Eger - hetilap, 1892

1892-06-28 / 26. szám

203

3-ik szakasz. 20. Magyar nóta Czinka Pannától. Zongorára négy kézre előadják: Kuliffay Izabella és Káldy Gyula. (A leg- remekebb „hallgató magyar“, valóságos gyöngy zenei tekintetben s minden később szerzett e fajta zenemüvek mintája.) 21. Gúnydal a német tánczra. ,22. Tréfás dal a német tánczra XVIII. század. 3. negyedéből. Énekre zongorára előadja: Csiszér Irén. 23. Gúnydal az uralkodó német divatra (XVIII. század végéről.) Énekre, zongorára. Éneklik: Tompa Julia és Csiszér Irén. (Dallama igen régi, alkalmasint a XVII. század elejéről származik). 24. A hires Chlopitzky-nóta. Zongorára négykézre előadják: Kuliffay Izabella és Káldy Gyula.

A műsorban foglalt összes dalokat, nótákat, tánczokat, és zenedarabokat harmonizálta, átírta és hangszerelte: Káldy Gyula.

— Szent László magyar király ünnepét, tegnap, f. jun. hó

27-én, mint dicső királyunk szentté avattatásának hétszázados évfordulóján nagy fénynyel ülte meg Magyarország összes kath. közönsége. Az egyházi ünnepséget legmagasztosabb pompával ülte meg Nagyvárad, melynek püspökségét Sz. László királyunk alapította. Az egri fóegyházmegye, kegyelmes főpásztora, egri érsek ő exja intézkedéséből szintén mindenütt díszesen megünnepelte a jubiláris napot. Egerben, mint az egyházmegye székhelyén, a mondott napon, a főszékes egyházban regg. 9 órakor ünnepélyes istentisztelet tartatott, melyen Szele Gábor, püspök, fókáptalani kis prépost ő mlga pontiflkált fényes papi segédlettel. Az egyházi szertartáson testületileg jelen voltak: a megyei s városi tisztikar, a kath. tanintézetek növendéksége, a kath. egyletek s számos ajtatos hívek.

— Királyi kitüntetés. A budapesti lapokban olvastuk, de magánúton is hitelesen értesültünk, hogy királyunk ő felsége ít. Szvorényi József ő nsgát, főgymnásiumunk tudós igazgatóját, a magyar közoktatás- és nevelésügy terén szerzett bokros érdemeiért kir. főigazgatói czimmel tüntette ki. A hir ugyan hivatalos utón még nem nyert megerősítést, de azért úgy a fő- gymnásium tanárikara, valamint a kitüntetettnek nagy számú tisztelői közelből és távolból siettek megragadni az alkalmat, hogy a hazaszerte tisztelt férfiú iránt kifejezzék legjobb szerencsekivá- nataikat, melyekhez részünkről e helyütt is szívből csatoljuk saját tiszteletteljes üdvözletünket.

— Gyászhir. Kaszap Bertalan, Hevesmegye alispánja, a múlt vasárnap, f. jun. hó 26-án, a reggeli órákban, hosszas szenvedés után, élete 58-ik évében Pátztón elhunyt. — A boldogult, a magyar alkotmány visszaállítása óta szolgálta a megyét, a midőn főszolgabírónak lett megválasztva. Utóbb, mint a gyöngyös-patai választó kerület képviselője, tagja volt a magyar parlamentnek, s a függetlenségi párton foglalt helyet. E minőségében választotta meg Hevesmegye közbizodalma, néh. Majzik

— Ki fia vagy? kérdé a kalifa.

— Én amulettekkel kereskedem, — viszonzá az ember. De üzletem oly roszúl megy, hogy kénytelen voltam öltönyeimet, egyik darabot a másik után eladni, hogy az éhhaláltól meneküljek. S most itt állok, születésemtől fogva a balsors gyermeke, s várom a halált.

— Fogd ezt — mondá a kalifa, — enyhítsd éhségedet s légy boldog. E szavakkal a kalifa átnyújtó az embernek azt a nagy rubinkövet, melyet általán a „szerelem szeméinek neveztek, — s tovább folytatta útját békében.

A legközelebbi éjszakán Harun ismét elment az ékszerészek árúcsarnokának kapuja előtt, s midőn az éhhalállal vivődő amulet- kereskedőt ismét itt találta, felkiáltott: „De a nagy prófétára! hát miért nem adtad el az ékszeremet?

A halállal küzdő ember pedig ezt suttogta: „Némelyek azt állították, hogy hamis; mások azt hitték, hogy lopott jószág, s igy senki sem akarta megvenni, ügy látszik, Alláh némely szegény embernek túlságosan sok lelket adott, — hogy kedve teljék a kínlódásában. De már látom a halál angyalát fejem fölött lebegni. Nem fogok többé éhséget szenvedni.

E szavak közt a szegény ember kiadta lelkét; a kalifa kivette a halott összeszoritott markából a „szerelem szemét,“ s mély gondolatokba merülve folytatta útját.

H.

Egy tunya, éhenkórász dervis találkozott egy költővel, akitől alamizsnát kért.

Viktor halála után, a megye alispánjává, mely fontos tisztét e folyó évig a megyeközönség osztatlan közmegelégedésére töltötte be. Kiváló gyakorlati ismeretekkel, helyes Ítélettel, és sok tapintattal bíró, szigorú, de igazságos és méltányos, buzgó és munkás vezértisztviselője volt a megyének, ki mindenha követésre méltó példával járt tisztviselői előtt; mig a magán és társas életben köztisztelet, becsülés és szeretet környezte. A boldogult temetése holnap, szerdán, f. jun. hó 29-én délut. 4 órakor lesz Pásztón. A temetésen Egerből, eddigi tudomásunk szerint részt vesznek : dr. Kállay Zoltán, főispán, Zalár József főjegyző, Samassa János, Imre Miklós, Grónay Sándor, Luga László, Babies Aladár s Babies Béla megyebizottsági tagok. Nyugodjanak békével hamvai!

— A borsodmegyei főispán jubileuma. A szomszéd Borsod- vármegye nagy pompával és lelkesedéssel ünnepelte meg szeretett főispánja, V a y Béla báró fóispánságának huszadik évfordulóját. A jubiláris ünnepségen a szomszéd megyék, sőt távolabbi törvényhatóságok is, diszküldöttségek által vettek részt. A Kállay Zoltán, dr., megyénk szeretett főispánja által vezetett hevesmegyei diszküldöttség tagjai voltak : Grüíl Jenő, Kolossy Gusztáv, Martonffy László, Papszász György, és Széky Péter megyebizottsági tagok.

— A hevesmegyei orvosgyógyszerész egylet ez évi rendes közgyűlését f. jun. hó 22-én tartotta Gyöngyösön. E közgyűlésen az egri tagok közöl résztvettek: dr. Akantisz Jusztin, Eger város tiszti főorvosa, dr. Brünauer Ambró, dr. Glósz Kálmán Eger város t. alorvosa; dr. Schönberger Soma, kir. törvényszéki orvos, dr. Schwartz Sándor; Buzáth Lajos, Csincsara Béla és Ligethy Gyula egri gyógyszerészek. — A közgyűlést dr. Schönberger Soma, az egylet elnöke, igen szép beszéddel nyitotta meg, melyet a hivatalos jelentések követtek. Felolvasást tartottak: dr. Glósz Kálmán „A rekedtségről“, dr. Gergely Imre „Az 1873-iki kolerajárvány pusztításának statistikai adatairól Gyöngyösön“, végül dr. Kohn Antal „A zsidók rituális műtétéről.“ A közgyűlés hivatalos részét a tisztikar megválasztása fejezte be. Megválasztattak: elnökké dr. Schönberger Soma; az egri csoportban alelnökké dr. Brünauer Ambró, pénztárossá Buzáth Lajos, titkárrá dr. Schwartz Sándor; választmányi tagokká dr. Danilovics Pál, dr. Akantisz Jusztin; — a gyöngyösi csoportban: alelnökké Koller János; pénztárossá Vozáry Tamás; titkárrá dr. Michelstädter Soma; választmányi taggá dr. Schönfeld Mór. A közgyűlés után lakomára gyűltek össze a „Fehér bárány“ szállóban a t. gyülésezők, aholott sem Ízletes fogásokban, sem fokozott derült kedvben, sem — ami fő! — lelkes és szellemes pohárköszöntőkben nem volt hiány. Lakoma után a helybeli tagtársak vendégeik tiszteletére érdekes kirándulást rendeztek a „Kékes“ tövében csak imént létrejött „Mátra-Füred“ kies vidékére, hol megtekintették a befejezéséhez közelgő s igen czélszerün épített „mátrai uszodát“, a vadregényes „Kalló-völgyet“, az újonnan épült nyaralók közöl a „Nékám-szállást“, s a „Hanák-kilátót.“

A versek és példamondások gyártója imigyen szóla: „Nekem nincs egyebem az isteni bölcseségnél, a halál tudásánál, s az emberi éneknél.

— Megtöltheti-é a dal a tarisznyámat? — kiáltá a dervis bőszülten.

A poéta pedig erre ekkép válaszola': Énekelj egy dalt, melyért hat fillért kapsz, ezért megtöltheted a tarisznyádat buza- szemekkel; szórd szét a buzaszemeket; ezek oda csalogatják az együgyű rigókat, melyekből igen finom pástétomot lehet készíteni. É pástétomokat pedig akármelyik leányzó megkésziti neked.

— Köszönöm — mondá a dervis.

III.

A Ramazán-ünnep egyik pénteki napján, épen déli imádság idején, a nagy kalifa letekinte Maksurali palotájából a bag- dádi házak tengersokaságára, s látá a szent Khateb-et, aki meg- vigaszta'ni törekedett mindama boldogtalanokat, kik naponkint elvándoroltak a panaszok hajlékából az enyészet sírjához, s ettől ismét amahoz, s még sem leiének békét az egyikben, sem feledést a másikban. Midőn a Khateb észrevette, hogy vigasztaló szavai hatástalanul enyésznek el a szélben, s egy szerencsétlen sem menekül szenvedéseitől, hanem mindegyik, ép úgy, mint azelőtt a gondok ágyában könnyekkel áztatja vánkosát, — fölemelkedők helyéről, s elkezdte a száz szent nevét, egymásután, elmormogni. És miközhen a Khateb mormolt és mormolt, — ime jőve az úton egy mesemondó, fölemelé szavát, s ezeket mondá:

„Hajdanában egy király egy idegen országban rettentő hata*