Eger - hetilap, 1892
1892-06-28 / 26. szám
202 két, névtelen szabadsághősöket szült, hanem lelkes, szellemes zene- és dalszerzőket is, kik muzsikájokkal, s dalaikkal lelkesítették a harczfiakat, — sükerűlt számos zenemüvet és dalt fölfedeznie s összegyűjtenie, hogy azokat a feledéstől s enyészettől megmentse. S ez nem volt csekély feladat, amennyiben e zenemüvek s dalok közöl, melyeknek egy jó része a nép, a hadfiak ajkán termett, s ajkról ajkra szállt tovább, mint az népdalainkkal mai uapság is történik, csak igen kevés maradt, nyomtatott kőtára szenvedve, korunkra vissza; mig azok legnagyobb részét fáradságos utánjárással, kutatásokkal sükerűlt csak hagyományos reminiscentiákból, s hazánkban az akkori zeneismeretek primitív állapotait erősen feltüntető hézagos és gyarló keziratmaradvá- nyokból összegyűjteni. S e téren Káldy Gyula, ki e régi magyar zeneműveket és dalokat nemcsak összegyűjtötte, hanem szakszerű tannlmány alapján interpretálva s harmonizálva, ki is adta, s ezzel a müveit nagy közönségnek is hozzáférhetővé tette, kétségkívül nagy érdemeket szerzett, s igen becses szolgálatot tett műveltségtörténetünknek. Káldy Gyula emez érdemeit most azzal tetézi, hogy e régi magyar zeneszerzeményeket, harczi, nép- és tánczdalokat közvetlen, élő szóval és hanggal, az egész magyar hazában rendezendő, úgynevezett történelmi hangversenyeken is be fogja mutatni a magyar művelt közönségnek, s igy e zenemüvekkel s dalokkal azok is meg fognak ismerkedni, s szépségeikben gyönyörködni, kik magok nem lévén a zene- és éneknek gyakorlati művelői, nem szerezhettek alkalmat azoknak hangjegyek után való behatóbb megismerésére. E sorok Írója, ki mint dilletans zenész, és szenvedélyes zenekedvelő, a Káldy-féle kiadásokból jól ismeri ez összegyűjtött régi magyar zeneszerzeményeket és dalokat, tapasztalásból mondhatja, hogy azok általán véve nemcsak egytől egyig igen szépek, hanem némelyik közölök oly gyönyörű s hatásos, s a valódi magyar zenekarakter oly pregnáns kifejezést nyer bennök, hogy nemcsak a zeneértőt, s zenekedvelőt, de még a laikust is méltán meg fogja lepni. E nem mindennapi műélvezeten kívül azonban lesz még e történelmi hangversenynek egy más, szintén nem csekély, köznapi érdekű mozzanata is, az tudniillik, hogy e hangversenyen fog megismerkedni müveit közönségünk egy régi, ma már használatból kiment, s csak emlékezetben élő magyar történelmi hangszerrel: a tárogatóval, s annak sajátos, a magyar nemzeti jellemhez illő, mély, mélabus hangjával. E hangversenyen ugyanis a közreműködő művészek több darabot fognak előadni tárogató kísérete mellett, amely hangszert a hangversenyző művészek egyike, Mayer Adolf, a magy. kir. opera zenekari tagja, művészileg kezeli. Addig is, mig annak idején t. olvasóinkat részletesen tudósítani fogjuk az érdekes hangverseny idejéről s egyéb körülményeiről, — megjegyezve, hogy a helyárak a rendes színházi előAz „EGER“ tárczája. Isten adott nékem. Isten adott nékem, Édes feleségem! Nem vehet el tőlem A világon senki, — Senki ha csak 0 nem! Össze vagyunk forrva Kéjre fájdalomra; Szerelemnek élünk — S a halálhoz is tán Ölelkezve érünk. Dalok. I. Szerelem a kincsem; S bár egyebem nincsen, Nagy a gazdagságom, Nem találom párját Sehol a világon. adások árai maradnak, — előleges tájékozódásul itt közöljük a hangverseny teljes műsorát: 1- ső szakasz. (Thököly idejéből.) 1. Tábori dal. (1672) Ének, zongora-kisérettel. Éloadja: Veres Sándor. (E dal a legrégibb magyar népdalok közül való; dallama Bethlen Gábor idejében keletkezett.) 2. Magyar gályarabok éneke. (XVII. század) Énekre, zongora-kisérettel. Élőadja: Csiszér Irén k. a. (A második számú dal 1674-ben keletkezhetett, amikor a pozsonyi vértörvényszék Mazári Dániel és Korodi János ágostai hitvallású evangélikus lelkészeket több társaikkal együtt gályarabságra küldte.) 3. a) A fentebbi énekből keletkezett régibb népdal. Zongorán előadja: (Káldy Gyula, b) A fentebbi énekből keletkezett újabb népdal. Ének és zongora. Előadja Csiszér Irén k. a. 4. Bujdosó éneke. (1695) 5. Bujdosó éneke. 6. Bujdosó legény dala. XVII. század vége. Énekre, zongorára. Előadja Veres Sándor. (Mind a három dal melódiája Erdélyből származik, s mint a székely népdalok ősi prototipja tekinthető.) 2- ik szakasz. (Rákóczy Ferencz korából.) 7. Kurucz dal. (1705) Énekre, zongorára. Előadja Veres Sándor. (Tőről metszett szilaj kurucz nóta.) 8. Erdélyi hajdu-táncz. (1705) Énekre, női karra, zongorára, Előadja: Veres Sándor. (Székely eredetű dallama, kissé oláhos, dudával kisérték, mint verse mondja.) 9. Kurucz-tanya. (1706) Énekre, zongorára. Előadják: Csiszér írén, Platz Mariska, Tompa Julia és Kolozsvári Etel. 10. Rákóczy Fe- í-encz dala. (1708) (1-ső verziója) Énekre, zongorára. Előadják: Csiszér Irén k. a. és Veres Sándor. (A kuruczvilág e legmegha- tóbb s legszebb zenei terméke azért is különösen kiváló, mert dallama 16 sorból álló strófára van végig komponálva. A népdalok közt unikum.) 11. Rákóczi Ferencz dala. (2-ik verziója.) Veres Sándor. 12. a) Rákóczi-nóta, tárogatóra, zongorakisérettel. Előadja: Mayer Adolf, a m. kir. opera zenekarának tagja. (E nótából készült e század elején a világhírű „Rákóczy-Induló.“) b) Rákóczi-induló. Zongorán előadja: Kuliffay Izabella. 13. Rákóczi-nóta. Zongorán előadja: Káldy Gyula. (Dallama kissé oláhos, de bevezető tilinkószerü czifrázata egészen magyar. E század elején Erdélyben még játszták.) 14. Bercsényi-nóta, (mint azt még a múlt század végén Bihari János játszta.) Zongorára, négykézre előadják: Kuliffay Izabella és Káldy Gyula. (A régi dallam az 1-ső és 2-ik részben van meg, a „figurát“ és az „Ugrós nótá“-t Bihari irta.) 15. Rákóczi-kesergője. (XVIII. század.) Énekre, tárogatóra s zongorakisérettel előadják: Csiszér Irén és Mayer Adolf. 10. Balogh Ádám nótája. (1709). Énekre, zongorára. Előadja: Veress Sándor. (Dallama mai napig fenmaradt.) 17. Bujdosók éneke. (1710) Magánénekre, tárogatóra, négykezű zongorakisérettel. A magánrészeket előadják: Csiszér Irén, Tompa Julia, Platz Mariska, Kolozsváry Etel, Veress Sándor és Mayer Adolf. (Fentebbi éneket a „Darvak nótájáénak is nevezték.) 18. Rákóczi Ferencz imádsága (1-ső verziója) énekre, zongorára. Előadja: Kolozsváry Etel k. a. 19. Rákóczi Ferencz imádsága (2-ikverziója)énekre, zongorakisérettel. Előadja: KolozsváryE.k.a. Nem kell kir, dicsőség, Nem irigylem hősét Az örökéletnek, — Hisz’ ha jön a halál: Ajkaidon lep meg. II. Ha elvesztenélek, Holtig keresnélek; S ha megtalálnálak, Az egész világért Oda nem adnálak. Te édes, te drága! Életem virága, Örök üdvösségem, — Te vagy az áldásom, Te a dicsőségem! _____ Rudnyánszky Gyula. A rab regék. Midőn Harun al Raschid kalifa egy kegyetlen hideg éjszakán Bagdád utczáin barangolt, az aranyművesek bazárjának zárt kapuja előtt egy embert pillantott meg, akinek testét egy darab ingrongynál egyéb nem födözte. in
