Eger - hetilap, 1892

1892-07-05 / 27. szám

213 nek oktatást, de az intézetből évközben bármikor kiléphetnek. Ezek kavonkint 3 frt tandijat fizetnek. A csoportos szabás-taní­tási díj 2 frt, a gépek használatáért kavonkint 1 frt fizetendő. A jövő tanévre szakszerűen vezetett női tornázással fog a részt­vevő leányoknak a munkában veszített testi ereje pótoltatni. — A beíratások folyó évi szeptember 1—5 napjain fognak megtar­tatni a „Gólya“ épületben. Ismételve a legmelegebben ajánljuk ezen intézményt úgy a a szülők, valamint az illetékes hatóságok jóakaratú pártfogásába. ____ Szőke Sándor. A datok a bor történelméből. A bor a természet egyik nagyon becses ajándéka, melyet az a különféle országokban, különféle éghajlatok alatt az ember­nek nyújt. A szőlőfürt a legbecsesb gyümölcs, melynek terméke, a nemes bor, az embernek legkedveltebb itala. A szőlőművelés és a bortermelésnek megvan a maga történelme, mely úgy lát­szik az emberek folyton haladó művelődésével összefüggésben áll. Ott, a hol a művelődés emelkedett, a szőlőmivelés is tért hódított, a hol pedig egyes nemzetek hanyatlásnak indultak, a szőlőmi­velés is elparlagosodott. A szőlőmivelés és bortelmelés ismerete még az Írásbeli hagyományok sötét korszaka előtti időből szár­mazik. A bor már az ősidőkben is mindig nagyrabecsült ital volt. Ezt bizonyítják a legrégibb ó-korból származó, egyiptomi kata- komkákban felfedezett képletek, melyek a szőlőművelés egész folyamát, az ültetéstől kezdve a szüretig, ábrázolják. Az is be vau bizonyítva, hogy az ó-korban azok, kik az embereket a sző­lőművelés és bortermelés mesterségére tanították, isteni meg­tiszteltetésben részesülnek mint például Bacchus, Saturnus és Osiris is. Sőt a biblia is megemlékezik a borról és fel­említi, hogy a vízözön után Noé apánk szőlőt ültetett a fürtök nedvét kisajtolta s az igy nyert nedvből annyit iddogált, hogy — elnézőbb kifejezést használva — berúgott. Ábrahám vándor­életmódja alatt, Melchisedek salemi király által kenyérrel és bor­ral lett megvendégelve. Az egyptomi király Pharaó pohárnoka pedig álmában egy három vesszővel biró szőlőtőről tett említést, melynek fürtjeit egy pohárba kinyomta és a nyert italt a király­nak nyújtotta. Palesztina pedig egyáltalában azon országok egyike volt, melyben a szőlőtő különösen jó tenyészetnek örvendett s a hol még manapság is a legnagyobb szőlőfürtök teremnek, Forster feljegyzései szerint a Hebron völgyben oly nagy fürtök teremnek, hogy azoknak ép állapotban való tovahordásához 2 egyén szük­séges. Ez beigazolja azon bibliai mondát is, mely szerint a Mó­zes által kiküldött tudakozódok, a Hebron völgyben az Eskol patak mentében olyan nagy szőlőfürtre akadtak, hogy azt kettő­jüknek kellett Mózes elé vinni, hogy ezen ország termékenysé­gét előtte bebizonyíthassák. Ezen nagy termőképesség bírta Mó­zest is azon elhatározásra, hogy az izraeliták állandó tartózko­dási helyéül ezen országot jelölte ki. Columella és Pliuius szerint a keresztény időszámítás kez­detén a mai Francziaország és Spanyolország legnagyobb része ; a negyedik század vége felé pedig már a Nekár és Mosel folyam partjai, valamint Magyarország napkörnyezte hegyvidékei is, már szőlővel voltak beültetve. Későbben a nyolczadik században Nagy- Károly alatt, a Kajna folyam melléke és Frankhon lettek a sző­lőmivelés alá vonva és szőlőmivelők a vidéken a legmesszebb menő előnyökben részesítve. A nevezett uralkodó a szőlőmivelés- hez értő embereket Olasz- és Spanyolországból, Burgundia- és Lotharingiából is hozatott, oly czélból, hogy azok ezen gazdasági ágat e vidékeken is meghonosítsák. A szőlőmivelés érdekében kiadott utasításokat külön e czélra alkalmazott gondnokok által hajtatta végre és a szőlőnek lábbal való kitaposása helyett annak sajtókkal való kiszűrését kezdte meg. Ugyancsak az ő uralkodása alatt keletkeztek az első vendéglők, melyekben bor lett kimérve. Különösen nagy fontossággal birt a szőlőmivelésre nézve a zárdák keletkezése. A szerzeteseknek — kik a nemes bor élve­zetét nagyrabecsülték — tulajdonítható a szőlőmivelésnek nagy mértékben való elterjedése, valamint továbbá a nemesi családok­nak és lovagrendnek is. A szt-galleni gazdag szerzet már a tizedik század egyik bőtermő esztendejében annyi bort szűrt, hogy a pinczék nem vol­tak eléggé tágasak annak befogadására, minek folytán az uj bor­ral telt hordókat a szabad ég alatt kellett elhelyezni és e czélra külön felfogadott őrök által őriztetni. A hohenstaufi házból származó uralkodók alatt a szőlőműve­lés egészen Szászország felső vidékére is elterjedt. Thüringben a szőlőművelés állítólag 1073-ban Meiszen Benno püspök ál­tal lett meghonosítva; 1150-ben pedig az Albrecht őrgróf által az országba hitt rajnavidéki szőlőmivesek által, az úgyne­vezett Altmarkra is kiterjesztve. Az 1180-ik évben Ottó babemergi püspök egy szőlővenyi­gékkel telt hordót hozott magával Pomeraniába és azokat elülte­tés végett a nép között osztotta szét. A kiéli vasútvonalak épí­tésekor Elmshorn közelében 1843-ban nagymennyiségű, még egész határozottsággal felismerhető szőlőtőkék találtattak, mi azt bizo­nyítja, hogy egykoron a szőlőmivelésnek Holsteinban is elterjedve kellett lenni. A német lovagrend pedig Poroszországnak meghó­dítása után a Bajnavidékről telepitvényeseket hozott az országba, kik közül sokan már a szőlőmiveléshez is értettek és ezek azután ezen művelési ágat uj hazájukban is folytatták. Uj országok felfedezése által a szőlőtő mindig nagyobb távol­ságokra lett terjesztve; igy az az 1424-ik évben a kanári szige­tekre is elterjedt már, hova Enriquez portugali infans Görögor­szágból és Creta szigetéről hozatott szőlőtöveket ültetés végett, melyek különösen Madeira szigetén — hová későbben a Bajna vidékéről is lettek szőlők küldve — rendkívül jól tenyésztek. Amerikában, ennek az 1500-ik év körül történt felfedezésekor, már annyi vadszőlő találtatott, hogy az „Vinland„-nak lett elne­vezve. Az ott talált szőlőtövek sok helyen 50 lábnyi magasság­ban is felkusztak a fára, de a mi szőlőfajainktól egészen elütők- nek, bogyóik pedig igen apróknak és fanyaroknak találtattak. A spanyolok Délamerika különböző pontjain szintén találtak már szőlőtőveket, még pedig vagy a benszülöttek lakhelyei- vagy pedig a fák tetejére felkuszva, de ezeknek már ízletes fürtjeik voltak. Mexikóba és Kaliforniába a szőlőnövény hittérítők által lett behozatva s itt a szőlőtermelés még ma is virágzik, vagy pedig újból lesz felelevenítve. A tizenötödik században, a midőn a szőlőmivelés Olaszországban hanyatlani kezdett, Francziaország lett a legelső bortermő ország és a római pápák borszükségletü­ket szintén innen hozatták, leginkább a zárdákat terhelék meg ebbeli szükségletük kielégítésével. Petrarcha feljegyzéseiben azt állítja, hogy a bibornokok csakis a jó bor miatt óhajtották a pá­pai udvarnak Francziaországban való maradását. Childerich fran- czia király az ország bortermelésének nyolczadrészét a saját czél- jaira rendelte beszállítani. Y. Károly pedig az első volt, ki a borra rendes adót vetett ki. A burgundi herezegek a XIV. szá­zad vége felé kiadványaikban önmagukat „Seigneurs immégiats des meilleur vins de la Chretienneté“-nek nevezték el, mig ellen­ben az európai fejedelmek nagy része őket a „Prince de bons vin“-nek nevezte. A XVI. században a német fejedelmek már olyan nagy súlyt fektettek a szőlőművelésre, hogy a szőlő helyes mivelése czéljából külön „szőlőhegyi“ és „hegymesteri“ utasításo­kat bocsátottak ki és az e tekintetben végrehajtásával és ellenőr­zésével ez utóbbiakat bízták meg. Minthogy régente a nemesek, szerzetesek foglalkoztak leginkább a szőlőmiveléssel, jobb minő­ségű szőlőterületek és szőlőfajok még most is ezek birtokában vannak. A szőlőtőnek jelenlegi földrajzi kiterjedése leginkább az északi félgömb 16 és 61 szélességi foka között terül el és magában foglalja Németországot, Ausztria-Magyarországot,, Francziaorszá- got, Spanyolországot és Portugáliát, valamint Ázsiának északi részeit is. Az északamerikai uj szőlőtelepítések a 24 — 40-ik szé­lességi fok között, leginkább Pennsylvania, New-Orleans, Texas és Kaliforniában vannak. A bor különféle alkatrészei, a termelési helyek éghajlati ős talajviszonyaihoz képest, különbözők. Minél déliebbre esik hazája, annál több czukrot, de annál kevesebb erjesztő anyagot tartal­maz. Az északra eső vidékek borai pedig kevesebb czukor mel­lett több erjesztő anyagot foglalnak magukban. Ily módon a borok között olyan különféleségek fordulnak elő, hogy azok az északi határ czukorszegény, savanyu boraitól kezdve, egészen a déli nap­sugarak által megsiirüsitett dús czukortartalmu borokig terjed, mely utóbbiaknak már amúgy is nagyon csekély hatású erjesztő anyaguk majdnem teljesen hatástalan és azt igen gyakran mes­terséges utón kell előidézni. (A ,,B“-ból) V. L. Különfélék. — Jótékony adományozás. Szerelem Alfréd úr a Heves­megyei takarékpénztári igazgató-tagság utáni osztalékát, 146 frtot, a múlt évekhez képest ez évben is jótékony czélra, nevezetesen: felét az egri irgalmas-rend kórháza, másik felét pedig az irgal- mas-nénék javára adományozta, mely összeg az 1649/92. számú tanácsi végzéssel rendeltetése helyére fordittatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom