Eger - hetilap, 1892
1892-07-05 / 27. szám
212 gyönge vállaira vegye, s puha, lágy tapintású kezeit a kitartóbb, nebéz munkában edze meg. A munka igaz, hogy nem szégyen, hanem létföltétel szegénynek, gazdagnak egyaránt; csakhogy a gyöngéd nő nem csak a saját természetének megfelelő munkára képez. Ilyen többek között a női ipar, a melynek ismét különböző szakszerint való elágazásai vannak. A nőknek ipari foglalkozása alatt itt nem a műhelyek- és gyárakban való alkalmaztatásukat értjük, hanem azon szakügyességet, melyet a nőknek, saját és gyermekei ruházatának és részben a házi berendezésnek elkészítése megkíván. Ebben mi két határozottan megjelölt czélt látunk: egyik az, hogy ha a nő saját ruháját, gyermekeinek ruháit, egy némely házi felszerelési tárgyat oly ügyességgel tud sajátkezűleg megcsinálni, hogy teljesen pótolja az e tekintetben felmerülő szükségleteket, akkor a tőkeképzésnek egyik nemét, a takarékosságot gyakorolja, a mi magában is igen becses házi erény; a másik czél pedig az, hogy a női ipar körül felmutatható ügyessége a nőt tisztességes megélhetési móddal látja el azon esetre, ha föntartásukra nézve önmagukra volnának utalva. Ebben van meg a női ipariskolák jelentősége. Talán sokan nem is sejtik, hogy az a kis táblácska, a mely egy ideig a főutcza egyik épületének, ma pedig a „Grólya“-épűlet kapuja felett van kiszegezves a melyről ez olvasható: „Női ipariskola“, mily fontos intézmény városunkra nézve: Erről legfőké- pen a múlt hó 25, 26 és 27-ik napjain a nevezett helyiségben rendezett kiállítás és gyakorlati vizsgálat győzhette meg az érdeklődőket. Megvalljuk őszintén, midőn e kiállítást megtekintettük, szemeinknek alig hittünk. A női kézi ügyességnek oly tökéletességeit, a ruhanemüeknek és porczellán-festésnek oly szép remekeit, láttuk itt összehalmozva, hogy valóban legnagyobb elismeréssel szólhatunk a női szorgalomnak ily nagymérvű nyil- vánulásáról. A vegyes munkák között a kötés, horgolás, csomózás, a keretmunkák, holbein, keresztöltés, zsinórozás, valamint ezeknek változatos alkalmazása: gyermek-öltönyök, kendők, gallérok, teritők és mindennemű díszmunkák egész sorozata, egész tömege állott előttünk. A csipkekészítés szakcsoportjánál a hálózás, a csipkevarrás, a csipkeverés (klöplizés) a csipkerojtok készítése lön szép sikerrel bemutatva. A fehérnemű szabás és varrás kézzel és gépen, valamint a felsőruha szabás és varrás gyakorlati kivitelében volt a vizsgálaton bemutatva. Igen takaros felső ruhákat láttunk ott a modelokon. A piperemunkák: fejkötők, gallérok, kézelők, kötények, hímzett asztalfutók stb., stb. az ízléssel össze választott szinvegyületek pompájában a tavasz virágos mezőinek tarka szőnyegeire emlékeztető Itatást gyakoroltak a szemlélőre. Az üveg- és porczellán festészet csoportja valóban igen szép volt. Most volt alkalmunk látni, hogy az egri szépnem ifjabb tagjai mily szép eredménynyel kezelik az ecsetet. E kérdésekre az ethikai törvény határozott „n e m“-mel felel. Megtűri-é ez a szigorú törvény a kivételt? Feleljen meg rá minden t. olvasóm saját lelkiismerete ama rövid történetből, melyet ezennel elmondok: * Az „Albatrosz“ nevű délamerikai, teherszállító három árbo- czos, a Csendes Oczeánon, iszonyú vihar által meglepve, hajótörést szenvedett, s elmerült. A hajó-személyzetből egy dereglyén, csupán hét ember menekült. Hat matróz-legény, és egy hajós-növendék. Napokon át bolyongottak a sik tengeren, élet-halál között. A törékeny jármüvet, mint lapdát, dobálták ide- oda a szeszélyes hullámok, szakadatlanul felborulással fenyegetve azt. De mindennél sokkal végzetesebb volt a szerencsétlen menekültekre az az iszonyatos veszély, mely hányattatásuk ötödik napján egész borzalmasságában megjelent közöttük, mely minden kigondolható vésznél rémségesebb, kétségbeejtőbb, s őrületesebb: Az éhs zo mj. Segítségnek, menekvésnek még csak reménye sem mutatkozott sehol. E váltságteljes helyzetükben közös megyegyezéssel, közös akarattal elhatározták, hogy társaik egyikét megölik, s annak testével fognak táplálkozni, mig segítség érkezik. Az áldozat fölött sorshúzásnak kell vala döntenie. S a sors — a matrózfiúra esett. A szegény gyermek halál sápadt lett, de egy hőshöz illő megadással engedte át magát boldogtalan sorsának. Társai bekötötték a szemét, s a jövő pillanatban megfordult szivében a gyilok, mely rögtön kioltá gyönge életét. Kifolyó piros vérével mohón oltották égető szomjukat a többiek. A kiállított tárgyak között ott láttuk az egri dalkör szép zászlótartó szalagját is, melyet az ipariskola növendékei a dalkör iránti tiszteletből készítettek. Ez a női ipariskola az idén bemutatott eredményéből következtetve, rövid két éves fennállása óta igen szépen fejlődést nyert, s valóban legszebb sikerre vezetett. Egerváros jelentékeny támogatása folytán tágas helyiséggel rendelkezik, a hol nagyobb számú növendék-sereg is kényelmes helyet találhat. Midőn a legnagyobb készséggel elismerjük ezen kiválóan üdvös intézmény életrevalóságát, nem vonakodhatunk egy némely észrevételünket is nyilvánítani, annál is inkább, mivel meggyőződésünk szerint ez által csak magának az intézménynek tehetnénk szolgálatot. Tudomásunk szerint azon termékek, a melyek a szorgalmas női kéz munkaeredményét teszik, csaknem kizárólag a készítő saját czéljaira, saját otthona, többnyire a szülői ház részére termeltetnek. Ez a vagyonosabb osztályú növendékeknél helyes dolog lehet, de már a szegényebb családokra való tekintetből kívánatos volna, hogy az a befektetett tőkécske, a melyet a munkaanyagnak, az eszközöknek beszerzése körűi kiadtak a szülők, a növendék hasznosan töltött idejének és ügyességének értékével együtt visszakerüljön a családhoz. Ez pedig természetesen úgy volna elérhető, hogy ha az állam segélyezné ezen intézetet, s gondoskodnék arról, hogy az itt eladásra készíthető munkák a pi- aczi forgalomba kerülhessenek. Jelenleg tudomásunk szerint két tanfolyam van: „rendes tanfolyam“ és „rendkívüli tanfolyam“ czímmel. A rendkívüli tanfolyam növendékei valószintileg csak időlegesen, — vesznek részt az oktatásban. Ezekkel természetesen a tulajdonkénem czélt az iskola el nem érheti. Az iskola érdeke és intenciója megkívánja, hogy lehetőleg minél számosabb növendéke legyen a „rendes tanfolyamnak.“ Részünkről ezen női ipariskolát úgy a közönségnek, a családoknak, valamint az illetékes hatóságoknak figyelmébe és pártfogásába a legmelegebben ajánljuk; mert meggyőződtünk annak kiválóan sikeres működéséről, életrevalóságáról, nemkülönben a tanerők kitűnő szakképzettségéről és példás szorgalmáról. Amint Könyves Te réznek, az iskola kiváló buzgó- ságú vezető- és tulajdonosnőjének folyó évre kiadott értesítőjéből olvassuk, a lefolyt tanévben 45-en nyertek oktatást a kézi munkában, 18-an pedig a festészetben. A „rendes tanfolyamira felvétetnek a 12. évöket meghaladott leányok, és saját tetszésük szerint választott munkanemben nyernek tökéletes ki képzést, a a tanév végeztével erről bizonyítványt kapnak. A rendes tanulók 2 frt beiratási dijat és havonkint 2 frt oktatásdijat fizetnek. A rendkívüli tanfolyamra szintén csak a 12. évöket meghaladott leányok és nők vétetnek fel és egy, vagy több iparágban nyerDe az áldozat teteme alig tartott pár napig, s tengerbe hányt csonjai fölött egész iszonyatosságában újra megjelent az — éhség. Újból sorsot húztak, s az áldozatúl esett hatodik matróz hullájából táplálkoztak ismét néhány napig. Utóbb feláldozták az ötödiket; majd a negyediket, s a —- harmadikat. Most már csak ketten maradtak, s daczára az ismét beállott kínzó éhségnek, mind a kettőben feltámadt az élet ösztöne. Nem akartak sorsot húzni hanem saját kimerült erejükben bizakodva, sóvár gyűlölettel meredtek egymásra őrjöngő tekinteteik, lesve a kedvező pillanatot, mikor egyik a másikát biztosan megrohanhatja, s legyilkolhatja. E rémületes helyzetben múlt el ismét öt nap, — midőn a nyugodt tengernek az alkony biborpirjától meg aranyozott tükrén egyszerre feltűnt a feléjük közeledő — mentő gálya. Mindaketten arczra borultak, s kiapadt szemeikből megeredtek az újra éledt zokogó szív sürü könnyei. Öreg este volt már, mikor az oda érkező gálya a hold fényénél észrevette a tengeren bolyongó dereglyét, s fölszedte belőle a halálra vált két matrózt. A hajó-parancsnok elé vezettetvén, apróra elbeszélték történetüket. A hajótörvényszék még azon éjjel összeült, hogy ítéletet tartson a két gonosztevő fölött, kik velők együtt menekvő társaikat leöldösték. Ismeretes dolog, hogy a nemzetek és népek összes törvényei között a tengerészeti törvények a legszigorúbbak, s legkérlelhetetlenebbek. És a hajótörvényszék mindakét matrózt — fölmentette 1
