Eger - hetilap, 1892
1892-07-19 / 29. szám
228 6. §. A rendkívüli tárgyak tanítására nézve általában a következő útmutatások szolgálhatnak irányadásul: a) Az igazgatónak, de kivált az osztályfőnököknek ügyelniük kell, hogy oly tanulók, kik rendes tanulmányaikban elmaradnak, a rendkívüli tárgyaktól vagy egy részöktől eltiltassanak, továbbá, hogy a rendkívüli tárgyakra jelentkező tanulók összes heti óraszáma az 1883. évi XXX. törvényczikkben megállapított maximumot túl ne lépje. b) Két új rendkívüli tárgyat egy évben elkezdeni rendszerint nem szabad, s egyáltalában ügyelni kell, hogy sok rendkívüli tárgyat egyszerre ne tanuljanak a növendékek. c) A rendkívüli tantárgyakban csak mérsékelt követelményeket kell fellállitani, mert tanításuk czélja csak az, hogy alapot adjanak, melyre a tanuló később, a középiskola befejeztével, amennyiben ideje, hajlama és viszonyai megengedik, sikeresen tovább építhessen. d) A tanítás mindenütt, de különösen az élő nyelveknél, első sorban gyakorlati tanítás legyen. A mi az utóbbiakat illeti, a gramatikai rendszeresség mellőzésével mentői előbb olvasmányokra s ezekhez fűződő beszédgyakorlatokra,térjen át a tanár. e) A tanulókat házi munkára serkentse, de ne kötelezze a tanár. Kivételt képez a reáliskolákban a latin nyelv, melynek Szabályzata e tekintetben intézkedik. f) A jelentkezett tanulókat a legtöbb rendkívüli tantárgynál czálszerü két vagy három csoportba osztani, beosztva mindegyikbe azokat, kik értelmi fejletségüknél, osztályuknál vagy ismereteiknél fogva beléjök sorolhatók. Párád. — Kénes, égvényes savanyuviz, vastimÓ3 ásványvíz, fürdőhely 500 mét. mag. — Dr. Boleman István, kir. tanácsos, vihnyei fürdő-orvos, jeles balneologunk, néhány hét előtt egy igen érdekes müvet bocsátott a könyvpiaczra, e czim alatt: „Magyar gyógyfürdők és ásványvizek. A magyar szent korona országai balneologiai egyesületének megbízásából összeállítva. A csinosan kiállított, s 16 igen szép ábrával illustrált derék mű megyénk nevezetes fürdőjét Parádot következőképen Írja le: • Hevesmegyében, a Mátra hegység szebbnél-szebb völgyei között legérdekesebb a parádi völgy, mely az 1012 mét. magas „Kékes“ hegy éjszaki oldalán nyugotról keletre vonul el, és melyet minden irányban kisebb-nagyobb bükk-, cser-, és tölgyerdőkkel borított hegyek öveznek. Ezen kies völgyben háromféle vegyi tartalmú ásványvizcsoport kerül napvilágra, u. m. a völgy nyumihelyt rákerül a sor (?) — foganatba fog vétetni,, ^-jtása a ministernek is. Úgy látszik, Czobor barátomnak igaza van. Legalább erre enged következtetnünk a kultusz-ministernek a mináret ügyében legújabban Egervárosához intézett leirata, mely e lapok előző számában olvasható. Esztergomban mintegy hat-hét órát töltöttem, mely alatt elég időm volt a város nevezetességeit megtekinteni. Láttam a nagyszerű dómot s annak minden egyes részletét, kápolnáit, katakombáit. Láttam páratlanul gazdag kincstárát is. Tüzetesen megismertem annak minden egyes nevezetesebb darabját, melyért nemesszivű, készséges, s rendkívül előzékeny és udvarias kalauzunknak: ft. Czibulka Nándor kanonok ő nsgának e helyütt is hálás köszönetét mondok. De — mert eszem ágában sincs „úti rajzot“ Írni, nem is irom le, hogy Esztergomban mi mindent láttam. Csak annyit mondok, hogy aki még Esztergomot, s illetve az esztergomi dómot nem látta, s alkalma van megnézni, halálos bűnt követ el maga ellen, ha meg nem nézi. Nem tudom azonban megállani, hogy föl ne említsem ama lehangoló benyomást, melyet reám az esztergomi doni előtti tágas térség elhanyagolt állapota gyakorolt. Egy pompás tér, melyet egyoldalról a nagyszerű dóm hatalmas homlokzata, s két felől a kanonoki palotasorok környeznek, mig éjszakkeletre elragadó kilátást nyújt a gyönyörű hegyvidékre ; — egy remek tér, mely csaknem kényszeritőleg kínálkozik, hogy fejedelmi parkká ala- kittassék, — ott gémberedik leperzselten, néhány gondozatlan, silány fájával, hitvány cserjéjével, kiégett, sárgult fenyértalajá- val! ... . Mily kár! Önkéntelenül kiáltottam fel, elszomorodva: — „Voilá! tout comme chez nous!“ * goti részén a „Csevicze“ égvényes kénes savanyúviz. Egykor itt csinos fürdőház volt, de azt lebontották, most csak a forrás és töltőház áll ott, s a savanyúvizet naponta friss töltésben pa- laczkokban szállítják a fürdőtelepre, a fürdőház helyébe pedig a tulajdonos gróf Károlyi Györgyné palotaszerü nyaralót építtetett magának. A déli fensikon az erdők mélyében fakad a „Clarissse“- forrás földes, vasas savanyúvize, melyet szintén naponta friss töltésben visznek a két óra távolnyira eső fürdőtelepre. A völgy keleti részén, a „Fehérkő“ déli lejtőjén vannak a vasas-timsós vizek, és maga a fürdőtelep. Ezt nagy park veszi körül, melynek középpontját képezi a felső fürdőház, nagy emeletes épület, két szárnyépülettel. Ebben vannak a fürdőkabinok, s ötven vendégszoba, a közepén két nagy díszes terem. A felső fürdőház alatt ettől az úgynevezett felső sétány és a kocsi-ut által elválasztva, találjuk az alsó lakóházat, 14 szobával, és mellette a társalgó termet, közelében még néhány kisebb nyaralót. Azonkívül 1891-ik évben épült egy uj vendéglő tágas éttermekkel s kávéházzal. A felső sétány voltaképen a felső vagy főépületnek tágas udvara, mely gyepszőnyeges virágágyaival, árnyékos gesztenye-, liárs-, és szilfasorai között elhelyezett padjaival a gyöngélkedőbb vendégek kedvencz helye. A felső sétánytól a kocsi ut által elválasztva, találjuk a nagy sétányt mely az alsó lakóház alatt elterülő völgyrészt, melyet egész hosszában a Tarnapatak szel át, foglalja magában. A fürdő teleppel szemben áll gróf Károlyi kastélya, körülvéve díszes angolkerttel. A vastimsós fürdő ásványvize voltaképen nem forrásból ered, hanem a régi, már hosszú idő óta nem müveit bányatárnákban a zöld trachitkő elmállása és az átszivárgó meteorikus viz által képződik. A tárnákban az elmállási terményekkel telitett vizet nagy falazott gyűjtőkbe vezetik s onnan használják a fürdő házban. Ezek a bányatárnák a „Fehérkő“ oldalán zöld trachitkőben vannak. Ezeken kívül még más hasonló tárnákat is használnak, úgy a kies „Hona völgyiben — félórányira a fürdő teleptől — fekvő elhagyott bányák vizét is felfogják és fürdő czélokra a telepre szállítják. A vastimsós és ilona-völgyi tim- sós vizek nem egyformák; ez utóbbi szilárd alkatrészekben sokkal szegényebb. A vastimsós vizeket tisztán csak fürdésre használják: ivógyógymódra szolgál az óhutai „Csevicze“ égvényes, kénes savanyú vize. Ez utóbbi nagy kelendőségnek örvend kiterjedt vidéken mint élvezeti ital — borviz. — A vastimsós vizeket és a „Cla- risse-forrást“ Lengyel Béla tanár vizsgálta meg 1883-ik évben; a Csevicze vizét Felletár Emil 1861-ik évben. A vegyelemzésekből kitűnt, hogy a „Clarisse-forrás“ földes-.— ~~ - 2. Egy gondolat-olvasó. Alt-Wien. Esztergomból néhány napi tartózkodásra Pozsonyba rándúltam. Időközben azonban egy napra Bécsbe is fölugrottam, hogy a szinészeti s zenészeti kiállítást futólag megtekintsem. Miután ezt a kiállítást úgy a bécsi, mint a magyar lapok is egész az unalmasságig részletesen leírták, tartózkodom elmondani, mennyire gyönyörködtem a Eotunda fülkéiben elhelyezett színpadi dekorácziók csudálatra méltó remekein; mint bámultam meg Haydn, Mozart, és Beethoven, e hatalmas zenetriász kéziratait, s zongoráit; nem árulom el, hogy a kiállítás területén, Fenyvessy Feri tisztelt barátunkon kívül, hány honatyával találkoztam, kik ez idő szerint Bécsben intézik hazánk ügyeit; azzal se dicsekszem, hogy szerencsés voltam hallhatni a nagyhírű amerikai zenekart, mely a kiállítási hangversenyteremben tartott remek előadásával, s tisztán amerikai zeneszerzők müveiből összeállított eredeti programmjával rendkivüli szerzácziót keltett a jó bécsiek körében. De mégis elmondok egy pár apróságot, mely talán az én t. olvasóimat is érdekelni fogja. A kiállítás területén bevetődtem a többek közt, egy „művész-csarnokba“ is, holott épen akkor egy harmónika-művész, egy franczia prestidigitateur, s több eféle „künsztlérek“ produkálták magokat, mely látványosságok mellett a néző közönség kényelmesen átadhatta magát a müncheni hires „Hofbräu- haus“-ból importált pompás bajor sör élvezetének is egyszersmind. Záradékul a franczia bűvész egy fiatal leányzót vezetett a színpadra, s bekötötte a szemeit. Azzal a prestidigitateur elmondva francziául, hogy a fiatal kisasszony nem bir ugyan a Patti Adelina hangjával, de azért elég csinosan énekel, — a fiatal leánykát a színpadon hagyva, lejött a közönség köré, s fölhívta a nézőket, súgják meg a fülébe, melyik dalt óhajtják, hogy a kisasszony elénekelje. A hallgatók köréből számosán
