Eger - hetilap, 1892
1892-05-03 / 18. szám
139 Egyptom *) és Japán által is túlszárnyaltatni — csak igen rövid idő kérdése leliet. A fő itt az elv, t. i. legalább elvbeni kimondása annak, hogy az állati nyirkkal való oltásnak minél nagyobb elterjedése, főleg közegészségügyi, de még közigazgatási szempontból is felette kívánatos és elébe helyezendő az oltás másik ósdi módjának. Ha ez megtörtént., akkor hatóságaink és községeink tudni fogják kötelességüket. Feltétlen elismerés illeti azon megyék egészségügyi vezetőit, kik átérezve az itt szóban forgó közegészségügyi érdekek fontosságát, a dolgot erélyesen kezükbe vették és közegeiket megfelelőleg utasították. És ime, a legtöbb ily megyében vagy a szolgabirói hivatal, vagy pedig minden község külön meghozatja a szükségelt oltóanyag-mennyiséget a nélkül, hogy az ezzel összekötött igazán csekély költségek még csak megfontolás tárgyává is tétetnének. A mi ismét annak bizonyságául szolgálhat, hogy ez irányban legtöbbet használhat szakközegeink czéltudatos fellépése. Egészen kárba veszett azon megyék jóakarata, melyek az ezen fontos közegészségügyi kérdésben elfoglalt álláspontjukat közgyűlési határozat tárgyává tették és az állati nyirknak kizárólagos használását — bizonyára a helyi viszonyok alapos megfontolása után — elrendelték, mivel a belügyminisztérium, utalva a régi törvény szövegére, ezen határozatokat egyszerűen megsemmisítette. Sajnos, de tény, hogy az ily megyéknek aztán — rosszul értelmezhetvén a miniszteri leirat — elmegy minden kedvük az állati nyirkkal való oltás meghonosításától. Soraim azon óhajjal végzem, vajha tartanák az illető kar- társak lelkiismeretbeli kötelességüknek hatóságaikat ezen visszás állapotokról felvilágosítani. Sursum corda! Dr. Pápai Henrik. Különfélék. Hivatalos hirdetésekért ezentúl egyszeri közlés dija, bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. azaz egy forint har- mincz krajczár. (Az „(Eger“ kiadóhivatala. *) Az egyptomi kormány az utolsó években tényleg rendkívüli gondot for- dit a védhimlöoításra. — Isten hozott! Ülj le! Az önkéntes tűzoltó-egylet elnökévé választott! Ahá! Mindent értettem. Atyuskám az ünnepi beszédet tanulta holnapra. Csakugyan ne zavarjuk. A szoba egyik sarkában kis lnigom ült. ügy látszik, belép- temet. észre sem vette. Föl se nézett, annyira el volt mélyedve valamiben. Sebtiben hátához szöktem s a karosszéken át befogtam a szemét. — Jaj-jaj-jaj! — sikkant föl egy éles sikoly ajkán. Meg- szurta a tü az ujját. Én hamarosan elkaptam a sebesült ujját és iparkodtam kiengesztelni. — Hát te mit varrsz, aranyom? — Ugyan látod — berzenkedett — és mohón kezdé összeszedni a kötényéből szétrebbent kokárdákat. Mindjárt itt lesz értük a leányegylet — folytatta sebtiben — egész a körmömre égtek. — Mi közöm hozzá? —■ ingerkedtem a haragvó csecse-babával. — Jeszszuskám ? — csapta össze kezeit az én nagy tudatlanságomra, — hát azt sem tudod, hogy a leány-egylet elnöke lettem? Azt sem, hogy ma lesz az első diszközgyülés? Ott lesz a főtisztelendő ur is, kasznárék, jegyzőék. . . Bocsánatot kértem, hogy ezen fontos eseményről csakugyan nem tudtam és mentegetőztem, hogy 150 klméternyire voltam, a napilapok pedig — úgy látszik — szintén megfeledkeztek a leányegylet elnökválasztásáról, díszközgyűléséről, papról, kaszná- rékról stb. — Bizony ti nem is tudjátok, mit kellene a lapba Írni! — tört ki Szerénkából az elégületlenség a sajtó ellen. — Személyzeti. A verpelétiéi plébánia kegyúri kijelölés folytán Boldizsár Benedek, eddigi kunhegyesi lelkésznek adományozhatván, Kunhegyesre Kubicza L ajos, kopócs-apáthi lelkész neveztetett ki. A kopócs-apáthi plébánia ideig], vezetésével Szabó Antal gyöngyösi káplán bízatott meg. Dambrovszki Imre ujmisés Tisza-Szalókt a küldetett káplánnak. — Előléptetések a közös hadseregben A közös hadseregnél szokásos májusi előléptetések alkalmából házi ezredünk, az Egerben székelő 60. sz. csász. és kir. b. Appel-gyalogsoi ezred tisztikarában a következő előléptetések történtek, nevezetesen előléptetlek: bribiri Suvich Jenő alezredes ezredessé; ebenwaldi Wimmer Frigyes őrnagy alezredessé; Fischer Gyula, delvini báró Nugent Laval, és Parth Alfréd hadnagyok főhadnagyokká; Rittner Frigyes, Dussay Dezső, Pavel- ka Albin,és Rom József hadapród-tiszthelyettesek hadnagyokká; dr. Toffler Lipót II. oszt. eztedorvossá. — Fischer Albert I. oszt. százados a 44. sz. gyalogsot ezredtől a 60. sz. Appelgyalogsorezredhez helyeztetett át. — Felhívás az egri iparos mester urakhoz! A leendő iparosok műveltségi fokának emelése s hazai iparunk fejlesztése czéljából létesitf ettek az alsófokú ipariskolák. Ha az ipariskola a gyakorlati élet követelményeinek meg akar felelni, akkor nem elégszik meg a pusztán elméleti tanítással, hanem figyelemmel kiséri a növendéket műhelyében s befolyást gyakorol az iparos-tanoncznak választott iparágában tanúsított gyakorlati haladására, előmenetelére is. Ézen czélból rendeztetuek évenkint az ipariskoláknál a rajz- és munkakiállitások, melyek által nem csak érdeklődésünket tüntetjük ki, hanem czélirányos és szakavatott bírálat által fejlesztjük s nemesitjük az Ízlést, felébresztjük az önérzetet és támasztunk mindenkor hasznos és üdvös versenyt. Ezeket előrebocsát- ván,értesítem a t. iparos urakat, hogy iskolánk a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumnak magas rendelet?, — s az ipariskolai felügyelő-bizottság határozata folytán, mint az előző években, úgy e tanévben is pünkösd napján (június hó 5. 6-án) rendez rajz- és munkakiállitást. A kiállított jelesebb munkák készítői a biráló-bizottság ítélete alapján jutalmazva lesznek. Fölhívom ennélfogva a t. iparos urakat, hogy tanonczaikat a rendezendő kiállításon való részvételre ösztönözni, buzdítani és ez által a kiállítást befolyásuk egész súlyával előmozdítani szíveskedjenek. A készített munkák pedig a kiállítást megelőzőleg egy héttel szolgáltatandók be. A kiállítás helye és ideje annak idején közzé fog tétetni. Eger, 1892. Fejér Béla, ipariskolai h. igazgató-tanitó. Mielőtt azonban a sajtót megvédhettem volna e támadás ellen, a szomszéd szoba felől pokoli éneklés ütötte meg fülemet. Nyomban ráismertem a hangra. Gyermekkorunkban a legélesebb torok az öcsémé volt az egész faluban. Ekkora tenor csak abból fejlődhetett. Se apámtól, se húgomtól még egy puszit sem kaptam. Hadd öleljem meg hát legalább az öcsémet! — gondoltam. Vele ugyan, mig együtt éltünk, soha jó lábon nem állottam, a vajas, tejfölös és lekváros kenyerek megosztásának vitás kérdése miatt. Most azonban repültem a benyíló felé. Gabi épp egy magas C-vel küzködött, mikor rányitottam. Mind a két szeme kidagadt bele s erei majdnem megpattantak. — Megbolondultál öcsé, vagy Bőgő Máté uram ellen pályázol kántornak? — Nem a1! — válaszolt pötykén. — Készülök a holnapi próbaéneklésre. — Kit akarsz kiénekelni? — á'mélkodtam. — Az „Ércztorok“ dalárda megválasztott elnökének! — vágta ki a skála legmagasabb létráján és nemes büszkeséggel tette hozzá: „Le fogom főzni a primtenort!“ — Nagyon szép — mondám — de talán megölelhetnéd bátyádat, lelkem ? — Ej,’ várj már egy kicsit ! — felelt oly hangon, melyből a „viszontlátás öröme“ nem igen, — ellenben a boszankodás nagyon is kiérzett. Még ő orrolt meg! És folytatta tovább a „Kék nefelejts“-et. Ráhúztam az ajtót. Apám azonban még mindig deklamált, húgom lázas sietséggel öltögette koszorúkba a nemzetiszin pántlikát. Egyet gondoltam hát, hogy mig ezek kiszavalják, kivarr- ják és kiéneklik magukat, kitekintek a temetőbe a feledhetetlen „0“ sírjához. Az élőkkel, úgy látom, úgy sem lehet már itt beszélni.
