított tanterv, tanítási fokosztályok, tanerők, heti órák vagy tandij tekintetében később változás áll be, erről a főigazgató azon tanévi október 15-ig jelentést tesz a ministernek. Mintha Dobó lelke szállott volna reánk. Édes érzelemtől megbűvölve valánk . . . — Vagy talán csak álom? . . . Csak egy édes álom? melyből, ha ébredek, Hogy reá borúinak a sötét fellegek Oly rettegve várom?! . . . Tiszta valóság volt! Isten áldjon érte Eger lakossága, igaz magyar népe! Koszorús dalárda! Büszke lobogódat dicsőség övezze, Karöltve járjatok ti és a szerencse, Soha el nem válva! * * * Édes jó barátom, áldjon meg az Isten! Gyarló verseimért ne nevess ki engem, Régen volt az nagyon Mikor Pegazusom hevesen vágtatott, Biz’ ez sántít is már, a patkója kopott, Hiába sarkalom! Debreczen, 1892. júl. hó 9-én. Péter Gábor. Úti élményeim. Arnóthitól. A múlt hetekben a gyönyörű “Vág völgy be“ tettem kirándulást. Ne ijedjen meg a szives olvasó. Isten őrizz, hogy unalmas útleírásokkal gyötörjem, melyeket utazási könyvekben egész a csömörlésig olvashatott már. Csupán egyes apróbb epizódokat, s eSEréíéíékát kívánok ez ilttal közölni, melyek, azt hiszem, hoe;y e lapok t. olvasóit is érdekelni fogják. ^ I. Az egri minaret. Esztergom. Bevallom, hogy én, ki évek hosszú során át nemcsak Magyarországot, hanem Európa nagy részét is bekalandoztam, igen rösteltem, hogy Esztergomot, a magyar katholicizmus metropolisát, s annak világhírű dómját mindeddig csak messziről, — a Dunáról, vagy a vasútról — láttam. Elhatároztam tehát, hogy most tüzetesen megnézem, s azért f. julius hó 3-án, vasárnap Bpestről a reggeli vonattal Esztergomba indultam azon szándékkal, hogy a nap nagyobb részét ott töltöm, s a várost s látnivalóit megszemlélem. A véletlen úgy hozta magával, hogy azon a vonaton utaztak Wolafka Nándor, kanonok, kultuszministeri osztálytanácsos, és dr. Czobor Béla egyetemi tanár is, néhány pap kíséretében, kik Visegrádra mentek kápolnát szentelni. Rövid kölcsönös üdvözlés után, — Czoborral, régi jó barátommal, kit a bpesti kiállítás óta nem láttam, s kivel alig ismertünk egymásra, egy kupéba ültünk, s elbeszélgettünk. Egyebek közt előhozta az egri min árét ügyét is, s elmondta, hogy Möller István, a kultuszministerium műemlékosztályának segéd-épitésze, vele (Czoborral) egyetértőleg már elkészítette az egri minaret rekonstruálásának újabb tervét, mely nemcsak sokkal czélszerűbb, de sokkal szebb, és stilszerűbb is, mint melyet a korábbi években Wéber kultuszministeri épitész-mérnök készített. Én tréfás megjegyzéseket tettem arra a lethárgikus állapotra, melyben a kultusz-ministerium kebelében az egri mináret ügye évek hosszú sora óta szenderűl, — mire Czobor komolyan biztosított, hogy csonka mecsetünk rekonstruálása közelebbről, *
