Eger - hetilap, 1892

1892-06-28 / 26. szám

204

— Személyváltozások az egri cist. r. főgymnásium tanárkarában. A ft. cist rend vezetése alatt álló egri kath. fogymnásium tanári karában, a jövő 1892/3-ik iskolai év kezdetétől a következő személy változások fognak történni. A f. 1891/2 évben az egri főgymnásiumnál alkalmazott cist. r. tanárok közöl távozni fognak :Czapáry László (Székes-Fehérvárra), Magdics Gáspár (Pécsre), Kovács Demjén és Liszkay Etele tanárok. A távozók helyére jönnek az egri főgymáHumhoz: Reiszer Ottó, dr. Greksa Kázinér, az egri síületésű Szalay Gábor, és Chino rányi Ede tanárok. A ft. cisterczi rendben történt legújabb dispozicziók folytán bizonyára érdekelni fogja t. olvasóinkat az egri fógymásiumnál a korábbi években működött, müveit társas köreinkben is kedvelt cist. tanárok elhelyezése. E szerint AVolf Ágoston Székesfehérvárra, Czövek Frigyes Zircz- re, Moori Rikárd Bajára mennek tanárokul, inig dr. Berger Máté Szent-Gotthárdra megy plébánosnak.

— A debreczeni dalegyiet s az egri dalkör által f. évi jul. hó 2-án a színkörben adandó nagy hangversenyen két kiváló ének-művész, illetőleg művésznő is fel fog lépni, mindkettő föl- dink; az egyik Alföldi Irén opera-iskolai növendék, a másik Várady Sándor operai énekművész. Ezen kívül debreczeni vendégeink egy zongorázó urat hoznak magukkal dr. Mariska György fiatal ügyvéd személyében, ki, mint mondják, igen ügyes játékos. A hangverseny tehát rendkívül érdekes lesz, mert már csupán a debreczeni dalárdát hallani, mely hazánkban az elsők közül is kivált, művészi, gyönyörű énekével, s nem egyszer vitte el az első versenydijat a legjobbak elől, már magában elég volna, arra nézve, hogy a legnagyobb mügyönyört. nyújtsa; s még ezenkívül két oly művész énekében lesz alkalma a közönségnek gyönyörködni, kik a jelen — de még inkább a jövő kitűnőségei e téren, s kikről a fővárosi sajtó mindig a legnagyobb dicsérettel nyilatkozott még rövid művészi pályájuk megkezdett futása óta. Nem hívjuk fel a közönséget a pártolásra, mert teljesen fölösleges munkát végeznénk, mutatja azon ostrom a kér- dezgetésben a belépti jegyekre nézve, melynek nemcsak szerkesztőségünk, de — mint halljuk — a dalkör elnöksége is ki van téve. A hangverseny miként való lefolyását illetőleg közöljük a nagy értekezletből kiküldött concertrendező-bizottság hirdetését. „Jótékonyczélú nagy hangverseny. A debreczeni dalegylet és egri dalkör, dr. Mariska György úr, Alföldi Irén k. a. és Várady Sándor úr szives közreműködésével Egerben, 1892. jul. 2-án a színkörben helyi jótékony czélokra nagy hangversenyt rendez. Műsor: I. Honfi lal Riegertől. Énekli a debreczeni dalegylet. 2 Erdei Rózsa Fischertől. Előadja az egri dalkör. 3. Elvira nagy áriája Verdi: Ernani ez. dalművéből. Énekli Alföldi Irén k. a. zongorán kiséri Láng Sándor úr. 4. A szeretőm küldött. Lányi Ernőtől. Előadja a debreczeni dalegylet. II. 1. Ossián. Beschihttől. Énekli a debreczeni dalegylet. 2. Isten hozzád Riegertől. Előadja az egri dalkör. 3. Heródes áriája Massenet Herodiás c. dalművéből. Énekli Várady Sándor úr, zongorán kiséri Láng Sándor úr. 4.

Muzsikálnak, harangoznak. Lányi Ernőtől. Előadja a debreczeni dalegylet. 5. Népdalok. Zongorán előadja dr. Mariska György úr. Helyárak: Páholy 5 frt. Páholyülés 1 forint. Támlásszék 1 frt 20 kr. Körszék 1 frt. Emeleti erkélyszék az első sorban 50 kr, a többi sorokban 40 kr. Földszinti állóhely 50 kr. Tanuló és katonajegy 30 kr. Karzati zártszék 30 kr. Karzat 20 kr. Kezdete pontban fél nyolez órakor. Tekintettel a hangversenyt követő diszlakomára, kérjük a t. közönséget, szíveskedjék a helyeket pontosan elfoglalni, hogy az előadás minden késedelem nélkül és zavartalanul elkezdhető legyen.

— Hymen. Özv. Csernyus Gézáné, szül. Szombat- helyi Regina úrnő, müveit társas köreink egyik kedves ifjú hölgye, f. jun. hó 23-án váltott jegyet Horváth Béla egri ren- dőr-alkapitánynyal, az egri aranyfiatalság egyik közkedveltsé- gü tagjával.

— Előléptetés. Eisenmann Oszkár egri kir. pénzügyi fogalmazó, közkedvelt polgártársunk, kir. pénzügyi titkárrá lett előléptetve.

— Az egri kath. főgymnásium évzáró ünnepe, holnap, f. jun. hó 29-én sz. Péter és Pál ünnepén fog a szokott helyen és időben megtartatni. Regg. 8 órakor ünnepi istentisztelet „Te deum“- mal, mely után az érdeklődő közönség s az ifjúság az intézet tornatermébe vonul, hol az igazgatói rövid beszéd után felolvas- tatik a záró jelentés, s kiosztatnak a szorgalmi jutalmak és dijak. A záró ünnepséget az ifjúsági énekkar előadása nyitja meg s fejezi be.

— Torna-verseny. Az egri kath. főgymnásium növendékei tegnap, hétfon f. hó 27-én az esti órákban tartották versenynyel egybekötött disz-tornavizsgálatukat a tanári-kar és számos érdeklődők részvéte mellett. A csoporttornázásoknál úgy a rendi, mint a szergyakorlatok meglepő szabatossággal s ügyességgel folytak le. A versenyeken győztesek lettek mászásban: Szokolay, Murandi I. o. Golonya, Nagy II. o. Szokolay, Menicher, Bakk, Vedlik III. o. Ridarcsik, Fehér IV. o.; hosszú ugrás és sulydo- básban: Hacker, (9 m. 10 cm.), Rajcsányi (9 m.), Bether (8 m. 80 cm.), Fried! (8 m. 73 cm.), Varjú (8 m. 55 cm.) AH. o. tanulók, kik mindnyájan díszoklevéllel lettek kitüntetve. Az intézet, soron kivül megjutalmazta még a következőket, kik a szertorná- zásban tűntek ki: Scipiades VII., Póder VI., Kiss V., Pap III. és Dorn II. o. tanulók.

— Gyászhir. Breuer Kornél (Soma) fővárosi ügyvéd, ki még pár év előtt az egri ügyvédi karnak volt egyik, szép tehetségeiről, s elegáns gavallér magatartásáról kedvezőleg ismert fiatal tagja, — mint a budapesti lapokban olvassuk, — a múlt napokban, élete 32-ik évében Budapesten elhunyt.

— A debreczeni dalárda tiszteletére a Korona-vendéglő helyiségében julius 2-án hangverseny után díszvacsora leend. A rendező-bizottság elnöke Petravich Ferencz felkéri mindazokat, kik ezen díszvacsorán részt venni óhajtanak, hogy nála szándékuk felől mihamarább nyilatkozni szíveskedjenek.

lommal meghódita egy várost, s miután az vala a szándéka, hogy e várost lerombolja, egyenkint megparancsolta a lakóknak, hogy mindegyik magával viheti azt, ami előtte legbecsesebb. Erre némelyek megterhelék magokat aranynyal, mások eleséggel. Csak egyetlenegy czipelt vállain egy nagy zsákot.

— Mit viszesz abban a zsákban? — kérdezte a király.

Az ember pedig feleié: „Ez a zsák tele van kaczagással.

— Te bölcs férfiú vagy! — viszonzá a király. Én már egészen elfeledtem a nevetést. Taníts meg rá.

Mire az ember igy válaszolt: „Allah könyörületet parancsol. íme végy, amennyit akarsz.

S a király kimarkolt a zsákból egy jókora adagot, egyszerre fölvidult, s igy szóla: „Ez megmentette a várost!“ Azt pedig, aki a zsákot czipelte, úrrá tette mindazok fölött, kik nem tudtak nevetni.“

Azok, kik e mesét hallották, egyszerre fölvidultak, jó kedvük lön, s feledték a bajt, a siránkozást.

De a szent felkiáltott: „Hátha a halál a városba beköszönt, — hogyan fogsz onnét egy zsákra való nevetést kiczipelni?

— Nem tudom, — viszonzá a mesemondó. Allah, aki mindeneket teremt, épen úgy alkotója az örömöknek, mint a szenvedéseknek. Némelyek azt mondják: „Aki nyer, az nevet." De én a mondó vagyok: „Aki nevet, az nyer.“ Azért tömjük meg a zsákjainkat vidámsággal, kaczagással, s várjuk be a királyt, aki városainkat lerombolja.“

IV.

Egy temető halottjai ott ültek sírjaikban, mert a Melad ünnepe volt, amely napon a halottak főikéinek sírjaikból s egy éjjelre visszatérnek a földre anélkül, hogy a Moonkir angyal kérdőre vonhatná őket, vagy a Nekeer angyal megtilthatná azt nekik.

De sok halottnak nem vala lába, s e miatt nagy jajveszékelést csináltak, mig egyikök, egy fösvény, borzasztó kaczagással igy kiáltott fel: „Mi hasznom van belőle, hogy a földön

sétálhatok? íme! itt vannak az én lábaim. Eladók.

S egy némber, az egyik lábszárért adott egy gyűrűt, a másik egy karcsontért egy arany homlokszoritót; ilyképen aztán a fösvénynek csakhamar nem maradt egy darab végtagja sem, csupán az üres koponya, mely mellett ott hevert egy halmaz arany és drága ékszer. A többiek csakhamar elláboltak onnét, hogy a földön kimulassák magukat, s midőn a nap első sugarainál a muez- zimek éneke hajnali áhítatra fölhangzék, a halottak ismét visszakoztak sirüregeikbe. . . De ugyané reggelen leugrott egy majom egy pálmafáról, fogta a fösvény koponyáját, s elkezdett vele lap- tázni. Az aranyat és ékszereket pedig egy koldus találta meg s szedte össze a temetőben.

És Feritscha, a verselő poéta, aki e csudának szemlélője vala, igy kiálta fel: „Amilyenek az élők, csak olyanok a holtak is!“

I